2013. december 1. - Anyu főz, karácsonyi vásár, gitárjam

Ez a nap a kétharmadáig úgy tűnt, hogy az étkezésről fog szólni. Felkeltünk, megreggeliztünk, de lévén vasárnap kisvártatva már indulni is kellett a szüleimhez ebédre - ahol Anyu a korábbi lelkendezésem nyomán ananászos csirkét készített burgonya gratin-nel - ami nem tudom, hogy készül, de jó nagyon! :) Mikor bevallotta, hogy még tiramisu is van, akkor időt kértünk, és csak másfél óra és egy skodálatos próbaút után mertük bevállalni. Megérte kivárni. :)
A következő célpont az Anyós volt, aki mindig nehezen érti meg, hogy a gyomrunknak van egy végső, további tágításra alkalmatlan kapacitás-határa. Végül azért meggyőztük. És csomagolt sütit.
A nagypapáméknál meg keresztelő volt. És nyilván maradt egy-két szelet a tortából...

Este fél 7-kor indultunk haza, némileg cukorsokkosan, amikor elhaladtunk a belváros mellett, és konstatáltuk, hogy hemzsegnek az emberek. Naná, mert most van a karácsonyi vásár első napja! Ott a helyünk!

Ezzel aztán belevetettük magunkat az estébe, aminek csak az vethetett végül véget, hogy leért a sok ásványvíz meg üdítő (amit autóval lévén megittunk a 3 helyen), és haza kellett indulnunk. Nagyon sok ember volt a belvárosban, szépen feldíszítették az utcákat és a Püspöki Palota kertjét is, egészen hangulatba jöttem tőle. A legszebb persze az volt, amikor a Férjem kezét szorongatva rájöttem, hogy idén karácsonykor tényleg mindenem megvan, meglesz, amire csak vágyom! Picit el is érzékenyültem...:)

Hazaérve a tervek szerint elkészítettem volna a másnapra tervezett bolognai szószt - hogy legyen mit enniük a dolgos férfikezeknek, akik elkezdik szétbontani majd újrakonstruálni a konyhámat. Nem vonzott a projekt igazán, mert azt már ekkor is tudtam, hogy a bolognai szószban répa van, én meg utálok répát reszelni...A helyzeten az sem segített sokat, hogy egymástól függetlenül kitaláltuk, hogy össze kellene végre raknunk egy kis gitáros repertoárt szilveszterre; és ez persze sokkal vonzóbb volt a répareszelésnél.
Szóval a bolognainak reszeltek.

Cserébe egész korrekten összepróbálhattunk 3 klassz dalt, nagyon-nagyon várom a folytatást; együtt zenélni a Férjemmel olyan elemi öröm, amit nem nagyon tudok szavakkal leírni. :)

Ma reggel azért felkeltem 5-kor, és pánikszerűen megfőztem egész hétre - mert rájöttem, hogy a szétbontott konyhában nem fogok tudni főzni, az alapanyagok meg megromlanak a hűtőben. De erről majd később!

Éljen december elseje! :)