Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2011. október 19., szerda

A családban marad

2011. október 17., hétfő
08:56: Viki felül a távolsági buszra, és szülővárosa felé veszi az irányt egy gyors lefolyású ügy elintézése érdekében.
10:15: Általános családi örömködés az általános családi munkahelyen; zöldségfelfújt-belapátolás villával, hidegen (csak hogy ne szokjak hozzá a jóhoz); értekezés az élet nagy dolgairól.
10:27: Viki egy fél mondatban megemlíti, hogy "baromi ótvar már ez a kabátom, azt hiszem, veszek egy újat..."
10:28: Az élet megy tovább. Főbb témák: utazás, párkapcsolat, munka, stb.
10:50: Viki is megy tovább. Kedves, nevetős búcsú; és hála, hogy Fehérvár kicsi, és sehonnan nem lehet elkésni.
12:20: Fehérvári ügy letudva
12:50: Rohanva busz elérés a buszpályaudvaron (mégis el lehet késni, ha az ember shoppingol az utolsó percig...).
14:00: Nyugati tér, hivatalos megbeszélés - és a frizura még mindig tart....

Aztán Viki takarít, meg pakol, meg felkészül, meg tanít, aztán elpakol, és elmosogat...

18:06: Viki felül a metróra Kőbánya-Kispest irányába.
18:30: Viki telefonja hiába csörög - így marad rajta egy nem fogadott hívás Anyától.
18:32: Viki leszáll a KÖKI-nél, és bemegy shoppingolni.
19:13: Viki megunja a turkálót, és úgy dönt, hogy nem veszi meg 5000-ért azt a nagyon klassz kabátot, amit ezután még 3000-ért kitisztíttatna.
19:15: "Tudom, hogy Zolinak nem tetszett rajtam az a leértékelt H&M kabát, de ez még nem ok arra, hogy ne is próbáljam fel mégegyszer..."
19:21: Viki megtalálja a Zoli által helytelenített kabátok között azt az egyszem 40-es kék darabot, ami más fazonú, 2000 Ft-tal még olcsóbb (4500 Forint...), mint a másik akciós, és sokkal jobban áll neki...
19:29: Gyors fizetés, örömteli irányvétel a 148-as busz felé.
19:34: Viki megtalálja a nem fogadott hívást Anyától - és visszahívja.
19:37: Anya közli, hogy úgy emlékszik, Viki említett valami kabát-vásárlást délelőtt; és csak szólni akart, hogy felajánl 5000 Ft szülői támogatást rá - hogy Viki szebbet, jobbat, tartósabbat, kedvére valóbbat vehessen.
19:38: Viki röhögve elmeséli, hogy már vett kabátot, méghozzá olcsóbban; méghozzá ezekben a percekben - de azért vicces, hogy Anya mennyire ismeri...:D
Meg az is, hogy Viki mennyire nem tud várni, ha vásárlásról van szó...

És megegyeznek, hogy így megspórolt Anyának 500 Ft-ot...Anya meg 4500-at neki...
És Viki hálás, amiért annyi súrlódás után végre úgy érzi, hogy kitalálták az egyik leghaszontalanabb, leghülyébb, legjellemzőbb, legVikibb vágyát.
És nemcsak, hogy elfogadják, de támogatják is. Főleg Anya...

2011. október 16., vasárnap

Néha jól jön, hogy túl sok ruhám van...

A szombati falmászó-edzésen 3-an viseltük az én ruháimat...Ebből ketten csak nagyon sokszor feltűrt ujjal értek ki belőle, lévén 6 és 10 évesek.
Most esélyes, hogy hülye vagyok, de én büszke vagyok magamra, hogy nálam igenis van annyi felszerelés, hogy azoknak a gyerkőcöknek sem kell végigvacogniuk az edzésemet, akik esetleg elfelejtettek pulóvert hozni októberben...
Amúgy meg Luca cuki volt a sok számmal nagyobb pulóverben - így aztán még azt is megbocsájtottam, hogy végigette az elejét körtével. Végülis: van mosógép...

