Zoli főz

A konyhám szentély. Szentély volt már akkor is, amikor nem lehetett benne fűteni, és a mosógép teteje volt az előkészítő pult. A szeretetem tetemes részét gondoskodás formájában mutatom ki; és bár tudom, hogy senki szívéhez nem a gyomrán át vezet az út, azért mindig büszke voltam rá, hogy egy beígért vacsora bárki számára csábító, legyen az barát(nő) vagy épp a Kedvesem.
Talán éppen ezért - lévén a főzés számomra művészet - iszonyúan szexisnek tartom, amikor egy férfi főz. Számomra ebben rettentő sok minden benne van: erő, gondoskodás, kifinomultság, ízlés, figyelmesség; ez olyasmi, amitől tündérkirálykisasszonynak érzem magamat egyből.

Zoli néhány napja főz. Nem erőltettem én; néha ugyan meginvitáltam a konyhába, amíg én alkotok beszélgetni, segíteni, kóstolni, de sosem volt elvárás, hogy feltalálja magát a pizzafutár telefonszáma nélkül is. Véleménye persze mindig volt - én pedig a kritikai észrevételeire általában felajánlottam neki a fakanalat...Merthogy a kibicnek semmi sem drága...
Múlt hétvégén viszont megbeszéltük, hogy spagettit főzünk. Aztán elszaladt az idő, nekem meg este 10-kor már nem volt kedvem nekiállni. Ellenben Vele.
Amikor 11-kor elém tett egy tányér gőzölgő, isteni illatú ételt, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek. És láss csodát: az én precíz Párom recept nélkül, csak úgy érzésből isteni vacsorát alkotott. Másnap ebédre is vittem belőle.
Ma pedig egy nagy halom zöldséggel (köztük bébi kukorica és reszelt káposzta 2 színben) állított haza, és kikötötte, hogy holnap ezeket Ő fogja wok-zöldséggé kombinálni, hozzájuk ne merjek nyúlni délelőtt!
Vonakodva bár, de belementem. Nehéz leszámolni a megszokásokkal.
De ezt egyszerűen imádom! :)

Meggyes pite recept

Végy egy lábadozó nőszemélyt, aki baromira unatkozik. Kavard fel az ötlettel, hogy sütit kellene sütni (mert akkor nem unatkozna addig se...). Pláne, ha a sütőt már úgyis bemelegítettük a bagett-sütés miatt.
Állapítsd meg blindre, hogy egy sima piskótához kábé minden van otthon.
Keverj ki 4 tojássárgáját valamennyi barna cukorral (amennyit felvesz, mondaná a szakácskönyv, hehe). A tojásfehérjét egyelőre tedd félre. Keverj bele a sárgájás-cukorba 15 dkg puha margarint. Kenj össze ezekkel legalább 2 tálat, meg a háztartási robotgépet.
Konstatáld, hogy nincs otthon liszt, és a kisbolt már rég bezárt a sarkon, lévén vasárnap.
Pakold át az eddigieket 2 külön bögrébe, fedd le őket, és tedd be őket a hűtőbe.
Mosogasd el az edényeket.
Vegyél holnap lisztet.
És folytasd onnan, ahol félbe hagytad...

Nem dobok ki kaját.

Nem dobok ki kaját. Nem dobok ki kaját. Nem dobok ki kaját. - Lehetne egyfajta matra, ima-malom is.

