Legyen adott egy munkahely, ahol ehhez minden feltétel adott. Van munka, elfogadható a hangulat, senki nem bánt senkit. Belátható, számolható perspektívát jelenthetne. Lehetne tervezni egymással, hosszú távon.
És legyen adott a félelem. A munkáltató részéről, hogy lenyúlják az ügyfélkörét, hogy ha kevesebb órában is elvégzi a csapat ugyanazt a munkát, akkor átverik, megrövidítik őt; hogy ha nem "szép" emberekkel dolgoztat, akkor gagyinak tűnik majd a terméke; hogy ha meghallgatja, megszívleli a dolgozók észrevételeit, és elkezd emberien működni akkor nem fog tudni fegyelmet, rendet tartani. És a dolgozók oldaláról: ha felemelem a hangom, holnap nem lesz mit ennie a családomnak; ha nem keresek elég pénzt, romlik a státuszom a családban, a barátok között; nem fogok tudni olyan módon kommunikálni, hogy annak győztes-győztes helyzet legyen a vége; ha nem teljesítem a "lehetetlen"-t, vagy felhívom a figyelmet a visszásságokra, elveszítem az állásom.
Rengeteg ember él félelemben. Mi a bátorságot, a szabadságot választottuk. Mert a félelem öl. Elhiteti Veled, hogy valóban ennyire vagy képes, ennyire vagy hivatott; az álmaid pedig sosem válhatnak valóra.
Én nem félek semmitől. Igaz, nincs is még gyerekem; lakáshitelem, tartozásom meg sohase lesz. ha választani kell az értékes, értelmes ÉLET, és a pénzért való vegetálás között, nem kérdés, hogy melyiket választom! :)
És hiszem, hogy ilyen alapokon fogunk tudni majd a jövőben korrekt feltételeket teremteni ahhoz, hogy a saját munkánkkal építhessük a saját életünket. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése