Hullámhegy 2014

Teljesítménytúrák; hétközbeni edzések; hidegben evezés; saját honlap; farsangi falmászás; első adóbevallás; Hullámhegy Piknik; sok-jó-ember-kis-nappaliban-is-elalszik; vízitúrák; kismillió kiosztott póló; Szigetköz; mászótábor; jegeskávé; Balaton körbetekerés; Geleszta; hamburgersütés; Kalandtábor; özönvíz; kockára pakolt Skoda; via ferrata; első szikla; edzés-szülinap; BME mászóverseny; ide-a-kölykeinket-is-elhozzuk-majd; madártej-party; Mikulás-mászás; karkötő osztás; I. Hullámhegy Mászóverseny.

Budapest, Nadap; Nagy-Kevély; Biatorbágy; Velencei-tó; Jolán Fagyizó; Székesfehérvár; Szigetköz; Dunakiliti, Cikolasziget; Csesznek; Mászóbirodalom, BME.

Falmászás, sziklamászás, evezés, futás, kerékpár, strand-röplabda, ping-pong.

Csapat. Összetartozás. Együtt.

Köszönjük!

2014 - ami jött és ami ment

Tyűha, mennyi minden történt idén! 2014. méltán pályázhat az "Eddigi kedvenc évem" megtisztelő címre. Rengeteg változás, kismillió újdonság, döntés, választás, válasz, meglepetés, tapasztalat és tanulság: kb. így tudnám jellemezni az elmúlt 364 napot.

Amit idén kaptunk:

• óriási fejlődés az Egyesület életében
• "új élet" nekem: futás és Harcosok Étrendje
• "új élet" Zsoltinak: "tanárbácsi" életforma
• egy sokkal mélyebb, elfogadóbb és ezáltal harmonikusabb kapcsolat
• közösség, amiben dolgozhatunk, fejlődhetünk, élhetünk
• rengeteg új és új fajta kaland
• otthoni épülés, szépülés
• nagyobb nyugalom, bölcsebb hozzáállás
• visszajelzések arról, hogy jó úton járunk az álmaink felé
• bátorság a határ-húzáshoz, változáshoz, fejlődéshez

Amit idén elengedtünk:

• rivalizálás egymással és másokkal
• egzisztenciális félelmek
• bosszantó partnerek
• rengeteg idegeskedés felesleges hülyeségeken

Ha 2015. "csak" ugyanennyire lesz klafa, én már azzal is boldogan kiegyezek! :)

Ezt (t)esszük karácsonykor

Idén - ahogy már írtam is - igazi békés, nyugodt, lazasággal áldott ünnepünk van.
Emiatt aztán - mind ételben, mind sütiben - volt, van merszem próbálgatni; olyat is, amit már régen, vagy még sosem készítettem.
Ilyen kaják tömkelege kerül(t) idén az ünnepi asztalra nálunk. A recepteket pedig - honnan máshonnan - az internetről vadászom, vadásztam.

Akinek még nincs elege a teríts-merítsből, annak íme az idei menü-lista!
(Kiváncsi leszek rá, hogy a mai hogy sikerül...)

December 24., Szenteste:
Tradicionálisan a szüleimnél töltjük a nagycsaláddal, és ott vacsorázunk. Tradicionálisan virslit és citromos teát. Régi történet ez: még édesanyám gyerekkorában a Dédmamánál gyűlt össze Szenteste a család; ott is evett mindenki. A Dédmama viszont - bölcsen - nem vállalta be ennyi főre a töltött káposztát halászlével, így mindenki virslit kapott tormával, mustárral; és forró teát ittak rá. Így mindenki jóllakott, viszont nem kellett egy egész évig spórolni erre az estére a kisnyugdíjból. A dolog kultúrtörténeti pikantériája, hogy aki diplomát szerzett, az onnantól csészealjjal kapta a csorba bögrében a rumosteát. Ami jár, az jár.

Épp emiatt nálunk csak a másnapra szánt korhely halászlé készült el (Zsolti végül lemondott a pirított tésztáról, és meghagyta a helyet a gyomrában a süti-hegyeknek). Itt sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam végig a recept alatti kommenteket, így a mustár végül kimaradt a levesből. No mindegy. Ma melegítéskor még beletehetem. Amúgy tuti lett!

December 25., Anyós a kapuk előtt:
Előrelátóan sertéskarajt vettem, mert azt - akárhogy is legyen - csak némi előkészítés után be kell hajítani a sütőbe, és elvan magában...Így is lesz.
Miután pótoltam a háztartásunkban fellépő mustár-hiányt, ezt a receptet választottam; majd fotózom, hogy milyen lesz.

