Elküldtem valakinek, aki egyszer régen nagyon sokat számított (nem tudom, hogy számított-e rajta kívül más akkoriban...); azután nagyon hosszú ideig semmit.
Elküldtem - és nem az állt benne, ami talán a legtöbb ilyen levélben állhatott volna, hogy elszúrtam, hogy beszéljük meg, hogy barátkozzunk, vagy ilyenek.
Egyszerűen - némi, de nem eltúlzott magyarázattal - két szó.
Sajnálom.
És kösz.
Remélem, valami a nagy, gondoskodó Egészben a helyére került azzal, hogy - ha már csak utólag is - felvállaltam a hibáimat, és nem féltem erről az érintetteket is tájékoztatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése