Éljen május elseje! :)

Nem gondoltam, hogy egész napos program lesz ez. Ahogy azt sem, hogy 3 gyerekkel lehet 20 km-t gyalogolni úgy, hogy nem hisztizik le a fejemet. Cserébe azt gondoltam, hogy 1,5 liter folyadék elég lesz, illetve, hogy a 12 km-es távból nem lesz 20 km a medvehagyma mezőn kidőlt fák között való kacskaringózás miatt.
Elfáradtunk. Kitikkadtunk. 2 sört ittunk húzóra az isztiméri kocsmában.
Klassz volt. És újabb adag medvehagyma-pestonak állhatok neki pénteken...:)

Eddig, és ne tovább!

Mindenkinek vannak határai. Vannak olyan területek, olyan témák, amire ugrik. Alap, hogy például senkinek nem szidjuk a szerelmét vagy anyját - csak ha előzetesen ő kezdte, és történetesen egyetértünk. De ez azért egy megfelelő mélységű kapcsolatot is igényel.
Vannak gondolatok, vélt- vagy valós igazságok, amiket ily módon akkor sem mondunk ki, ha történetesen igaznak találjuk őket. Nem azért, mert a gyávaság vagy a sunyiság erény - hanem mert tudatában vagyunk annak, hogy a szóban forgó megnyilvánulással már nem a célszemély tetteit vagy képességeit minősítjük (zárójelben jegyzem meg: szerintem nem kell senkit és semmit minősítgetni, maximum szubjektív véleményt formálni érdemes).
Hanem őt magát. A személyes integritását. A döntéseinek egy olyan mély, és személyesen csakis hozzátartozó szövedékét, amelynek a megkérdőjelezésével már magát a személyt kérdőjelezzük meg.
Illik ismerni egy beszélgetőpartnert annyira, mielőtt valami hasonló necces téma felmerül, hogy tisztában legyünk vele, nála pontosan mi tartozik ezen körön belülre.
Ha pedig nem ismerjük eléggé az illetőt, akkor illik megtartani a két lépés távolságot bizonyos témáktól, mert annak ellenkezője legalább olyan botrányosan alpári, mint belenyúlni más jegyzeteibe az érintett megkérdezése nélkül.
Egyszerűen: ilyen NEM CSINÁLUNK! Ezt még az is tudja, akinek a wc-re nyílt a gyerekszobája! :P
Nem azért, mert alkalmasint nincs jogunk vagy indíttatásunk hozzá.
Hanem azért, mert ez a minimális tisztelet megadását jelenti embertársaink felé.
Azt pedig mindegyikük megérdemli. Nem csak az erényesek, de urambocsá' az ellenségek is. (Már akinek vannak...)

Ajj, dühös vagyok nagyon. Azt bántják, akit a legjobban szeretek. :(

Logisztika mifelénk

Gyűlölök elindulni. Azt a pillanatot tudom elsőként elviselni, amikor beindítjuk az autót, és eltávolodunk otthonról. Az első 10 km megtétele után már felszabadult eufóriát érzek. VÉGE a kálváriának, következik az UTAZÁS! Amit meg imádok.

Túravezetők vagyunk, két dudás egy csárdában. Két dudás, az egyik gypsy-jazz-t fúj, a másik meg kemény rockot. Vagy valami hasonló. Teljesen máshogyan, más irányból közelítjük meg ugyanazt a célt: nevezetesen, hogy a túrázóink fergeteges élményekkel térjenek haza.
Zsolti laza. Nem görcsöl. Gyors, de nem siet, nem kapkod. Hagyja, hogy a dolgok a maguk módján történjenek, és csak akkor avatkozik be, ha tényleg szükséges. A vérnyomása ennek megfelelően néha igényel egy vörösboros-kólát, hogy ébren maradjon nagy nyugalmában...:P
Ehhez képes én vagyok a megtestesült idegbetegség. Mindent tudni, irányítani, kontrollálni akarok - az időjárásról már lemondtam, de azért én akarom fújni a szelet. Mindenkit tájékoztatok, mindent rendelkezésre bocsájtok, felkészülök mindenre, a.)-tól zs.) tervig. Nem érhet meglepetés. És megspórolható a reggeli kávém is, pörgök anélkül is, mint a ringlispil.

Namármost ehhez képest az indulás napján általában nem nagyon veszünk össze. Zsolti persze finoman közli, hogy nincs már tiszta fehérnemű a szekrényben - én kiszámolom, hogy ha gyors-mosást teszek be, akkor meddigre fognak megszáradni az alsógatyák, és koordinálom a projektet. Azon persze felhúzom az orrom, hogy nem tudja megmondani, hogy hány hosszú és hány rövidnadrágra lesz szüksége a hétvégén; arról viszont meggyőz, hogy ne vigyünk csak azért gáz-zsámolyt, mert "hátha lesz valakinek egy felesleges gázpalackja". Végső érvként, amikor már a sírós hiszti küszöbén állok, beveti, hogy "maximum csak 1 garnitúra ruhánk lesz: ami rajtunk van; végülis a Szigetközbe megyünk, ott nem érhet minket baj, majd megoldjuk"; én meg, akármennyire felbőszíthetne, hogy elbagatellizálja a komoly, szolgáltatásunk minőségét meghatározó feltételeket, nem tudok rá haragudni. Inkább elröhögöm magam. Mert tényleg.

Azt persze csak ezután húzom ki belőle harapófogóval, hogy egyáltalán nincs zuhanyzós papucsa; tehát a mentális térképemre rákerül a kínai diszkont is a mai ütemtervbe.

Élünk.
És imádom. Az életünket, meg Zsoltit is. :)

Csodáim

Ismeritek azt a fantasztikus érzést, amikor olyasmit találtok a természet lágy ölén, amivel a Természet Anya táplál minket? Gombát, medvehagymát, vagy mást - olyasmit, amiért nem kell megdolgozni, egyszerűen csak terem, a világ - emberek, állatok - örömére, jóllakására, ínyére.
Nem először - de még bőven nem is untig ismételten - élem meg ezt a csodát. És minden egyes alkalommal egy kicsit magamba fordulok, és hálát adok a Sorsomnak. Hogy van, aki/ami táplál. Van, amire nem nekem kell gondot viselnem. Igen is megtörténhet, hogy valami egyszerűen az ölembe hullik, az egyetlen dolgom, hogy észrevegyem és magamhoz húzzam. :)

Manapság, amikor egyre többen élnek egyre nehezebben; amikor mindennaposak az anyagi gondok, anyagi jellegű panaszok, kiváltképp szerencsésnek érzem magam. Azért, amim van. Azért, ami megadatik. Amiért megdolgoztam, és különösképpen, meglepett értetlenséggel azért, ami így, ilyen egyszerűen lesz az enyém. Amiért még erőfeszítést sem igen kell tennem - csak nyitott szemmel járni, figyelni a világra, a csodákra magam körül.

Boldog vagyok, hogy ilyen életem lehet! :)

Szabadlábon vagyok, hejj!

Ó, de iszonyatos-brutál-kegyetlenül hiányzott már ez mennyiségű kint töltött idő!

Elmúlt a hiszti, a depizést hírből se ismerem, a napelemeim kicsattannak, és minden délutánra új ötletem van!
Vasárnap mászni voltunk Csókakőn,

aztán hétfőn is kimentünk, mert mért is ne?!

Aztán ma munka után medvehagymásztunk a Balcsinál.

De szerintem még edzek egy kicsit itthon is.
Aztán hétvégén ismétcsak Balcsi.
Jövő héten pedig vízitúra, méghozzá évadnyitó!

Jajj, hát ide nekem az oroszlánt is, kicsattanok, váááááá! :)
Csak tudnám, melyik este jutok el futni, mert azt is akarok ááááám!