A puding próbája

Lehet kérem arról fantáziálni, hogy milyen baromi jó lesz a közös táborvezetés a párunkkal - de a valóság mindig odaát, a tábornap(ok) végén felgyülemlő rideg, kimerült valóságban van. Ha akkor is így gondolom, az valóban hiteles infó.

Életem legjobb falmászó programját tartottuk meg tegnap Zsoltival! :D Minden program a helyén volt, semmiből nem lett túl sok, pláne nem túl kevés, elfogyott a 94 palacsinta, de azért 2 maradt a végén, jelezve, hogy mindenki jóllakott; nem történt baleset, mindenki remegősre mászta a kezét-lábát; játszottunk társast, ügyességi meg csapatépítő játékot; senki nem vadult be annyira, hogy nekünk is be kelljen vadulni...Imádtam, minden pillanatát.
És iszonyat megnyugtató érzés volt megtapasztalni, hogy ezeknek a gyerekeknek a program ideje alatt már nem "csak" egy pótmamájuk van személyemben (ahogy az eddigi táboraimban mindig), hanem már egy teljes jogú és értékű pótpapájuk is. És ezt ők is így kezelik.
Hurrá Neked, Zsolti; hurrá nekünk, Hullámhegy!