Amíg az ember nem kezdi el napi szinten vezetni, hogy mire mennyi pénzt költ, addig nem is tűnik fel ez a dolog különösebben. Anyu küld valamit a hétvégén, aztán elfelejtjük, és már csak két hét múlva, penészesen kerül elő a hűtőből - egyenest a kukába. Veszünk akciós felvágottat dögivel - aztán hopsz, már le is járt, már zöld, úgyis levinni készültem a szemetet...
És persze, fáj a szívünk utána így is - de reálisan fel sem tűnik, hogy forintosítva mennyi pénz is landol a szemétben nap mint nap.
Én az utóbbi időben azt veszem meg, amit tudom, hogy az elkövetkező két napban meg is eszem. (Jó, és persze kicsit brutális tréning lehet erre, ha egy hűtő-leolvasztás után nem kapcsoljuk vissza a frigót mondjuk egy hétig...) Mindemellett ügyelek rá, hogy nagyrészt csak boltban vásároljak, csak végszükség esetén (szédülős éhség munkába menet) egyek gyors-kaját, éttermi ételt. És hiszem, hogy előrelátással ezek a "végszükségek" is kikerülhetők lennének.
A következő lépésben pedig: amit főztem, azt meg is eszem. Akkor is, ha jobban esne egy gyros. Vagy akkor is, ha már harmadik étkezésre van ugyanez. Alapvetően sosem készítek rossz, nem jó ízű, általam nem szeretett ételeket. Akkormeg miért is ne ehetném meg őket harmadjára is? Fakszniból. De ez sokkal drágább hóbort, mint ha havonta veszek egy pár új cipőt...

Abszolút a minőségi táplálkozás híve vagyok (maradtam). De hiszem, hogy az a leginkább minőségi étel, amit otthon, saját magunk készítünk el. Olyan alapanyagokból, olyan ízesítéssel, olyan mennyiségben, ahogyan mi szeretnénk. Mentesen a felesleges tartósítóktól, állagjavítóktól, stb. Persze, az alapanyagokban is már vannak ilyenek (egy jó piaci vásárlás amúgy ezt is nagy részben megoldja...); de minél több kézen megy át az, amit végül megeszünk, annál több adalékanyag kerül bele. Szerintem.
És persze: a hangulat-kedvéért-étterembe-menés, az más. Nem az a lényeg, hogy csak otthon, csak friss bio-kaját együnk. Hanem az, hogy ne kényszerből szórjuk a pénzt nem minőségi táplálékra - miközben otthon kidobáljuk, amit megvettünk, mert "jó lesz valamire". Továbbra is szeretem a McCafé-s kávét. Csak ritkábban engedem meg magamnak. És így sokkal inkább válik ünneppé, örömtelibbé ha megteszem :).

Egyszóval: az október hónap jó részét a gyakorlati szempontból TUDATOS táplálkozásnak szentelem. Azt eszem, amit megkívánok - de otthon készítem el, és több adag is marad belőle, még aznap későbbre, vagy másnapra; nem tervezek messze előre, azt veszem meg, amit még aznap fel fogok dolgozni; és elfogyasztom a maradékokat, nem várom meg, míg megromlanak.

Az anyagiakon már most látszik a változás. És a lelkem is könnyebb.
Még akkoris, ha ezzel egyedül én nem mentek meg egy éhező gyereket sem...

Kreatív táplálkozás...

…avagy hogyan süssünk sz*rból palacsintát?


Újabban egy rendkívül izgalmas és motiváló társasjátékot játszom nap-mint-nap; nevezetesen: miként készítsünk ehető, élvezhető, tápláló és lehetőség szerint egészséges ételt a hűtőszekrényben található alapanyagokból, (nagyobb fajta) anyagi befektetés eszközlése nélkül.
Megtanultam szeretni a szendvicset; örülni 4 darab megmaradt tojásnak, észrevenni, hogy már púposodik a tejföl teteje, és emlékezni, hogy egy hete vettem egy zellert, amiből aztán nem lett krémleves…

Ha ezt így folytatom, a megmaradt pénzösszegből akár hetente ehetünk a Vapiano-ban…
És amúgy sportnak sem utolsó, nem is beszélve a sikerélményről…:)

Vega vacsi

Nem titok, hogy van egy "vegásított" szakasza a múltamnak. Amikor - ha nem is táplálkoztam teljesen húsmentesen - azért lényegében a vegetariánus ételek fogyasztása volt rám jellemző. Nem az elszánás, inkább a körülmények hozták így - de egyáltalán nem bánom. Olyan ételekkel találkoztam, ismerkedtem meg, és alakítottam ki életre szóló barátságot, amelyek a mai napig az étrendem mindennapos részét képezik. Szeretem ezeket az ételeket, mert a hús erős, karakteres íze helyett lehetősége van a fűszereknek, a zöldségeknek érvényesülni.
Az alábbi receptet a Nők lapja valamelyik számában olvastam répával - tegnap pedig kipróbáltam gombával is; úgy teljesen más élmény, de legalább ugyanolyan finom. Ez adta a tegnapi vacsit, és a mai ebédet is ez fogja - a vacsorában csak azért nem vagyok biztos, mert ki tudja, marad-e addig az őrizetlenül hagyott hűtőben...
Egyszerű, olcsó, viszonylag haladós, egészséges és naggggyon fincsi! :)
A sárgarépásban még ropognak a répa-csíkok, a gombás pedig finoman krémes érzés...:)
Fogyasszátok egészséggel!

