Ülünk az Unoban. Zsombor kókadozik, ritkán ad életjelet; én már vigyorgok, mint a tejbetök, mert kezdem érezni a tagjaimban a bűvös ernyedést: vége a nyári idénynek (ha csak 20 perce is), Frodó szóval tart, hogy ne aludjak el az elkövetkező 250 kilóméteren.
Elkérem a dobozos jegeskávémat Frodó bal füle mögül, amit kissé nehézkesen talál meg (mármint a bal füle mögét). Végül mégis megleli, majd hangos anyázás közepette imígyen szóla:
- Valami kifolyt ebben a zacskóban. És most, hogy az ölembe vettem, úgy nézek ki, mint aki a nadrágjára piszkított valami sietős együttlét során...
Aki ismeri Frodót, az tudja, hogy ez hogy hangozhatott.
Én annyira röhögtem, hogy meg kellett állnunk a főút mellett.
Meg persze azért is meg kellett állni, hogy kimossuk Frodót a "piszkából". Olvadt vaj volt, és nagyon hiteles...:P
Hát igen. Ezt nehéz lesz elfelejteni :P
VálaszTörlésHasonló élmény a bogrács tisztára pucoválása, a Bodrog partján placcsogás BÁRHOL, valamint azt hallani a MÁV-szignál után fél perccel, hogy:
-Akkor egy kávét legyen szíves.
:D