Hajnali 3-kor ébredtem a szokásosra. (Értsd: nem kapok levegőt, ki van száradva a torkom és pisilnem kell.) Zsoltihoz bújtam, ő is felébredt. Ami nem lett volna baj, ha nem kezdünk el beszélgetni a bújás közben, és nem balhézunk össze annyira, hogy csak hajnali 5-re sikerül kibogozni.
Amikoris fel kellett kelnem, hogy összekészülve időben elindulhassak munkába, amit sikerrel - és meglehetősen kábán - abszolváltam. Egy-null ide.
Aztán "csak" 3 településen tartottam 8 órát egymás után - köztük egy renitensnek mondott osztálynak, és egy srácnak, aki a 10. percben vetette fel, hogy mi volna, hogy öngyilkos lenne - majd boldogan hazaindultam, tudva, hogy még "néhány" dolgot el kell intéznem.
Ígyhát bementem a gyógyszertárba (a tilosban parkoláson kívül semmi kalandos, és azért se vont felelősségre senki), majd tankoltam, aztán pedig bevásárolni indultam.
Volna. Ha a kikanyarodás után 3,5 perccel nem jön belém hátulról az a mercis, akibe a mögötte haladó belement hátulról. (Aztán persze a mögötte menő se tudott megállni, úgyhogy végül 4 autós koccanás lett, de ez már mellékes a történet szempontjából...) Nagycsatt, rántás + kiscsatt. Aztán kapcsoltam: ez bizony karambol. Gyors számvetés után felmértem, hogy nem sérültem meg, és nem rántott meg az öv sem (ez a még bentlakó Máté szempontjából viszonylag előnyös fordulat volt), kitettem az elakadásjelzőt, és kipattantam kárfelmérni. (Csúcs-forgalom, szűk kereszteződés...) Örömmel konstatáltam, hogy a Skoda egy kemény szerkezet: konkrétan akárhogy is vizslattam, karc sem volt rajta. Gyors telefonszám-csere, és dokumentáló fotózás után tehát irány a szupermarket. (A többi fél még legalább 45 percet ott dekkolt szerintem, a 3. kocsiról konkrétan nem tudtam eldönteni, mi volt a baleset előtt, annyira rommá ment az orra. Szegények!)
Innentől az már gyalog-galoppnak számított, hogy a Lidl-ben nem volt már csirkemell, pedig abból ígértem ételt 7 lelkes túrázómnak holnapra, így a Sparba is be kellett ugranom a lágy, hosszúhétvége előtti vásárló-szállingózásban...Ott végül kompromisszumos húst vettem, de annak meg ugyebár híg a leve, ami végigfolyt a felsőmön, a pulcsimon és a frissen mosott-vasalt nadrágomon is, amikor lágyan magamhoz öleltem. Oda se neki. A kardigánom kötőjét már úgyis belelógattam a wc-be még a nap elején, szóval kicsire már igazán nem adunk.
A nap hátralévő része viszonylagos békében és harmóniában telt. Becsomagoltam 2,5 napra 2,5 főre; összeállítottam a tábori konyhát, rendbe tettem az adminisztrációt, és végül még zuhanyzásra és vacsira is maradt kraft.
Hogy őszinte legyek: ennyi balfékséget képtelen lettem volna magamtól kitalálni egy napra; viszont az is igaz, hogy még így is sokkal kevésbé volt tragikus az egész, mint ahogy hajnali 5-kor, még kávé előtt megsaccoltam...Asszem, lassan lefekszem, nehogy még - csak a kedvemért - összejöjjön mára még egy kisebb fajta apokalipszis, vagy meteor-zápor...
Holnap pedig SZIGETKÖZ!