Zöldség-fasírt sárgarépából vagy gombából:

Hozzávalók:

• kb. 5 nagyobb sárgarépa / 500 g gomba
• kb. 500 g zsemlemorzsa
• 4 tojás
• só
• bors
• petrezselyemzöld
• fokhagyma (a gombáshoz)

Elkészítés:
A répát le kell reszelni nagy lyukú sajtreszelőn. (Baromi unalmas, ez a legrosszabb része az egésznek.) / A gombát fel kell vágni apróra, és a hagymán, fokhagymán puhára párolni sóval, borssal. Innentől a recept mindkétféle zöldséggel azonos: ráütjük a 2-2 tojást, majd összegyúrjuk annyi zsemlemorzsával, amennyit felvesz, tehát amennyivel egy gyúrható, formázható masszát képez. (Vigyázzatok, a gomba miután levesszük a tűzről, nagyon meleg...!) Ebből kis golyókat formázunk, és ezeknek mindkét oldalát olajban kb. 1 percig sütjük. Ezután papírtörlőn lecsepegtetjük, és fűszeres natúr joghurttal tálaljuk.

Én imádom! :)
Jó étvágyat!

Gasztro

Mi köze van egymáshoz a
- tejben párolt zellernek
- a friss főtt kukoricának
- a leveles spenótos mártogatósnak,
- a házivajas-petrezselymes kenyérnek
- a tzatzikinek
- a mirelit halrudacskáknak,
- a jegesteának,
- a szeder-joghurtnak és az
- az őszibarack-lassinak?

Elárulom: effektíve semmi.
Eltekintve attól az egy apróságtól, hogy ezeket kívántam meg, és készíte(tte)m el ma. Jó étvágyat nekünk! :)

6 edényes vacsora

Utálok mosogatni.
Zoli nálam még sokkal jobban utál mosogatni.
Albérletben lakunk. A lakás elektromos hálózata nem bír el még egy mosogatógépet.
Pedig már vettünk volna.

Volt már, hogy egy hétig csak halmzódtak az edények. Utálom. A ház néhány másik lakója által jóltartott csótányok meg szeretik. Nem jó üzlet.
Ezért aztán hoztam egy házi szabályt, többnyire saját magam részére (Zoli úgyis csak évente egyszer mosogat, és akkor is azért, mert már nem talál tiszta villát). Nevezetesen:
amint belekerül a 10. darab edény a mosogatóba, én azon nyomban elmosogatok.
Fellebezésnek helye nincs; minden edénynek számít a kiskanáltól a nagyfazékig; és az edényeknek tisztulniuk kell.

Éppen emiatt mostanában megtanultam centizni.
A pörkölt például - ha jól emlékszem - 5 edényes volt: deszka, kés, lábas, fedő, fakanál.
A mai vacsorám ennél rosszabb statisztikát mutat: 6 edény, egy nyamvadt tányér salátáért.

De legalább finom volt. És a mosogató-számláló még csak 7-en áll...:)

Marha a konyhában...

Bár nem vagyunk vegetáriánusok, az utóbbi időben igencsak ritkán került itthon húsétel az asztalra.
Ennek persze több oka is van. Első sorban az időm, és annak korlátos volta. Húst elkészíteni - vallom - művészet; ha csak összecsapni volna időm, inkább neki sem állok.
Másrészt, mivel szinte minden napunk egy-egy meglepetés, nem dolgozunk két nap ugyanolyan ritmusban, ezért az ételek egy jó része nem csomagolható el, és vihető magunkkal a munkahelyre. Így rengeteg étel ránk romlana - ha megfőzném őket.
Harmadrész - és a korábbiak folyományaként - az utóbbi hetekben a főtt étel igényünket inkább külső forrásból (házhoz szállítás, gyros, satöbbi) elégítettük ki; nagyrészt külön-külön.
Negyedrészt pedig: a hús igencsak drága. Pláne abban az esetben, ha nincs rá garancia, hogy el is fogy. Kiönteni 3 hét múlva szinte aranyárban van...