Köretnek már a terv is párolt káposzta volt; ebben se voltam eddig nagy spíler, de majd most! :) A recept szerintem brilliáns, nagyon várom már az eredményt!

Valami mustáros szósz és zsemlegombóc teszi majd teljessé ezt a menüt. Ha kibírom kóstolgatás nélkül este 6-ig, akkor én leszek a nap hőse! :)

Sütik:
4 féle sütemény készült nálunk az idén:

• kekszestekercs: szupertitkos családi recept alapján készül. Ha leírnám, mindenkit meg kellene, hogy öljek, aki elolvassa. (Zsoltin is még erősen gondolkodom...)
• kókuszgolyó: a kekszestekercs megmaradt anyagából. Nem kóstoltam, de állítólag jó. Mandulát tettem a közepébe.
• raffaello golyó:így készült. Érdemes nagy edényben nekiállni...
• flódni: egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik, HA van az embernek egy fantasztikus kuktája, aki elkészíti a töltelékeket, amíg ő a tésztával mókol. Nagyon fincsi lett, nem túl édes, remek ízharmóniákkal. Teli találat! :)

Összességében gasztro-szempontból nekem ez egy zseniális karácsony.
Pláne, hogy 3 gyönyörű, fűzöld kerámia-lábas várt a karácsonyfa alatt...

Tavaly és ma

Tavaly karácsonykor  a Szentestét megelőző reggelen még nem volt konyhabútorunk. Utolsó pillanatban rohangásztunk karácsonyfáért, ajándékért; és már nem emlékszem, hogy hányféle sütit sütöttem, de az tuti, hogy volt, amikor ideggörcsöt kaptam az - amúgy zsírúj - konyhában.
Bántott, hogy Zsolti nem szeret ajándékot adni; a vacsorát a konyhában nyomorogva fogyasztottuk el a kempingasztalnál, nem igazán volt karácsonyi hangulatunk, de talán be se vallottuk magunknak.

Idén tegnapra mindennel elkészültem, amivel el kellett, lehetett. Ma a napsütésben sétálva választottunk karácsonyfát magunknak - de úgy indultunk neki, hogy ha találunk szépet, csak akkor veszünk. Már csak röhögök Zsolti abszolút hektikus ajándékozási morálján. Minden ajándék becsomagolva. Halászlét főzök. És kezdek hangulatba jönni.

Egy év alatt fenekestül fordult fel, változott meg, állt irányba az életünk.
Az én karácsonyom ettől boldog. :)

Hal-álom

Gyűlölöm a karácsony előtti kapkodást. A karácsonyt szeretem, az idegbetegséget nem.
Nem szeretem, hogy pofavizit van a nappalimban; hogy úgy kell csilli-villinek lennie a lakásban, hogy közben a konyhában meg konstans csatateret hoznak az elvárások; nem szeretek kapkodni és tülekedni.És nemszeretek fenyőfát ölni. Még bűntársként sem...
Szeretek viszont sütni-főzni; ünnepi menüt kigondolni; szeretem ünneplőbe öltöztetni testem-lelkem. Szeretek ajándékot adni, kapni. Szeretek együtt lenni a családdal, lusta napokat tölteni, ahol csak az együtt-lét a lényeg. Szeretek finomakat enni, minőségi nedűket kortyolni, kizökkenni abból, ami nem fontos; arra, azokra figyelni, akik viszont nagyon.

Idén különleges lesz a karácsony kaja-szempontból; én csak vacsorázom; cserébe nálunk is lesz vendégség 25-én. Persze nem tudom megállni, hogy ne valami újjal próbálkozzak; naná, hogy életem első halászléje kerül az asztalra, korhely módra, ahogy Tiszacsegén úgy megszerettük.
A párolt káposzta se volt eddig az erősségem, ugyanakkor fel szeretném dobni a baconos karajszeletet valamivel; tehát belevágok:lesz, ami lesz!
Szenteste meg: ebédre Zsolti a kedvencét kapja, ami egyáltalán nem ünnepélyes (az összes többi ember számára legalábbis; de Zsoltinak minden nap ünnep, amikor pirított tésztát ehet...); én meg majd vacsorázom a családdal.

És a békés, nyugodt karácsony nem álom, hanem nagyon is valóság lesz idén minálunk! :)