Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2010. október 7., csütörtök

Esküvő

Egy kedves blogtársam egy helyen már megemlékezett esküvő és házasság különbségéről. (Esküvő kontra házasság)
Én jelen pillanatban az esküvőről szeretnék írni Nektek - és nem arról az intézményről, amit maga után von.
Kislányként sokat gondolkoztam rajta, hogy milyen esküvőt szeretnék majdan, egyszer - ahogy minden kislány ezt teszi. Az érdekes az, hogy amint női tudatomra ébredtem - és már nem néztek fiúnak, és már érdekeltek a srácok, esetenként én is őket - ez az álmodozás elmúlt. Én nem nézegettem az esküvői ruha szalonok kirakatát, és nem találtam ki, hogy mi lesz majd a menü a nagy napon, és hová utaznék legszívesebben nászútra. Máig nem teszem. Valami akkor, ott, nővé érésem hajnalán megbicsaklott belül, ami miatt nagyon sokáig (talán mind a mai napig) nem tudtam, nem akartam elhinni, hogy egyszer valaki feleségül vesz majd engem.
Mióta megtaláltuk egymást Zolival, egyre kevésbé tabu a házasság, az esküvő számomra. Amúgy köztünk sem. Ő is ezt szeretné, én is erre vágyom végső soron. Mégis van bennem mindig egyfajta tisztelet, vagy megrendülés, vagy meghatottság, vagy félszegség - de leginkább ezek keveréke, amikor szóba kerül leendő férjhezmenetelem nagy napja.
Azt persze tudjuk, hogy milyen esküvőt nem akarunk majd. Templomit, mulatóst, részeg-vendégest, vőfélyes-műpajzánt, menyasszonytáncost, eseménytelent, rengeteget zabálóst, nagyon magassarkúban tipegőst, abroncsos ruhást, álszentet, ajándékra utazóst...Azt hiszem, értitek.
És éppen ezek miatt elég nehéz volt kitalálni, hogy akkor milyet IGEN, milyet szeretnénk. Persze ezzel is megbirkóztunk nagyságrendileg, és körvonalakban.
Aztán megtaláltam ezt a zenét-videót, az amúgy általam ismert és szeretett The Corrs-tól - és már biztosan tudom, hogy valami ilyesmire vágyom. Hangulatban, környezetben, akár még zenében is (de ehhez még Zolinak is lesz egy-két szava addig).
Fogyasszátok egészséggel - és ha majd egyszer el jön a nagy nap, ne csodálkozzatok, ha nekem is bakancs lesz a lábamon...Vagy legalábbis mászócipő...:)

The Corrs: Angel

Ps.: Ahányszor megnézem, még mindig párás a szemem tőle...Mondjátok, hogy érzelgős marha vagyok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése