tag:blogger.com,1999:blog-2709206237793956350.post8404051092512723426..comments2023-07-27T13:22:44.406+02:00Comments on Görbe-tükör-kép: Családom, és egyéb állatfajtákUnknownnoreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-2709206237793956350.post-56411662350694797502010-06-05T10:06:41.499+02:002010-06-05T10:06:41.499+02:00Párhuzam
Mi meg ŐKET ismerjük.
Amikor várjuk őket...Párhuzam<br /><br />Mi meg ŐKET ismerjük.<br />Amikor várjuk őket, teli vagyunk bizonytalansággal és reménnyel. Aztán megérkeznek gyűrötten és vörösen, ronda grízekkel a borsónyi orrukon, és azonnal az életünk középpontjává válnak.<br />Bömbölnek és totyognak, pötyögnek és aztán éjszaka - maguk után húzva cicás takarójukat - beállítanak, hogy: "odabújhatok?"<br />Szavalnak az óvodai évzárón, jól tanulnak az iskolában, versenyeket nyernek, és ők a legszebbek a szalagavatón. Egészségesek, szemtelenek, életvidámak, rendetlenek, ügyesek és bolondok. Elviselhetetlenek és nélkülözhetetlenek. Ha elmennek a táborba, fellélegzünk: na végre, egy hétig senki se csinál rendetlenséget, és mi is szóhoz juthatunk. Aztán szerdán már leugrunk meglátogatni, mert annyira hiányzik.<br />Aztán leérettségiznek, felveszik őket, jogosítványt szereznek, és mi - alig titkoltan - mérhetetlenül büszkék vagyunk rájuk.<br />Pedig Ők már oldozkodnak.<br />Elhurcolkodnak. Augusztusban elviszik a sífelszerelést is, mintha a tél beálltáig már haza se jönnének. Mindent tagadnak, amit otthon mondtunk és tettünk. Megjegyzéseket tesznek, amitől meginog a hitünk, hogy jó szüleik voltunk. Aggódunk, feszengünk, néha sírunk is, és reméljük, hogy egyszercsak benő a fejük lágya, addig meg nem éri őket jóvátehetetlen baj, és bizakodunk, hogy majdcsak visszaszelídülnek. Visszatalálnak hozzánk.<br />Aztán egyszercsak beállítanak, és már nincsenek boszorkánynak maszkírozva. Bemutatnak egy olyan srácot, akit elfogadnánk fiúnknak. Meghívnak, és már nem esünk át semmin az előszobában, amikor belépünk. Olyanokat főznek, amiket még mi sem próbáltunk, és ami a legmeglepőbb - de persze, tudtuk mi, hogy így lesz ez! - megállnak a saját lábukon. Nem is akárhogy!<br />És abbahagyják a bosszantásunkat - amit egyébként eddig is pusztán a sport kedvéért űztek -,újra együtt énekelnek velünk három szólamban (ez eddig nagyon hiányzott), elmennek a barátaikkal olyan helyekre, ahol együtt éreztük jól magunkat kiskorukban, és blogot írnak, amitől titokban - hogy észre ne vegyék, mert akkor megint mérgesek lesznek - könny szökik a szemünkbe.<br />Ezek ŐK. Az ivadékaink, túszaink a Sorsnak, büszkeségeink, folytatásunk, és vigaszunk, bármilyen vész fenyeget.<br />Imádnivalók.Anonymoushttps://www.blogger.com/profile/09353588424491461035noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2709206237793956350.post-12184896134629304592010-06-05T09:36:18.859+02:002010-06-05T09:36:18.859+02:00Mama bejelentkezik.Mama bejelentkezik.Anonymoushttps://www.blogger.com/profile/09353588424491461035noreply@blogger.com