Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2015. június 18., csütörtök

Félgőzzel...


képtelen vagyok működni. És most bajban vagyok ezzel.

Csodálatos nyarunk van. Rengeteg tábort, programot szervezek, szervezünk; ezerféle logisztika, telefon, marketing-feladat vár. Ez a varázslat akkor működik, ha belevetem magamat: kitölti az elmém, életem; nem foglalkozom mással, csak már-már megszállottan pörög az agyamban, hogy hogy lesz a legjobb a programunk.

Csodálatos nyarunk van. A Kisfiunkat várjuk. Nyár végére megszületik; én pedig szükségét érzem, hogy végre Anyuka kezdjek lenni: beszélgessek Vele, gondolkodjam Róla, hangolódjak Rá. Megengedjem magamnak a pihenést. Rászánjam az időt a lelkemre, a lelkünkre. Megéljem a közös napokat. És ez teljes embert kíván.

Bajban vagyok, mert hol sekélyes anyának, hol hanyag egyesület-vezetőnek érzem magamat. Szörfözök a kettő között, lyukakat foltozok be egyik vagy másik oldalon; de közben vergődöm: képes vagyok mindezt együtt jól csinálni? Jut belőlem elég ide is, oda is? Nekem hiányzik a teljes belefeledkezés - mindkét oldalról.

Mert imádom mindkettőt. Életem hosszú távú meghatározói, megszállottságom pillérei. 
Kezdem megérteni, miért nem elég az Anyukáknak, hogy "elég jó anyák". Kezdem megérteni, miféle maximalizmus hajtja ilyenkor az embert.
Én nem a maximális teljesítményre vágyom - egyikben sem. Sokkal inkább arra, hogy azt érezzem: megtettem a lehető legtöbbet. Ebben is, abban is. Egymás mellett, harmóniában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése