Vallomás

Amikor először elképzeltem, valahogy így képzeltem az első találkozásunkat. Ezt is beszéltük meg azokon az alkalmakon, amikor együtt hangolódtunk az újfajta egységre.
Aztán persze minden teljesen máshogy alakult, és elszalasztottuk a lehetőséget, hogy ilyen puhán, ilyen biztonságban, ölelő melegben; ilyen önfeledten és fesztelenül bújjunk egymáshoz. A pillanat, mint egy buborék elpattant, a "mi napunk" elmúlt; hirtelen mindenki elkezdett figyelni és megpróbálni megérteni minket, legfőképpen engem; pedig van, amire nincs magyarázat, amit egyszerűen csak érzünk, olyan magától értetődően, ahogy a levegőt vesszük.
Nem értették, én pedig nem tudtam megmagyarázni. Csak vágytam erre az érzésre sóvárogva, mégis gyáván, és kicsit szégyenkezve is, amiért biztosan én érzem rosszul, mások tudják jól.
5 hónapnak kellett eltelnie, hogy magamhoz merjelek ölelni úgy, ahogy megszültelek volna; úgy, ahogy megszülethettél volna, ha nem alakul valahogy máshogy. 5 hónap kellett, hogy a víz lágy ölelésében ne csak mosdatni, simogatni, Veled nevetni merjek; hanem magamhoz öleljelek, végigfektesselek a testemen, felolvadjak Benned úgy igazán, ahogy az első pillanatainkban kellett volna.
5 hónap kellett, de végül eljött. És amit a szemedben láttam, az azonnal cáfolt minden korábban belém ültetett szégyent vagy kétséget.
Ígérem, ha máskor ilyen erővel hívsz, senki másnak nem hiszek már, csak Neked.

29

1. Amikor a vasútig üldöztelek szalagszakadt bokával, hogy maradj a barátom.
2. Amikor felvette Barna a lila cicás felsőmet.
3. Amikor alig beszéltünk egymással az orfűi nyaraláson, mert vagy Te olvastad a Harry Pottert, vagy én.
4. Amikor betekertünk Keszthelyre, mert ott olcsóbb volt a Bacardi Breezer, amit aztán a hintaágyban ittunk meg Csaplárosné helyett.
5. Amikor Te sosem ittál semmit, én pedig mindig tisztességes lány voltam, és Apu jött értünk a Vesztegzárba.
6. Amikor Dorcival elrángattunk röntgenre.
7. Amikor rajtad tanultam kormányozni, és lehajóztunk a Görgetegen.
8. Amikor károgtak a varjak a leányfalui kempingben, és a csővázas hátizsák mellett vittük a CD-s magnót.
9. Amikor addig számoltuk a forgalmat, míg elmehettünk a Művészetek Völgyébe.
10. Amikor felhívtalak vasárnap reggel 9-kor, hogy másnap Hozzád költözöm.
11. Amikor felváltva laktunk kint és bent.
12. Amikor versenyeztünk, hogy ki vette rá magát több előadás végigülésére a héten.
13. Amikor megszántuk egymást időzítős-fényképezés helyett.
14. Amikor hóvégén 3 napig zöldségesrizst ettünk, jó esetben szójaszósszal.
15. Amikor még lehetett kapni a sarki boltban sajtos croissant-t.
16. Amikor bölcs mosollyal asszisztáltad végig az összes ámokfutásomat.
17. Amikor féltünk a balatoni laposgodzillától.
18. Amikor felhívtalak a HÉV-ről, hogy jövök a lánykoliba harmadiknak, és Te befogadtál.
19. Amikor őriztél, míg Gyulán aludtam a fűben, aztán összepakoltam a grill-cuccot, és kétszer mostam fogat.
20.. Amikor eligazítottad az unokaöcsémet.
21. Amikor kürtőskalácsot sütöttünk Kilitin.
22. Amikor visszazavartál a Szigetközbe.
23. Amikor megpróbáltam megdumálni a nővéredet.
24. Amikor csajos zenéket válogattunk a Tisza-tóra, hárman ultiztunk Csajok és valaki mindig leesett a szalmabáláról.
25. Amikor aláírtad a házassági anyakönyvemet.
26. Amikor minden alkalommal egyértelmű volt, hogy én fogok főzni.
27. Amikor az első 3 között tudtál Mátéról.
28. Amikor napfürdőztünk az aggteleki teraszon.
29. Amikor lehet, hogy baromi ritkán beszélünk, de még mindig a legjobb barátnőm vagy.

Megoldásember

(fn) Az a megszállottságba hajló elszántsággal bíró személy, aki minden helyzetben a megfelelő megoldás megtalálására törekszik. A "lehetetlen" szó nem szerepel a szótárában: nem tudatosan ignorálja, hanem egyszerűen nem érti, tökéletesen vak és süket rá. Egy probléma felmerülésekor minden erőforrását a MEGOLDÁS megtalálására összpontosítja, ezzel párhuzamosan minden más funkcióját a létfenntartás minimális szintjére korlátozza. Nem nyugszik, amíg fel nem kutatja az ideális lehetőségeket, s eközben sem az eszközökben nem válogat, se nem kímél időt vagy energiát. A környezete gyakran a "fanatikus" jelzővel illeti, míg ő meg van róla győződve, hogy az erőfeszítései - melyekkel centiről centire tolja ki a realitás spektrumát - nemcsak, hogy cél- de szükségszerűek is.
Amennyiben nem szeretnénk testi- vagy lelki sérüléseket szerezni (permanens realitásérzék-vesztésből származó ignorancia, vagy lendületével való elsodrás), óvakodjunk a Megoldásember munka közbeni megzavarásától, és SEMMI KÉPPEN ne próbáljuk meggyőzni róla, hogy az adott helyzetben nincs ideális célállapot. Ha mindenképpen ilyen állapotában kell együttműködnünk vele, akkor próbáljuk az igényeinket egy még fontosabb megoldandó köntösébe bújtatni.
Hátha ráharap.

Mai tanulság

Én nem tudtam, tudok-e anya lenni, nem voltam erre az egészre felkészülve. Mikor a kezembe adták Mátét akkor, augusztusban, csak fogtam, mint egy vekni kenyeret - cuki veknit, sírdogáló veknit, és nem tudtam, hogy akkor most mi is van, mi is lesz velünk.
Ahogy nem tudtam akkor sem, amikor 2 nappal később maga mentem bevásárolni; amikor 2 hetesen mászóedzésre vittem; amikor a hét minden napjára programot szerveztem magunknak; amikor eközben olyan háztartást is akartam vezetni, mint még soha azelőtt...
Nem tudtam, hogy mi a frászért hisztizik velem ez a kis méregzsák, amikor semmi baja nincs; nem tudtam, hogy hogyan kellene ezt a rengeteg dolgot egyszerre, precízen, pontosan, időben megoldanom. Nem tudtam, hogy hogy lehet ezt kibírni ép ésszel.

Nem tudtam, és ettől elképesztően űzött és frusztrált lettem. Aztán persze nem tudtam, hogy Máté mitől feszült és nyúzott.

Nem tudtam, de Máté megtanított, igazából tanít még mindig. Tanít rá, hogy néha a legeredményesebb nap sokkal hiábavalóbb, mint az, amelyiket végig az ágyban töltöttük összebújva. Hogy nem az okok a fontosak, hanem a megoldások. Hogy sokkal fontosabb annál, amit tudok az, amit érzek.

Mostmár tudom. Csak figyelnem kell Rá, és minden összeáll majd.