No nem mintha nem kelt volna fel 7:30-kor késve, vagy nem készült volna össze egy óra alatt, 8:30-ra. És persze ehhez annak sincs semmi köze, hogy én éppen eddigre ébredtem fel...
Csupán annyi a lényeg, hogy Zoli ma csak 10-re ment dolgozni - én pedig nagyon toleráns és megértő párként regisztráltam, hogy ez bizony későig nyúló bentmaradást fog eredményezni este.
És lőn.
6 magasságában, még a nyelviskolában ikszedszerre kordult meg a gyomrom tanítás közben, úgyhogy felhívtam a Kedvest, hogy eszünk-e valahol valamit este. Persze Neki meg enni sem volt ideje egész nap, úgyhogy hanyatt-homlok belement.
A kérdés persze, hogy mikor. Azt mondta, a gép háromnegyed nyolcig nyomtat - fél kilencre hazaér. Mármint Zoli. Nem a gép. Az csak maradjon bent.
Nyolcra hazaértem. Fél kilenckor megadóan elmentem zuhanyozni. Háromnegyedkor - száradó hajjal - már épp hívni akartam, amikor rámcsörgöt. Hogy már úton van.
Ígyhát ketten együtt megettünk 30 húsgolyót körettel, szósszal, mindennel; nomeg egy adag lazacot közösen, hamár itt vagyunk, és én még sosem ettem itt olyat; ittunk mindketten üdítőt, Zoli két pohárral - és így fizettünk 2135 Ft-ot.
Szerintem megérte, hogy nem kellett se bevásárolni, se főzni ma este.
Pláne, hogy imádom a húsgolyót! :)
Te céda! Velem bezzeg nem ettél húsgolyót! :)
VálaszTörlés(Lámpa azóta összeszerelődött, jól van, macska még nem borította föl. Csak a dobozokat bontja, több órája, nagy élvezettel a műanyagfóliából. :D)