Zsoltival este konzultáltunk, hogy mennyi tésztát főzzön az általam kreált tonhal-szószhoz. Ami azt jelenti, hogy majdnem friss tésztát ebédelhetek szombaton, falmászó edzés közben.
A sztorit árnyalja, hogy a sajtot Ágica reszelte a tésztámra, miután Zsolti kifejtette neki, hogy a sajtreszelés minden sziklamászó elengedhetetlen feladat...:D Ági be is számolt erről az apukájának, aki szerencsére humoránál volt...No, hát ezért szeretem a falmászó edzést! :)
A tészta aztán persze lepotyogott a tányéromról - pont az egyik apuka lába elé! Szívem szerint kivételesen nem ettem volna a földről, de nagy volt rajtam a nyomás, hogy vagány csaj legyek, úgyhogy nem tudtam ellenállni...De egy kis immun-erősítés sosem árt! ;)
Délutánra aztán teljesen levert a lábamról a megfázás, nem kívántam semmi kaját. Végül este 9-kor döntöttem el, hogy mégis vacsoráznék. A tonhalas szósz ekkor már egy adag barnarizsre került; azon is nagyon jól megállta a helyét.
Tonhal for prezident! :)
Vasárnap már főztem...;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése