Mi, emberek olyan sokszor vagyunk hajlandóak csak azért kérdezni, hogy más szájából halljuk a választ! Olyan nagyon sokszor kérdezünk funkcionálisan tökéletesen feleslegesen!
Az ilyen kérdés lényegében nem más, mint a felelősség átruházása a másikra. Nem merem kimondani - még legbelül, még talán félhangosan sem - ezért aztán kimondatom valaki mással - akit ezután még le is hordhatok érte, le is beszélhetek róla; dühös is lehetek rá.
Önmagunkkal hadakozni, saját magunkban csalódni, egymásnak ellentmondó belső álláspontokat ütköztetni nem könnyű, és egyáltalán nem kellemes.
Aztán persze - lépésről lépésre - felnövünk ehhez a feladathoz is.
Addig pedig kérdezünk.
Vagy legalábbis majdnem kérdezünk, majd rájövünk, hogy milyen mechnaizmus van mögötte, és mégse'. :D
:)
VálaszTörlés