Tuti tipp...

...közelgő születésnapomra: Roxette: Charm School (2011-es, új album).
Azért egyeztessetek, kérlek (lehet névtelenül is kommentelni, hogy stipistopp), nehogy 8-at kapjak belőle. Nagyon szeretem, de nincs annyi lejátszó otthon :).

Ja, nem kötelező, csak egy ötlet.

Dizájn

Szeretnék valami újat.
Ez, amit most láttok, lehet, hogy csak átmeneti.
Valami sokkal könnyedebbre, légiesebbre vágyom, mint eddig.
Csak ennyi.
Amíg nem álmodom meg jobban, addig nézzétek ezt :)!
Vagy dicsérjétek és kritizáljátok, segítve az ihletet...
Jutkának pedig: köszi az inspirációt! :)

Felhívás!

Kedves Olvasóim!

Látom, senkinek nem akaródzik levelet írni a Jézuskának. Úgy gondoltam, megsegítem a dolgot egy kicsit, két féle módon is.
Előszöris: írok egy listát most, itt, ide, azoknak a nevével, akiket terveztem megajándékozni karácsonyra - függetlenül attól, hogy gyémántnyaklánc, vagy baráti ölelés a nagyságrendje az ajándékomnak.
Másodszor pedig: aki ezek után arra a fránya jobb oldali linkre kattintva hajlandó megírni nekem a karácsonyi kívánságlistáját, azt egy icuri-picuri külön meglepetésben részesítem. Komolyan. És igazi meglepetés lesz - ha már a lista miatt az ajándék csak félig.
Ennyit tehettem értetek.

Akit szeretnék megajándékozni valamilyen formában idén karácsonykor:
Zoli, Anyu, Apu, Lilla, Balázs, Ági, Edit, Frodó, Ági (a Hegedűs), Luca, Bogi, Andris (mármint a Töki), Annamari.
Lehet, hogy tök feledékeny vagyok, és valakit kifelejtettem, aki pedig iszonyatosan fontos - ha ilyesmi eszembe jut, akkor azt mielőbb pótolni fogom, és az érintett mélységes elnézését kérem.

Hajrá a leveleitekhez!

Hálószoba-titkok

Egyszeri, és megismételhetetlen alkalom, hogy bekukkanthassatok a hálószobánkba!

Szögezzük le: mindeddig azt hittem, hogy nem hiszek a feng-shuiban, és a hozzá hasonló hókusz-pókuszokban. Árnyaltabban fogalmazva: köszöntem, de megvoltam nélkülük.
A minap azonban olyasmivel találtam szembe magamat, ami - jobb magyarázatom nem lévén - aláhúzta bennem a korábban vitatott tudomány- vagy misztikum-ág létjogosultságát.

Nem szerettem a hálószobánkat. A lila falat a dolgozónak szántuk - de a bordó nagyon sérülékeny volt, ígyhát amikor már jópár helyen levertük, összetapiztuk a falat, átköltöztünk a kevésbé érzékeny lila falú szobába.
Mindemellett a színnel még megbarátkoztam, viszonylag hamar. A fehér-zöld függönnyel, zöld állólámpával kifejezettem élénk hatású volt. De az elrendezés!?!
Már amennyiben egyáltalán lehetséges elrendezésről beszélni egy 2 méterszer 3 méteres helyiség esetében, amelynek fix bútorzata egy kétszemélyes matrac, valamint egy nagyobbfajta babzsákfotel...Kézenfekvő módon a 3 méteres fallal párhuzamosan aludtunk, a babzsák bekerült a lábunkhoz, abba a sarokba, ahol nem az ajtó van; a matrac mellé még befért egy eredetileg fürdőszoba-polcnak vett alacsony keményfa pad éjjeliszekrény gyanánt - és slussz.
Nem szerettem a hálószobánkat - így aztán valamelyik nap, nemezelés közben-után-helyett úgy döntöttem, hogy átrendezem (tudva, hogy a helyiség szelleme nagyban meghatározza az ott történő események minőségét is...).

Befordítottam a matracot keresztbe. Így persze a két fal közötti 2 méteren alszunk, és van, hogy a lábunk a hideg falhoz és - de ezt megoldja egy odacsavart pokróc...Amit viszont nyertünk: 40 centivel több hely a szoba elöterében. Így a babzsák sem odazsúfolva van a sarokban, hanem megkapja az őt megillető helyet - és gyanítom, így már használni is fogjuk.

A fürdőszoba-padnak távoznia kellett. Helyette az egyik nagyon minimál IKEÁ-s ülőke kapta meg az éjjeliszekrény posztját. Alatta kis textil-kosárban a kézkrém, arckrém, zsepi, miegymás; a tetején pedig csak gyertyák vannak. Nomeg a szigetközi kavicsokból kirakott szív, amit Zolinak készítettem még a nyáron...

