A bögre-analógia

2010 januárjában úgy döntöttünk Balázs barátommal, hogy közösen elkezdünk falat mászni. Balázs ki is nézett egy mászótermet a 11. kerületben. Igaz, a Móriczról még kellett buszozni vagy 10 percet, hogy odaérjen az ember, és első alkalommal elég aggasztó volt egyre beljebb hatolni a környező ipartelepen, de amikor végül megtaláltuk a helyszínt, azonnal beleszerettünk.

A hideg télből egy meleg, zsibongó csarnokba léptünk, a recepciós nagyon közvetlen és barátságos volt, jó humorral fűszerezve. Kedd volt. Azonnal összehaverkodtunk.

Mivel annyira nem volt azért meleg, az első mászások közepette kértünk egy forró teát. Ekkor derült ki, hogy nincs a helyen normális bögre, csak olvadozó műanyag-pohár. Kérdeztük, miért nincs, de erre nem igazán volt válasz, gondoltuk szegény az eklézsia (úgy nézett ki a hely), és továbbléptünk.

Persze, mentünk a következő kedden is. Odafelé még beugrottunk feltankolni a Tescoba, és ekkor jött az isteni szikra: vegyünk magunknak mászótermi bögrét! Ha minden héten jövünk, simán bent hagyhatjuk a teremben, és legalább lesz miből teázni a fennmaradó hideg hónapokban. Balázs - asszem - narancssárgát, én talán zöldet választottam. Aztán boldogan indultunk az újdonsült törzshelyünkre, a kedvenc recepciósunkhoz. 

Elő is adtuk neki a sztorit, nomeg a bögréket, és ekkor jött a meglepetés. Ő ugyanis nagyon elcsodálkozott, és azt tanácsolta, inkább ne hagyjuk itt őket, hiszen akkor bekerülnek a leltárba...Mondtuk, hogy egye fene, kerüljenek. De - mondta ő - akkor más is használja majd őket. Mondtuk: oké, csak kedden hadd legyenek a mieink. Értette ő, de figyelmeztetett, hogy nem biztos, hogy ezek után a bögréink sokáig meglesznek egyben, szépen, a helyszínen. Mi meg persze voltunk annyira nagylelkűek, nomeg lelkesek, hogy nyugtáztuk, elfogadtuk, és kész. Hittük is, nem is, hogy a bögréinknek lába kelhet. 2 db 400 Ft-os bögre. Ki vinné el? Miért? Hogyan?

Még pár hétig használtuk a bögréinket. Persze sose voltak elmosva az előző használat után. Talán még azt is feldobtuk, hogy hozunk mosogatószert és szivacsot, de arról már végképp le lettünk tiltva. Viccesen megkaptuk, hogy ne legyenek már ilyen innovatív ötleteink...Ígyhát kézzel, folyékony szappannal öblögettük ki más retkét a bögréinkből. De nem tulajdonítottunk ennek nagy jelentőséget akkor.

Végül - néhány hét után, amikor épp nem a kedvenc recepciósunk volt - aztán már nem voltak meg a bögréink. Elfogadtuk, végülis előre szóltak, ennyi.

2010. tavaszát írtunk. Fiatalok voltunk, tapasztalatlanok, lelkesek és naivak. 

Visszatekintve: már akkor lehetett volna kapcsolni...

Fohász

Adj Sorsom empátiát, türelmet, figyelmet, motivációt, odafordulást, megértést, együttérzést, sikerélményt, elfogadást, törődést, fegyelmet, akaraterőt, összpontosítást, jóindulatot, nyugalmat, rugalmasságot, bölcsességet, belátást és nyitottságot

nekem csakúgy, mint Mindenki Másnak...

Okostelefon illemtankönyv (kevésbé) okos felhasználóknak

Sajnos az okostelefon - bár a neve tévesen ezt suggalja - nem kíméli meg a felhasználót az összes mentális művelet elvégzésétől. Alábbiakban következzék egy lista arról, hogy mik is a főbb pontok, amiket a telefon már nem matekoz (illemtankönyvez?) ki a kedves tulajdonos helyett. Sajnos.

1. Mivel az okostelefonokon rengeteg kommunikációs csatorna elérhető, ezernyi féle ciripelést, bluggyogást, csipogást és cirpogást képes kiadni magából a készülék. Ezért aztán amennyiben a kütyü épp nem a zsebben/táskában tartott telefon funkciót látja el (aminél ugye fontos, hogy meghalljuk a jelzését), hanem kézben tartva üzemel, és lát el kommunikációs funkciót (mint egy pc), akkor érdemes a különböző jelző-hangjait elnémítani. Különösképpen igaz ez akkor, ha zárt térben tartózkodunk többedmagunkkal, akik jó eséllyel más tevékenységekben érintettek, mint az adott kommunikáció érdeklődő megfigyelése.

2. Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a barátaink (egy része) élő, hús-vér valójukban vannak éppen jelen körülöttünk, nyugodtan legyünk hedonisták, és éljünk a pillanatnak! Ne törődjünk vele, hogy a többi "barátunk" mit posztol, lájkol és kommentel a kedvenc közösségi oldalunkon! Legyünk gondtalanok, és feledkezzünk meg róluk egy röpke órára! A hírfolyamunk a barátok távozása után is bőven végiggörgethető!

3. Ne engedjünk a kísértésnek, miszerint "mindenki tudja, hogy okostelefonról írok, tehát simán használhatok mindenféle rövidítést/nem kell ékezeteket és írásjeleket tennem"! Az email, az kérem email marad. Elektronikus levél. Levél. Így már rögtön más, ugye? Oké, hogy az SMS az "short", node ki mondta, hogy az email is az lesz csupán attól, hogy telefonról küldik? Szóval elő az ékezetekkel, alanyokkal, állítmányokkal! Csak szabatosan!

4. A nap közben elolvasott, és a 3. szabály nyomán meg nem válaszolt ("túl hosszú lenne itt bepötyögni, majd gépről megírom" típusú) emailek végigböngészésére és lereagálására napi szinten kerítsünk időt. Paradox dolog ám, hogy "azért nem írtam vissza, mert mindenhol el tudom olvasni a leveleimet (viszont lusta dög vagyok aztán észben tartani, hogy mire voltam lusta dög telefonról visszaírni)! Szóval nem megy el kifogásnak.

5. Tessék néha felnézni! Elbambulni. Gyönyörködni a tájban. Könyvet olvasni. A másik emberek szemében nézni. Fejben számolni. Beszélgetést kezdeményezni. És nem csak akkor, amikor éppen pont lemerült az akkumulátor...

Új világ

Voltak róla sejtéseim, hogy mikor fog végérvényesen és megmásíthatatlanul a tudatomba költözni: nekünk most akkor kisbabánk lesz. Mert oké, pozitív lett a teszt. De az csak egy papír-csík. Persze, láttuk már Őkelmét kétszer 3 percre az ultrahang-készülék kijelzőjén. Még fotót is kaptunk róla. Mégis, az egész olyan irreális, hihetetlen volt.

Gondoltam, majd talán akkor, ha megmoccan. Vagy, amikor már akkorákat mocorog, hogy kívülről is észlelhető. Esetleg csak akkor, amikor már a karomban tartom...

Aztán persze az lett a valóság, amit a legmerészebb filozofálásaim során sem gondoltam (magamról).

Mert lehet, hogy már mocorog; és lehet, hogy már van róla fotóm, de a mai naptól érzem magamat igazi kismamának.

Miután felfedeztem és 4-szer végigbóklásztam a H&M kismama-részlegét, és egész egyszerűen egy új univerzum nyílt meg előttem. A hétvégén tutira Budapesten is folytatom a "hangolódást". Ez kellett nekem! Ez jóóóóóóó nekem!

Mert akire kapható olyan konfekció-ruha, ami direkt ott bő, ahol hirtelen nagyobb lett; és amiben nem kell magát egy gnómnak éreznie (mint egy csomó korábbi ruhaneműmben...), az bizony egy valós, és legitim állapotot él meg éppen, ehhez kétség sem fér.

Hülye vagyok. Így szerettek. ;)

Paprikás szalámi - tanmese

Tegnap nem volt kedvem főzni, megkívántam a hideg-kaját, szendvicseztünk vacsorára. Tojáskrémet és körözöttet készítettem, zöldségeket karikáztam, sonka, kolbász került az asztalra. Az elégedett eszegetés közepette a Férjem nagy rácsodálkozással vetette fel, hogy neki a hideg vacsi mennyire jól esik. Kiderült, hogy náluk, gyerekkorában reggelire mindig csak kakaó volt, aki akart evett hozzá valamit; aki nem, nem. Az ebéd volt mindig a nagy, közös főétkezés, amit együtt költött el a család. Vacsorára mindenki egyénileg turkált a hűtőben: mindig volt otthon kenyér, vaj, felvágott (általában paprikás szalámi), sajt.
Ellentétben velünk. Nálunk a reggeli volt a nagy, közös, családi étkezés, amit csak komoly indokkal (vagy leginkább azzal se) lehetett kihagyni. Ebédet mindenki ott evett, ahol talált, vacsorára pedig általában volt főtt étel, amit változó leosztásban fogyasztottunk el.

Zsolti a végén hozzátette, hogy már megszokta azt a rendszert, amit én hoztam magammal, de néha nagyon jól esik egy ilyen nosztalgikus hideg vacsorázás...

Két család, két teljesen más ritmus egyesül egy családdá. Olyan szokások ezek, amikről alkalmasint 2-3 évig sem beszélget az ember, annyira természetes részét képezik a lényének. Fel sem merül, hogy a másik esetleg máshogy csinálná. Fel sem merül, hogy eltérek a megszokottól. És mégis: a származási család mintája mindenkiben ott dolgozik belül.
Ebben, és rengeteg másban.

Jó, amikor egy ilyen különbség kiderül, látható, feldolgozható, kezelhető. Valószínűleg rengeteg apró, rejtett feszültséget, feszengést old fel.

Ma veszek otthonra paprikás szalámit.