Humoros írásnak készült, de valahol bennem már tök nem az.
Nem az, mert biorobotként élek napról napra az évek felhalmozott tapasztalatának szeméthalmán egyensúlyozva; és mázlim van, mert tudom, hogy kitől kell vizet kérni, amikor nem fér a flakon a csap alá; hogy mitől lágyul meg a biztonsági őr szíve; hogy mi az a mondat, ami miatt a jövő héten is emlékeznek majd rám; hogy hol kell nagyvonalúnak lenni, és hol fillérezni.
Ész nélkül adok fel ruhadarabokat, és fordítom őket ki-be; adom ki az aktuális utasítást; mérem fel a helyzetet és döntök, hogy be kell-e avatkoznom, vagy sem; találok ki megfelelő, és gyermek-léptékkel is követhető kompromisszumokat; adok valós és kézzelfogható magyarázatot; kenyerezem le, akit szükséges; és állok ki az ellen, aki épp keresztbe tesz.
Eszeveszett jól csinálom - és pont emiatt nap-mint-nap eltörik bennem valami. Épp azért: mert jó volna szívből jól csinálni; mert el tudom képzelni, mennyire jól csinálhatnám szívből.
Kialvottan, szófogadó kölykökkel, kicsit későbbi keléssel és kicsit több felnőtt-beszélgetéssel naponta, legalább egyetlen hét pihenéssel a hátam mögött, szabad téren, a magam ütemét diktálva.
Nem szeretek biorobot lenni.
Ma időben lefekszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése