A Zöld Étel

Ezt a receptet csak vegáknak vagy nagyon elvetemült zöldség-pártiaknak ajánlom. Nekem bejött, de minden tekintetben nagyon ZÖLD.

Kell hozzá:

• zsenge borsó
• leveles spenót
• ujjhagyma
• petrezselyemzöld.

Ezeket mind megpucolom, felaprítom, és kis olajon elkezdem párolni, majd nyakon öntöm némi szójaszósszal és barnacukorral. Ezután hagyom még puhulni a dolgokat pár percig.

Ennyi. Jóízűen megeszem. Filléres kaja, kevés kalóriával.
Jó étvágyat, elvetemült társaim!

Az elmúlt 3 évben...

...beteljesítettem az egyik legfontosabb gyermekkori álmomat.
...újból olyan színű lett a hajam, amilyen magától.
...jártam angol nyelvterületen.
...rájöttem, hogy nekem is elég 1 túrára 1 törölköző. (Na jó, kettő.)
...jóval türelmesebb és toleránsabb lettem, mint korábban.
...lett egy korrekt fényképezőm.
...megtanultam délig aludni.
...blogírásra adtam a fejem.
...új világot fedeztem fel.
...régi-új legjobb barátokat szereztem-kaptam.
...nyaraltam tengerparton.
...ittam eperbort.
...megtanultam medvéül.
...remek túrafelszerelésre tettem szert - többek között és legfőképp egy élhető méretű sátorra.
...rengetegféle autót vezettem.
...megismertem a Bodrogot és a Tisza-tavat.
...aludtam hálózsákban összebújva stégen.
...volt az "enyém" egy komplett wellness.
...megismertem Ida mamát.
...lett saját karácsonyunk.
...most egy ideig megfelelő otthonra találtam.

Köszönöm ezt a rengeteg élményt, Zoli. Nélküled ez a 3 év egyáltalán nem lett volna ugyanilyen! :)

Desigual újratöltve

Ennyi.

:)

A dolgoknak akkor érezzük meg az igazi értelmét, amikor nincsenek közvetlenül a kezeink között. Amink van, azt gyakran észre sem vesszük addig, amíg el nem veszítjük figyelmetlenül vagy nagyképűen. Ilyen az egészség is. Gyakran addig-addig feszegetem a határait, amíg meg nem betegszem. Akkor meg már bármit megtennék, ha csinálhatnám visszamenőleg máshogy.
Sok gondunk, nézeteltérésünk, mélypontunk volt Zolival az elmúlt majd 3 évben. Nem egyszer lett volna mindkettőnknek oka is, ingerenciája is rávágni a másikra az ajtót, és vissza sem fordulni, meg sem állni egy új, egy önálló életig. Ami egyszerűbb. Vagy legalábbis bizonyára másképp bonyolult. Mégcsak nem is tudtuk mindig megbeszélni vagy feloldani ezeket a helyzeteket. Sokszor maradt bennünk feszültség, tüske, sértettség.
Most itt ülök, majd' három év után, és hazavárom a Párom. Olyasmit érzek, ami talán megbújik a hétköznapok teendői, ingerei között, amikor Ő itt van mellettem. Amikor morgolódik, hogy készülődni kellene reggel vagy sietnem kell haza este. Fel sem tűnik - csak akkor, amikor a helyén üresség tátong a napjaimban; amikor a bőrömön érintetlenül ég egy ölelés helye, amikor hiányzik egy mosoly, egy szó, egy móka, egy csók. Amikor mellettem van, gyakran egy másik univerzumba kívánnám nyaralni, amíg én végre karban tudom tartani a rendet a lakásban...Aztán elutazik, csak néhány napra, nekem pedig könnyek szöknek a szemembe egy közös zenénk hallatán, és számolom az órákat, hogy mikor látom viszont.
Úgy gondolom, ennek személyiség- és szemlélet-formáló hatása van. Máshogy készülök a Jövőre, mint korábban. Elfogadóbban. Toleránsabban. Nyitottabban, érzékenyebben és alkalmazkodóbban. Jobban belesimulva az Ő életébe, idomulva az akaratához, vágyaihoz.
Kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalhassa azt a csodát, amit ma én érzek. Boldog éjszakát mindenkinek! :)

Mörfi és virágok

Deák tér, aluljáró. Mirával felbukkanunk a mozgólépcsőn, még a föld alatt a néni virágot árul. Tudom, hogy Mira szereti a virágot. Már amikor az édesanyja nagylelkűbb volt a kelleténél, eldöntöttem, hogy ha virág kerül az utunkba, kapni fog. Megkérdem, kér-e. Kér. A néni felajánlja: válasszon. Megkérdem: mennyi. A néni nem válaszol. Újból kérdezek. A néni némiképp sértődött, nagy részben pedig szemrehányó hangnemben közli: előbb talán várjam meg, hogy a gyerek választ. Választ. Megmondja. 450. A kertben szedte, pici csokorka. Nem sajnáltam volna rá, ha nem hány a szememre. A gyereknek már a kezében a virág. Szó nélkül fizetek. Mira örül. Jól is van ez így, meg nem is.

És ha nem vigyáztam volna a hét minden délelőttjén 2 kisfiúra,
és ha nem épp ma lett volna céges megbeszélés negyed 8-ig,
és ha nem szívatna a hormonháztartásom,
és ha nem kellett volna az elmúlt 2 napban egész napi készültségben lennem,
és ha Zoli itthon lenne, hogy néha átsegítsen a gondokon,
és ha az elmúlt 3-4 napban megölelt volna valaki,
meg persze ha nem lenne dög meleg,
és a kölykök örülnének a kitett lelkemnek mielőtt átgázolnak rajta,
esetleg meleg kaja várna itthon, vagy legalább lenne kihez szólni,

akkor valószínűleg nem kaptam volna fel ezen a pitiáner öregasszonyon még ennyire sem a vizet. De így felkaptam. Persze csak magamban.
De úgy nagyon.