2013. november 19. - Ma csak borsófőzeléket főzök!

Ma igazából csalok. A borsó már múlt hét óta várja a sorsát a mélyhűtőben - tehát szorosan véve nem esik bele a tegnapi 10000 Ft-os bevásárlás keretébe. Node! A kaja-projekt lényege éppen az, hogy ne lapuljanak a konyha sötétebb bugyraiban enyészetre ítélt alapanyagok, próbáljunk mindent feldolgozni, megenni, amíg még friss/nem járt le a szavatossága...:P

Tehát a mai kaja borsófőzelék. Előtte a tegnap készült májgombóclevest esszük nagy buzgalommal. Majd szólok, ha elfogyott...;)
Amikor boldogult ifjúságomban (2-3 évvel ezelőtt) komolyabban elkezdtem kísérletezni vele, akkor ragadt rá a "betonfőzelék" elnevezés. Igen, a rántással vigyázni kell, hogy ideális legyen a liszt és az olaj aránya, különben felmerülhetnek nehézségek a kanalazásnál (extrém esetben késsel-villával kellhet enni...).
Különben nem egy nagy etwas.
Mivel nincs itthon virsli, viszont ezt a kaját pasinak csak valami húsfélével (szójafélével...:S) ildomos feltálalni, szintén csalok, és venni fogok 1 nagy csomag Falni jó! virslit a Sparban hozzá. Én meg tükörtojással szeretem.

Hozzávalók:

• 1 kg mirelit zöldborsó (Spar, Budget, 400 Ft)
• 2-3 szem krumpli (30 Ft)
• 2 db leveskocka (30 Ft)
• liszt
• olaj
• pirospaprika
• petrezselyem (50 Ft)
• só

Elkészítés:
A zöldborsót és az apróra vágott krumplit felteszem főni annyi vízben, hogy jó bőségesen ellepje. Hozzádobom a leveskockát is. Várok, amíg a borsó puhára fő. Ekkor készítek a lisztből, olajból, pirospaprikából, apróra vágott petrezselyemből és a sóból rántást (olyan állaga kell legyen, hogy ne lötyögjön, de még ne kelljen erő a keveréséhez). Ezt hozzáöntöm, majd kevergetés mellett megvárom, hogy besűrűsödjön tőle a cucc.
Virslivel vagy tükörtojással tálalom.

Az összes költségem ezen a napon (beleszámítva a virslit is, mondjuk 400 Ft-tal a 10-es csomagot) 910 Ft. 
Külön kiemelném, hogy ezért az ételért effektíve nettó 7,5 percet töltök a konyhában. Na jó, virslisütéssel, mosogatással együtt 15-öt. De akkor is! :D

2013. november 18. - Hirtelen sült citromfüves csirkemell lime-os barnarizzsel.

Ha már kaja-projekt, akkor induljon a recept-, praktika- és tapasztalat-kavalkád.

Amikor kevés pénzből akar az ember sok időre főzni, abban általában a beszerzés-rész a legnehezebb.
Adott ugyanis egységnyi kiszerelés a boltban, amit muszáj megvennem, mert a termék úgy olcsó vagy úgy elérhető. Emiatt aztán 1. nehéz számolni vele, hogy mennyibe is került az adott kaja; 2. könnyen végzi a már megkezdett alapanyag a konyhaszekrény / hűtő mélyén, elfeledve, romlásra ítélve; mivel ugyebár frissen nem lett elfogyasztva.

De próbálom ezt a problémakört is jól managelni - ami persze az új konyhaszekrényem elkészülte után már sokkal könnyebb feladat lesz (hurrá neked, Átláthatóság!). A lényeg, hogy ma bevásároltam majd' 10.000 Ft ára alapanyagot - és az a kedves tervem vele, hogy majd kitart péntekig.
Meglátjuk.