Mindemellett azért én is kiéhezem néha a "hazai" ízekre. Barátokkal beszélgettünk nem is olyan rég marhapörköltről is, zöldborsó levesről is.
Mindkettő ízének képzete olyan mélyen ivódott az izlelőbimbóimba, hogy miattuk határoztam el: júliusban főzni fogok. Minden nap, vagy legalább minden másnap.
Ma elkezdtem. A marhapöri fennséges lett - természetesen nokedlival ettem, de később is alig bírtam abbahagyni a nassolást a fazékból; a borsóleveshez pedig már a hűtőben lapulnak a hozzávalók.

Egészségesebb, költséghatékonyabb is lesz így az életünk. Nem is beszélve a közös, itthoni étkezések meghittségéről.

Jó étvágyat Mindenkinek! :)

Meggyes pite

Akár hiszitek, akár nem, lehet hinni annak, amit a vaniliás cukor tasakjának a hátulján írnak.
Rühelltem már felhívni ikszedszerre is Anyut, hogy hogy készíti a meggyeslepényt, a hűtőben viszont végérvényesen szottyadásnak indult a pár napja kiolvadt, és Zoli által majdnem teljesen felzabált meggy - szóval tennem kellett valamit.
20 dkg liszt, 20 dkg kristálycukor, 20 dkg margarin, 10 dkg darált dió, mandula vagy kókusz (és az utóbbit választottam, és nagyon nem bántam meg), 6 tojás sárgája (és a fehérje külön felverve), 1 egész tojás, 1 csomag vaniliás cukor, 1 csomag sütőpor (vagy szódabikarbóna), meggy. Körülbelül ennyi is a művészet. A margarint a cukorokkal kikeverem, majd bele a tojássárgák, liszt; a tojásfehérjét külön felverem, és belekavarom, nomeg a sütőport is. Kivajazott formába teszem, megszórom a meggyel, és 175 fokon megsütöm (kb. 45-50 perc).
Rég ettem ilyen finom piskótát, úgyhogy a recept megért egy megörökítést.

Ps.: Vigyázat, addiktív! Leszeltem ezt a szeletet fényképezés céljából, aztán (amint láthatjátok) megharaptam; végül elfogyott az egész...Bárminek ellen tudok állni, kivéve persze a kísértést...

Recept esküdt ellenségek, kekec anyósok és adósok vendégül látásához

Citromos zellerkrémleves:

Hozzávalók:
1 nagy zeller
só, bors, gyömbér, tárkony
3 gerezd összezúzott fokhagyma
3 citrom
fél pohár natúr joghurt

Elkészítés:
Hámozd meg és kockeáz fel a zellert, és tedd fel főni annyi vízben, hogy ellepje. A citromokat mosd meg, felezd el, és dobd a zeller mellé. Ne hámozd meg, különben a leves elveszti a speciális jellegét! Ízesítsd a fűszerekkel. Mikor a zeller puhára főtt, pecázd ki a fél citromokat, pürésítsd botmixerrel, majd add hozzá a joghurtot, és forrald fel.

A leves el is készült, nem egy nagy etwas. Arra azonban figyeljünk, hogy senkinek ne adjunk belőle, aki kedves nekünk!
A levesnek ugyanis - a citromhéj kesernyés aromája miatt - masszív hányás-íze van...

Jó étvágyat mindenkinek! :)

Nyugdíjas bevásárlás

Régi mondásom, önironizálásom, hogy úgy járok ruhaneműt vásárolni, mint a nyugdíjasok: azaz 3 alkalommal; először kinézem, másodjára megvásárolom, harmadik alkalommal visszacserélem.
És természetesen én is kajánul mosolyogtam mindig a nyugdíjas rokonokon, ismerősökön; akik elmesélték, hogy az Aldiban ezt vettek akciósan, a Lidl-ben meg amazt, de a csokit csakis a Tesco-ból szerzik be, húst pedig ugyebár a hentestől...
Válság van. Ez szerencsétlen módon egybeesik az életem, életünk azon időszakával, amikor még a családalapítás, gyerkőc-vállalás, lakáshitel-törlesztés, szülők támogatása előtt kicsit megalapozhatnánk a jövő hosszú teleit, felkészülhetnénk anyagilag, erőforrások tekintetében az eljövendő kihívásokra, feladatokra. És éppen emiatt igyekszünk minél szűkebbre húzni a nadrágszíjat - nem azért, mert jelenleg nincs miből; éppen ellenkezőleg: azért, hogy évek múlva is legyen.
Így aztán arra lettem figyelmes, hogy mostmár én is inkább biciklire ülök, és eltekerek a Tesco-ig, mintsem, hogy három-négy-ötszörös áron vegyek folyékony mosószert; amikor fél áron van a mangó, akkor 7 db-ot veszek belőle a Lidl-ben; de utána elmegyünk az Interspar-ba bevásárolni; itthon sütöm a kenyeret és sokkal ritkább, hogy a városban étkezem, amikor rám érik a dél; Zolinak is reggelit, ebédet csomagolok; tudom, hogy a Demera márkájú nádcukor a legolcsóbb, és azt is, hogy ez csak a Spar üzletláncában kapható; figyelek az akciókra és engedményekre; sokkal kevesebb ételt dobok ki érdeklődés hiányában; és legutóbb a falafelt és a joghurtos padlizsánt is itthon készítettem el, nem ültünk be érte a törökbe, ahogy régen tettük volna.
Válság van, de ezeket a megszorító intézkedéseket valahol élvezem is; legbelül játéknak fogom fel. Játéknak, aminek a célja az életminőségünk változatlan fenntartása; és amelyben az eszközök olyan globálisan is értelmezhető emberi értékek, mint a figyelem, az energia-befektetés, a tájékozottság, a tervszerűség és az összefogás.
Nem mondom, boldogabb lennék, ha kolbászból lenne a kerítés végre - de így sincs okom panaszra.

Mambó Mackó

Vagy a gyengébbek kedvéért: Mangó lassi. (Nálunk mindennel születik "medve-kompatibilis" elnevezése is...)
Aki ismeri, tudja mi ez - aki nem, annak: indiai joghurtos ital.

Hozzávalók:
1 mangó
3 dl natúr joghurt
4 evőkanál kristálycukor (lehetőleg nádcukor)
1 evőkanál méz
reszelt citrom- vagy narancshéj
reszelt friss gyömbér

Elkészítés:
A fentieket beleszórom a turmixgépbe, és pár percig turmixolom őket.

Ár:
Mindent egybevetve kb. 500-600 Ft-ból kijön úgy 4 pohárnyi.

Én ezt iszom második napja, és még nem untam meg!
És - nem mellesleg - baromira egészséges.

Jól főzök!

Megéheztem valami egészséges-darálthusis-fűszeresre. Gondoltam (szerencsére még a kis Tescoban): legyen muszaka. Vasárnap volt, este 9. Zoli hajnalig-dolgozást tervezett; úgy kalkuláltam, nekem is még belefér egy kis sütés-főzés.
Egy szó, mint száz: megsütöttem a muszakát. Úgy 11-re készült el. Akkor én még nem voltam álmos. Jól nézett ki, guszta volt, és Zolit - aki nálam tovább, azaz hajnali fél 3 után is még fenn maradt - megkértem, hogy ha kihült, rakja be a hűtőbe.
Mondta, hogy enni is fog belőle - így ismerve Őt, kikötöttem, hogy legalább a negyedére igényt tartok.