2011. október 11., kedd

Napi Coelho


Igaz, ez nem a mai. Szeptember 22-ei. :)

"Mindannyian megéltünk már egész napokat vagy akár heteket úgy, hogy semmiféle kedvességet nem kaptunk a körülöttünk lévőktől. Ilyenkor meg kell rakni a tüzet, és meg kell próbálni megvilágítani a sötét szobát, amellyé az életünk változott. Ha képesek vagyunk a szeretetre, képesek vagyunk a szeretet befogadására is; csupán idő kérdése."

Nem dobok ki kaját.

Nem dobok ki kaját. Nem dobok ki kaját. Nem dobok ki kaját. - Lehetne egyfajta matra, ima-malom is.

Amíg az ember nem kezdi el napi szinten vezetni, hogy mire mennyi pénzt költ, addig nem is tűnik fel ez a dolog különösebben. Anyu küld valamit a hétvégén, aztán elfelejtjük, és már csak két hét múlva, penészesen kerül elő a hűtőből - egyenest a kukába. Veszünk akciós felvágottat dögivel - aztán hopsz, már le is járt, már zöld, úgyis levinni készültem a szemetet...
És persze, fáj a szívünk utána így is - de reálisan fel sem tűnik, hogy forintosítva mennyi pénz is landol a szemétben nap mint nap.
Én az utóbbi időben azt veszem meg, amit tudom, hogy az elkövetkező két napban meg is eszem. (Jó, és persze kicsit brutális tréning lehet erre, ha egy hűtő-leolvasztás után nem kapcsoljuk vissza a frigót mondjuk egy hétig...) Mindemellett ügyelek rá, hogy nagyrészt csak boltban vásároljak, csak végszükség esetén (szédülős éhség munkába menet) egyek gyors-kaját, éttermi ételt. És hiszem, hogy előrelátással ezek a "végszükségek" is kikerülhetők lennének.
A következő lépésben pedig: amit főztem, azt meg is eszem. Akkor is, ha jobban esne egy gyros. Vagy akkor is, ha már harmadik étkezésre van ugyanez. Alapvetően sosem készítek rossz, nem jó ízű, általam nem szeretett ételeket. Akkormeg miért is ne ehetném meg őket harmadjára is? Fakszniból. De ez sokkal drágább hóbort, mint ha havonta veszek egy pár új cipőt...

Abszolút a minőségi táplálkozás híve vagyok (maradtam). De hiszem, hogy az a leginkább minőségi étel, amit otthon, saját magunk készítünk el. Olyan alapanyagokból, olyan ízesítéssel, olyan mennyiségben, ahogyan mi szeretnénk. Mentesen a felesleges tartósítóktól, állagjavítóktól, stb. Persze, az alapanyagokban is már vannak ilyenek (egy jó piaci vásárlás amúgy ezt is nagy részben megoldja...); de minél több kézen megy át az, amit végül megeszünk, annál több adalékanyag kerül bele. Szerintem.
És persze: a hangulat-kedvéért-étterembe-menés, az más. Nem az a lényeg, hogy csak otthon, csak friss bio-kaját együnk. Hanem az, hogy ne kényszerből szórjuk a pénzt nem minőségi táplálékra - miközben otthon kidobáljuk, amit megvettünk, mert "jó lesz valamire". Továbbra is szeretem a McCafé-s kávét. Csak ritkábban engedem meg magamnak. És így sokkal inkább válik ünneppé, örömtelibbé ha megteszem :).

Egyszóval: az október hónap jó részét a gyakorlati szempontból TUDATOS táplálkozásnak szentelem. Azt eszem, amit megkívánok - de otthon készítem el, és több adag is marad belőle, még aznap későbbre, vagy másnapra; nem tervezek messze előre, azt veszem meg, amit még aznap fel fogok dolgozni; és elfogyasztom a maradékokat, nem várom meg, míg megromlanak.

Az anyagiakon már most látszik a változás. És a lelkem is könnyebb.
Még akkoris, ha ezzel egyedül én nem mentek meg egy éhező gyereket sem...

2011. október 10., hétfő

A mai este konzekvenciája

"Az igaz barát vigyáz a taknyára. Nem fröcsögteti a barátjára."

Mindezt különösen áldozatkész hozzáállásomért érdemeltem ki, amit Lilla egészségének megőrzése irányában tanúsítottam...
Azt hiszem, érdemes volna elmennem aludni...