A mai+holnapi menü pedig: Tárkonyos májgombóc-leves, és Hirtelen sült citromfüves csirkemell lime-os barnarizzsel

A tárkonyos májgombócleves nem nagy mutatvány (pláne, mióta feleség lettem, és mégjobban mennek a levesek nekem...;D)

Hozzávalók:

• 1 csomag mirelit májgombóc (Lidl, 289 Ft)
• 3 db sárgarépa (Lidl, 80 Ft)
• 2 db fehérrépa (Lidl, 167 Ft)
• 2 db krumpli (bárhonnan, 50 Ft)
• 1 db zeller (Lidl, 108 Ft)
• 1 csomag petrezselyem (Spar, 50 Ft)
• fél fej vöröshagyma (bárhonnan, 30 Ft)
• 2 gerezd fokhagyma (bárhonnan, 30 Ft)
• olaj
• só
• bors
• tárkony

Összesen 805 Ft + a fűszerek. Ebből az adagból kb. 6 nagy tányérnyi leves készül.

Elkészítés:
Ezt a levest én mindig fordítva teszem fel. Előbb a picire kockázott zöldségek mennek az olajra pirulni egy kis sóval és a felszeletelt fokhagymával; és csak miután finom illatuk lesz, öntöm fel az egészet vízzel, és várom meg, hogy felforrjon. Ha már forr, mehetnek bele a fűszerek - a petrezselymet nagyon picire aprítom a széles pengéjű késemmel.
Mikor minden megpuhult, belefőzöm a májgombócot, és kész is. Én tejföllel, Zsolti Erős Pistával eszi. :)

A hirtelen sült citromfüves csirkemell alapreceptje Anyósomat dícséri. Tőle tanultam, hogy a csirkemellet elég megmosni, befűszerezni, majd egy kis lisztben mindkét oldalát megforgatni, és így tenni a forró olajba, amiben 3 perc alatt puhára sül. Az eredmény frenetikusan lágy bevonatú, nagyon ízes és szaftos hús. Imádom! :)
Én most citromfűvel és gyömbérrel ízesítem, hogy illjen a körethez...;)

Hozzávalók:

• 40 dkg csirkemell (Lidl, épp akció volt, 520 Ft)
• só
• liszt
• citromfű
• friss gyömbér (Lidl, kb. 50 Ft)

Összesen: 570 Ft + a fűszerek; ebből kb. 4 adag étel készül.

Elkészítés: 
Fent már elsztoriztam...;)

A Lime-os barnarizs nem az én találmányom. A Nosalty-n olvastam, most fogom kipróbálni.

A recept itt található.

A költségek a következők:

Hozzávalók:

• 50 dkg barnarizs (Spar, 350 Ft)
• 1,5 l zöldség alaplé (ha a májgombóc-levest nagy edényben kezdem előbb, akkor nem is kell leveskockával szüttyögni...)
• 2 lime-ból nyert lime héja (Spar, akciós volt, 40 Ft)
• 2 szál fenyérfű (ilyenem nincs)
• 2 ek római kömény
• 2 ek koriandermag
• 4 ek olívaolaj
• 2 közepes db vöröshagyma (kb. 30 Ft)
• fél csokor koriander (ilyenem is csak szárított van...)
• 5 cm gyömbér (Lidl, 50 Ft)

Összesen: 470 Ft + a fűszerek; ebből is 4 adag köretet remélek.

Elkészítés:
A fenti linkre kattintva elérhető.

Tehát a mai menüre összesen 1845 Ft-ot költöttem el, és elvileg 2 étkezésre elég lesz mindkettőnknek.

No, akkor lássuk a gyakorlatban! :)

Kaja-projekt

Tavaly már megpróbáltam - akkor még nem ment.
Most, egy évvel később, többek lelkesedését, és a magam takarójának rövidre nyúlását látva újból nekivágok.

A Projekt: finomat, változatosat egészségeset főzni minden nap, fogásonként 1000 Ft-ból. Nem hagyni, hogy elcsábítson a bolti akció-fikció; jól kitervelten, ésszel értelmes ételt alkotni.

Mert hiszem, hogy a minőségi táplálkozás nem pénz, hanem energia-ráfordítás kérdése.