Fél 10 körül keltem. Zoli már munkában. Reggeli gyanánt - gondoltam - eszem egy kis muszakát...
Végülis ennek nem volt akadálya: az egész tűzálló tálnyi adag ételnek a harmada végeredményben meg volt hagyva nekem. Az pedig több, mint a negyed. Örültem, hogy Zoli ebédre is vitt belőle. A harmadot meg 2 részletben is lehet enni: reggeli és ebéd. Így is tettem...
Volna, ha Apu nem hív fel, hogy beugrana interneten ügyintézni. Mindezt ebédidőben.
A maradék egy hatod muszaka így az Ő tányérján kötött ki.

Várjátok a poént - jelzem, az nincs. Csak egy érdekes adat: ez a muszaka éppen 15 órát ért meg nálunk...
Ja és a ráadás: Zoli nem vitt belőle ebédre. Az éjszakai munka közben termelt be kétszer annyit, mint mi apuval együtt...:)

Mindennapi kenyerünk

Nem szeretek pékárut venni. Ha magamról van szó, általában nem is szoktam. Pékárut enni is csak ritka alkalmakon szeretek; ilyenkor is teljes kiőrlésűt, barnát.
Nem szeretek pékárut venni, mert vagy túl sokat sikerül (ilyenkor a felesleges mennyiség megkeményedik, megszikkad vagy megpenészedik), vagy túlságosan keveset (ilyenkor Dávid és Zoli elkámpicsorodott medve-szemekkel néznek rám, mintha legalábbis éhen akarnának veszni...). Mert nem tudom, mi van benne. Mert drága. Mert csak bizonyos helyeken lehet olyat kapni, amilyet szeretek is. Mert hízlal. Sok minden miatt nem szeretek pékárut venni.
Enni viszont - amennyiben friss, finom és egészséges - igenis szeretek pékárut. Csak ezek a körülmények ritkán állnak így, mindnyájan együtt.

Karácsony második napján Áginál voltam este, aki a nagy beszélgetések közepette begyúrt, majd kisütött egy félkilós kenyérkét. Ír szódás kenyér volt Limara pékségéből; gyorsan és könnyedén készült; én pedig elhatároztam, hogy itthon kipróbálom. No nem fehér lisztből, mint Ági, hanem teljeskiőrlésű bio-tönkölyből, ahogy azt kell.
Kisült, és én azon melegében ettem is belőle: tömör volt és egyszerű, de nekem nagyon ízlett; hiszen életem első kenyere készült el.

Zoli viszont húzta a száját. Számára a kenyér omlós és légies, és biztos, hogy kelt tésztából készül...
Mivel továbbra sem szerettem meg pékárut vásárolni (minthogy az nem lett se olcsóbb, se kiszámíthatóbb, se egészségesebb); úgy döntöttem hát, hogy elkészítem életem második kenyerét is. Ezúttal is tönköly-lisztből; de most magokkal, egy kis zabpehellyel, és teljes mértékig élesztővel.

A kísérlet kimenete - ahogy a képen is láthatjátok - még eldöntetlen. Én nagyon remélem, ezúttal Zolinak is ízleni fog a végeredmény. De ha nem, az se baj.
Számomra a felfedezés öröme sokkal fontosabb ezekben a kenyérékben, mint magáé a táplálkozásé.

EGÉSZ-séges életünk, ételünk

Írtam már Nektek több felvonásban is a boldogságról. Ami NEM a boldogtalanság hiánya.
Ugyanígy gondolkodom az egészségről is. Egyfajta komplex, testi-lelki-szellemi teljességként. Ahogy maga a szó is sugallja: EGÉSZség.
Hosszú idő óta foglalkozom azzal, hogyan lehet egészségesen, teljes értékűen táplálkozni. Úgy, hogy amit megeszem, ne legyen a szervezetem számára terhelő, káros, felesleges; sokkal inkább frissítő, építő, hasznos és elegendő. Azt gondolom, a szépség is ezen múlik: nem azon, hogy sokat, vagy keveset eszünk; hogy vékonyak vagy teltebbek vagyunk. Inkább az határozza meg, hogy a testünk jól érzi-e magát, megkapja-e azt, amire szüksége van.

