Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2011. február 20., vasárnap

Fehérvári felismerés


Fehérvárra járok pszichológushoz. Elsőre meredeknek tűnhet, hogy mi a francért teszek meg 150 km-t, amikor Budapesten is van szakember dögivel.
Szakember van - de nem ez a szakember van ott. Egyrészt: Őt ajánlották; olyasvalaki, akinek adok a szavára a témában. Másrészt nem budapesti az ár. Lehet, hogy ha a lelkemről van szó, akkor ez nagyon prosztónak hangzik, mégis összességében szempont. Így még az utazással együtt is olcsóbban jövök ki. Harmadrészt pedig: kipróbáltam, és a nőszemély boszorkányosan érti a mesterségét. Pardon: hivatását. Egyszóval: néha igenis hihetetlen, amit művel. A lehető legpozitívabb értelemben.
Negyedrészt pedig - amire szintén az első alkalom után, egész pontosan a második alkalom előestéjén döbbentem rá - olyan implicit módon is "kezel", hat rám, amire elsőre még én, a szakmabeli sem gondoltam. Ahhoz túl egyszerű hatás-mechanizmusról van szó.
Ugyanis így, hogy Székesfehérvárra járok Hozzá, akarva-akaratlanul is eltöltök egy-egy estét, ebédet, félnapot a szüleimmel. Miközben hiszem, hogy az egyik legnagyobb megtanulandó leckém annak az elfogadása, miszerint "Gyökerek nélkül nem lehet szárnyalni."
A Sors keze vezet - ezt érzem, mint oly sokszor, ebben az esetben is.

1 megjegyzés:

  1. Ötödrészt pedig azoknak szülöknek is nagy boldogság, amikor ismét esti puszit tudnak adni egyszem csemetéjüknek, vagy tudnak kicsit együtt énekelni, gitározni, lustálkodni a megszokott trióban.
    Szóval jó ha van hova hazamenni, s ha van aki hazajön. És várni az ablakban, úgy, hogy ne vegye észre. És meglesni, amint ismét búcsút int, és várni az sms-ét. Még akkor is, ha csak azt írja, hogy hazaért, vagy azt, hogy lement a térképről.

    VálaszTörlés