A sikerélmény kedvéért - és többek unszolását követve - létrehoztam mindehhez egy NoSalty-profilt, ahol nyomon követhetőek a konyhai ámokfutásaim!
http://www.nosalty.hu/szakacs/tarkony

Jó étvágyat! :)

Emberek! Csináljátok azt, amit SZERETTEK! :)

Szombat hajnal van. Alig élek. Péntek este szétcsaptuk magunkat - na nem nagyon, tudtam, ma kelni kell; de a péntek este azért péntek este marad.
Sötét van még odakinn. Nincs kedvem hajat mosni - mégis megteszem. Ma sok új kapcsolat indul; ma sok múlik a fellépésen.
Előbb lézengek, aztán kapkodom. Szerencsére van autó - semmi kedvem vonatozni. Lámpa, öv, kuplung, egyes, induljon a hét 6. számú munkanapja. Ködös reggel, álmos táj, nem kell sietnem. Időben érkezem.

Míg várok, eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha...még ágyban lennék. Zsolti mellettem szuszogna; délelőtt kéz a kézben mennénk a piacra; vagy kirándulni indulnánk; sziklát mászni a hegyekbe; a Szigetközbe még egy utolsót idén. Lenne két teljes nap kipihenni, utolérni, átélni, lenyugodni, elrendezni, felkészülni...

A nyikorgó ajtó riaszt fel. Kezdődik. Belép az első lurkó. Akármelyikük az - legyen morcos vagy bújós, nyitott vagy távolságtartó, álmos vagy felpörgött - ebben a pillanatban már egyik fenti alternatívával sem cserélnék.
Mert nekem itt a helyem. A falmászóedzésen, amit a nevem fémjelez; a lurkók között, akiknek - bár néha 40-en is vannak - mind tudom a nevét, a hóbortját, a kényes pontját. Ha reggel 6-tól mostanáig voltak kételyeim (mert szinte minden szombat hajnalban eltöprengek, hogy mi a bánatért akarom én ezt olyan veszettül?!), azok egy pillanat alatt foszlanak szét.

Én ehhez értek, ezt tudom jól csinálni. Ebben van benne az első pillanattól az utolsóig szívem, lelkem. Ezért lelkesedem. Erről mesélek. Ezzel tervezek.
És bármilyen becsülettel és szakértelemmel végezzek akármilyen másik munkát, még mindig erre érkezik a legeslegtöbb pozitív visszajelzés, bátorító szó, hálás levél, simogató tekintet.

Nincs szombati program, ami többet adhatna ennél.Teljesen komolyan. Cukormáz nélkül. Olyan megtartó-erő ez, ami szinte bármin átlendít.

Emberek! Csináljátok azt, amit szerettek! Megéri.

Álmomban

Mikor megérkeztem, minden teljesen más volt, mint amilyenre emlékeztem. Más volt a vízpart - csak sejteni lehetett a Dunát valahol, a fák mögött, más volt a kemping és a bolt is.
Az emberek viszont ismertek. Azok voltak ott, akik mindig is szoktak. Arcokra nem is emlékszem - nem az arcuk, hanem a lényük, az érzetük volt jelen. Ági, Endi, a boltosnéni... Emlékszem, ahogy segítettem neki bezárni délután.

Zsoltit telefonon értem el. Naptárral a kezemben próbáltam egyre nyugtalanabbul, türelmetlenebbül és ingerültebben kitalálni, hogy mikor fogjuk tudni mindketten itt tölteni az időnket. Mikor lesznek a táborok? Hány túra fér bele idén?
Meleg volt, már biztosan nyár, talán már július is. Rohant az idő.
Emlékszem a bénító érzésre, ahogy rádöbbenek: az idei nyár már nem lesz olyan, mint a tavalyi, vagy a tavaly-előtti. Zsolti nem kap szabadságot, nekem ügyelnem kell a munkahelyemen; talán augusztusban egy-két hetet eltölthetünk itt. Ha mázlink van, még csoport is jut arra a hétre...
Emlékszem a félelemre, a fájdalomra; a kétségbeesett gyász ízére; hogy olyasmit veszítek el menthetetlenül, ami nélkül nem teljes az életem. Ami pótolhatatlan.

Egyedül riadtam fel a hűvös lakásban. Percekbe telt, mire sikerült beazonosítanom azt a megmagyarázhatatlan mardosó kétségbeesést, ami a testemet-lelkemet átjárta.

Álmomban elvesztettem a Szigetközt.
Álmomban elvesztettem az álmaimat.