Az utóbbi időben többekkel beszélgettem, akik régebb óta foglalkoznak a teljes értékű és természetes táplálkozással. Tippeket, bíztatást, bátorítást kaptam Tőlük arra nézve, hogy az ezirányú vágyakozásom nem puszta ideológia; akár holnaptól is megvalósítható, természetesen lépésről lépésre.
A tanácsaikat követve el is kezdtem beszerezni a szükséges hozzávalókat az egészséges táplálkozáshoz. Tönkölylisztet vettem, a kiürült cukor-tartót barna cukorral töltöttem fel; barna rizst főzök; zöldteát iszom; rengeteg zöldséget is gyümölcsöt fogyasztok.
Mindemellett elkezdtem feltérképezni a ezeken felüli alapanyagok beszerzési lehetőségeit. Tudom már, hogy lehet malomból is lisztet rendelni; hogy melyik bio-boltban érdemes vásárolni; valamint, hogy a szupermarketek közül a Kaiser's tartja a legtöbb féle bio- és egészséges kütyüt.

Ma pedig megkérdezték tőlem a fenti áruház pénztáránál, hogy ugyan bizony vega vagyok-e. Mondtam, hogy nem, csak egészségesen szeretnék táplálkozni, azért veszek ennyi zöldséget, gyümölcsöt. A pénztáros egyetértően bólogatott.
Kérdem én: manapság csak a vegetáriánusok étkeznek sokszínűen? Magyarországon aki nem eszik mindennap húst, az különc? Nem érzem magamat annak...
Na, megyek elkészíteni a póréhagymás-gombás barnarizsemet...:)

Tapasztalatok kukorica-krémlevessel

Nagyon szeretem a kukoricát. Lévén hűvös-nyirkos ősz, a szezon pedig ideális a krémlevesek számára. Nemrégiben ettem a kedvenc vega-falafelesemnél márványsajtos kukoricakrémlevest...Aztán másnap visszamentem "repetázni" belőle.
Bár receptek után nem kutattam, tegnap este úgy döntöttem, megfőzöm saját kútfőmből ezt a finomságot - levesen felül úgysem ildomos többet vacsoráznom, ha már igyekszem jobban odafigyelni a táplálkozásomra újfent.

Így csináltam:
Meghámoztam és felkockáztam 2 sárgarépát, 1 fehéret és egy fél zellert. Feltettem őket bő vízben főni, majd hozzájuk tettem még fél kiló mirelit kukoricát. Addig főztem mindezt, amíg a zöldség meg nem puhult, idő közben sóztam (bőven), borsoztam, gyömbérrel ízesítettem.
Amikor már minden alkotóelem puhára főtt, akkor botmixerrel összeturmixoltam az egészet, és 1 deci tejszínnel, és némi tejföllel még összerottyantottam.
Aki tudja, paszírozza át a turmixolás után - akkor még a kukorica héja sem marad benne "darabos"! Én azért enélkül sem kaptam sírógörcsöt evés közben...

Reszelt sajttal nagyon finom vacsora kerekedett belőle. Az ementáli édeskés íze sokkal jobban mint hozzá, ment a mai trappista! Ajánlom Nektek is - de csakis akkor, ha tényleg szeretitek a kukorica ízét. Ez a leves ugyanis ízig-vérig kukorica!

A "pangi"

Van nálunk egy hal-féle, amit még Zoli is megeszik (túl a konzerv tonhalon, és barátain). Bár barátok szerint valamiféle mellékíze van, én is maximálisan le tudom tenni a voksomat mellette. Ez pedig a pangasius.
Ebben a halban ugyanis tényleg  nincsen szálka. Egy darab se. Szép, nagy szeletekben lehet kapni a nagyob áruházak mirelit-részlegén, megfizethető áron.
Persze a sült hal, önmagában kevéske kulináris élmény volna - ígyhát a sztenderd kombináció a rizs és a citrom mártás hozzá.
Nomármost ez olyannyira népszerű étel lett nálunk az utóbbi időben, hogy Zoli megszavazta karácsonyi menünek is. (Juhé! Nyertem kb másfél órát a legtöbb karácsonyi-gyanús étel elkészítési idejéhez viszonyítva ajándék-csomagolásra, fa-díszítésre!)
Mi más következhetne ezután, mint a recept? Hát íme:

Pangasius filé citrom-mártással:

Hozzávalók:
1 csomag Pangasius filé
1 fej fokhagyma
1 kis pohár natúr joghurt
1 nagy pohár tejföl
1 citrom
olaj
só
currypor

Elkészítés: 

A halat általában nagyon meleg vízben kiolvasztom, majd - még hidegen - a serpenyőben felmelegített olajba teszem. A felfelé eső oldalát megkenem összepréselt fokhagymával, és megsózom. Mikor az alja már némileg megsült, megfordítom, és megsózom, megfokhagymázom a másik oldalát is.
Addig sütöm, amíg mindkét oldala meg nem pirul egy kicsit.

Közben egy serpenyőben összeöntök egy kis pohár natúr joghurtot egy kis pohár tejföllel (lehet egy kicsit több is, akkor teltebb az íz). Belereszelem egy citrom héját, majd belefacsarom a citrom levét is. Sózom, curry-t szórok bele - hogy jó sárga legyen - és megvárom, míg felforr.
Az étel már kész is, pláne, ha az egész procedúra elején feltesszük főni a rizst.

Jó étvágyat hozzá mindenkinek - én pedig ma csirkét sütök, és brokkolikrémlevest főzök!

Spagetti vs. makaróni

A konyhában eddig tapasztaltak alapján a következő ismereteim voltak a makaróniról, illetőleg a spagettiről:

• A makaróniban van hosszanti lyuk, míg a spagetti nem üreges.
• Amúgy a 2 tésztaféle ugyanolyan, ugyanazt "tudja", alkalmasint egymással helyettesíthető.

Így aztán vettem a bátorságot, hogy a tegnapi bevásárlás során - nem lévén Gyermelyiből spagetti - makarónit vegyek az esti spenótos tésztához.
Leszögezem: a vacsora jól sikerült; még Andris is megette, aki nem rajong a spenótért; és még el se sóztam, ahogy szoktam.
Mindemellett rá kell jönnöm, hogy a makaróni és a spagetti egyáltalán felcserélhető. Azaz tovább megyek: a spagetti számomra semmilyen esetben nem helyettesíthető makarónival. Ugyanis a makaróni - mindamellett, hogy számomra a mai napig talányos, hogy hogy rakják bele a lyukat a közepébe - baromi nehezen ehető az általam preferált kanállal-villával; mert lévén vastagabb, folyton kirúgja magát.
A spenót meg ugyebár zöld, a kanapén meg épp nincs ágytakaró; én pedig szeretek a nappaliban falatozni. AZ ártalmakat gondolom el tudjátok képzelni...

Szerelmes a szakácsnő

Aki evett a főztömből mostanság, az már tudja a titkot. A sült csirkemell, a kakukkfüves sárgarépa, a zellerkrém-leves mind-mind arról árulkodnak: valami van a levegőben nálunk.
Mióta hazatértünk a nyaralásból, valami egyértelműen megváltozott. Nem arról van szó, hogy nem kapunk hajba azon, hogy túl sok ruhám van; és nem is arról, hogy elvakultan csak a másikért élünk.
Sokkal inkább van béke. És boldogság. És áldott nyugalom - amit az egyet nem értések végül újra csak megerősíteni tudnak.
Szerelmes a szakácsnő minálunk. Ha jót akarok, mostanában nem nyúlok a sóhoz.
De úgy érzem, Zoli így is szereti...

Helyesbítés

Kedves Olvasók!

Aki esetleg megpróbálkozna a Medvekaki-süti, alias Zabpelyhes-csokis keksz elkészítésével, az persze eljárhat a korábban leírtak alapján is, de a mai napon tapasztaltak alapján én mégis inkább mást javasolnék...
Nevezetesen, hogy zabpehely helyett használjon egyszerű, kicsit kézzel összetört Corn Flakes-t, azaz kukoricapelyhet; az étcsoki kockácskákat hagyja mondjuk negyed-kockányi méretűre, esetleg keverje tej- és fehércsoki kockákkal is; valamint felejtse ki a kekszből a szódabikarbónát.

Nekem így jobban ízlik az omlósabb, csokisabb, tömörebb eredmény.

Jó kóstolgatást!