Végül, hogy ne legyen olyan rideg az összkép, egy élénkzöld pokrócot keskenyre hajtottam, és a matrac teljes hosszában a fekhelyünk elé terítettem - így van egy kis átmenet a "kinti világ" papucsos keménysége, és a pihe-puha ágyikónk meleg meghitt nyugalma között.



Zolinak nagyon tetszett.
És azóta tényleg sokkal boldogabban telik a bent töltött idő! Még ha csak alvásról van is szó...:)

Tapasztalatok kukorica-krémlevessel

Nagyon szeretem a kukoricát. Lévén hűvös-nyirkos ősz, a szezon pedig ideális a krémlevesek számára. Nemrégiben ettem a kedvenc vega-falafelesemnél márványsajtos kukoricakrémlevest...Aztán másnap visszamentem "repetázni" belőle.
Bár receptek után nem kutattam, tegnap este úgy döntöttem, megfőzöm saját kútfőmből ezt a finomságot - levesen felül úgysem ildomos többet vacsoráznom, ha már igyekszem jobban odafigyelni a táplálkozásomra újfent.

Így csináltam:
Meghámoztam és felkockáztam 2 sárgarépát, 1 fehéret és egy fél zellert. Feltettem őket bő vízben főni, majd hozzájuk tettem még fél kiló mirelit kukoricát. Addig főztem mindezt, amíg a zöldség meg nem puhult, idő közben sóztam (bőven), borsoztam, gyömbérrel ízesítettem.
Amikor már minden alkotóelem puhára főtt, akkor botmixerrel összeturmixoltam az egészet, és 1 deci tejszínnel, és némi tejföllel még összerottyantottam.
Aki tudja, paszírozza át a turmixolás után - akkor még a kukorica héja sem marad benne "darabos"! Én azért enélkül sem kaptam sírógörcsöt evés közben...

Reszelt sajttal nagyon finom vacsora kerekedett belőle. Az ementáli édeskés íze sokkal jobban mint hozzá, ment a mai trappista! Ajánlom Nektek is - de csakis akkor, ha tényleg szeretitek a kukorica ízét. Ez a leves ugyanis ízig-vérig kukorica!

Ajándék-kívánság

 

Kitaláltam, hogy mit szeretnék idén névnapra, karácsonyra, fene tudja mire!

Az úgy kezdődött, hogy a Huszárban ültem Balázzsal és Ágival, és arról beszéltünk, hogy Balázs mikor tér vissza Magyarországra a prágai kiképzés után. És nekem bevillant. Hogy december 19-én nekem már nem lesz energiám üdvözölni az egyik legjobb barátomat, és örvendezni a hazatértén - mert nekem akkor már pörögni fog a karácsonyi mókuskerék.
Nálunk a karácsony ugyanis a következőképpen néz ki (idén második éve, azaz tavaly óta): December 24-én koradélután Zoli szülei nálunk díszítenek fát, majd velük nálunk fogyasztjuk el a karácsonyi ebédet, osztunk ajándékokat. (A válásuk miatt így kézenfekvő, praktikus - és én általában gyorsabban, hatékonyabban, feszültség-mentesebben főzök, mint Anyósom. Tavaly, mikor először meghívtam őket, úgy éreztem, mindenki válláról sokat leveszek ezzel. Az én vállam pedig tudjátok, sokat bír.) Ezután az egész csapat felkerekedik, és ki-ki dolgára megy: mi célba vesszük az én szüleimet, és igyekszünk még gyertyagyújtásra hazaérni. Tavaly - ahogy emlékszem - úgy szervezték, hogy sikerüljön. :)
Fentiekből kifolyólag december 19-én én már masszívan a takarítás-sütés-bevásárlás-ajándékok bűvkörében élek. A december 23-ai névnapomra is érintőlegesen kerül sor.
Nem így lesz ez idén. Ugyanis kitaláltam, mit kérek Ágitól és Balázstól a névnapomra. Egy élményt, gesztust. Segítséget. Nevezetesen: azt, hogy december 23-án vonuljunk át testületileg Ági - az enyémnél kétszer nagyobb - konyhájába, és süssük meg együtt az ÖSSZES FÉLE karácsonyi süteményt - tart ameddig tart.
És nagyon büszke vagyok erre az okos ötletemre - és nagyon örülök neki, hogy ezen legalább nem kell majd aggódnom az ünnepekben.

Ígyhát arra buzdítanék mindenkit, aki esetleg szokás szerint gondol rám idén karácsony-tájt, hogy - ahogy már én is évek óta teszem - ne agyaljon azon, hogy mit, és mennyiért vásárol nekem. Egyszerűen hívjatok meg egy közös teára. Vagy mutassátok meg nekem a havas János-hegyet - mert tudjátok, hogy gyönyörű, és imádnék ott fotózni. Vagy írjatok nekem egy CD-t azokkal a zenékkel, amiket baromira szeretek, csak nem tudom a címüket.
Vagy bármit!
Az élmény a lényeg.