Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2011. február 24., csütörtök

Az együttélés szabályai

Amikor két korábban különálló emberi-gazdasági egység (értsd: egyén, pár, család, stb.) ideiglenes vagy hosszú távú fúzióra lép, mindig olyan kérdések merülnek fel, amikkel korábban senki nem foglalkozott, amik korábban a bánatnak se jutottak eszébe. Ilyenek a következők:
  • Van-e elég törölköző a háztartásban?
  • Mennyi ágynemű található az adott lakóegységben?
  • Mikor mostam ki utoljára a függönyöket?
  • Ki törölte le a port ezen a szekrényen utoljára?
  • Hová a francba tegyem a porszívót, hogy senkinek ne legyen útban?
  • Vajon ezt az ételt mindenki szereti?
  • Reggel 7 és 8 között hányan férünk el a fürdőszobában egyszerre?
  • Ki ette meg a joghurtomat?

Nomármost: úgy gondolom, nem képmutatásból rámolok, rendezkedem, takarítok és organizálok 2 napja. Aki hozzánk érkezik, az rég tudja már, hogy hogyan élünk, mit várhat nálunk, tőlünk.
Az együttélés szabályai mindemellett azt követelik meg tőlem, hogy olyan színvonalú életteret produkáljak az összes fél (beleértve engem is) számára, ami kielégíti a rendre, tisztaságra, privát szférára, otthon melegére való igényt. Ami valljuk be: legfőképp az én esetemben volt már-már kritikus szinten.
Magamért; csak, egyedül a saját komfortom ügyében lusta voltam lépni. Így, hogy külső tényezőkre foghatók a tennivalók, és noszogathatom magamat ezekkel: már hajlandó vagyok elvégezni rég húzódó portörléseket és szortírozásokat.

Tehát elsősorban magunkkal kell megtanulni együttélni. A többiek majd alkalmazkodnak :).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése