Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2013. december 10., kedd

Félig felnőttek

 Ma olvastam egy cikket arról, hogy a fogyatékkal élők milyen magánéleti lehetőségekkel, vagy inkább lehetetlenségekkel rendelkeznek.
Elgondolkodtatott azon, hogy a nem fogyatékkal élő fiataloknak mik a lehetőségeik - vagy mik voltak akkoriban, amikor én voltam tizenéves. És be kell valljam, nem nagyon ragadtatott el az eszmefuttatás.
(Fotó az elveszett korszakból)

Világ életemben a sülve-főve híve voltam. Azt hiszem, minden embernek máshol vannak a határai abban, hogy mekkora személyes teret, időt igényel egy párkapcsolatban. Én mindig szoros, biztonságot nyújtó kapcsolatra, hátországra vágytam - igen, mióta az eszemet tudom; és igen, akkor is, ha 14 évesen kezdődött életem pillanatnyilag második leghosszabb kapcsolata. Szerettem volna a társamat a lehető legtöbb helyzetben magam mellett tudni, a lehető legtöbb élményt közösen megélni, totális őszinteségben átélni jót és rosszat egyaránt.
Ugyanakkor a szüleim már korán kifejtették, hogy ez a típusú kötődés a másik fél számára biztosan teljességgel zavaró és kényelmetlen; így nem lehet élni, működni; ezzel a beállítottsággal mindenkit csak elmarok majd magam mellől, ezt mindenki utálja, menekül előle. Szerettem őket; tudtam, hogy a javamat akarják, és hittem nekik.
Így volt ez a fizikai kontakttal is. 16 évesen, két év együttjárás, nagyon mély szeretet/szerelem és bizalom birtokában azért lett vége annak a bizonyos kapcsolatnak, mert egyikünk sem merte meglépni a következő lépést. A szüleink ugyanis óva intettek tőle. Hiába tettük le a nagyesküt, hogy nem lesz szex, a közös nyaraláson nem aludhattunk egy szobában sem (persze délután, szieszta időben magunkra zártuk a hálószobát, és megfeszegettük a határainkat, de a neveltetés még a vágynál is erősebb volt...) Fel sem merült senkiben, hogy a saját testünkről, a saját kapcsolatunkról, jövőnkről, vágyainkról már tudunk felelősségteljesen dönteni. Ugyanakkor elvárták tőlünk, hogy amikor épp nincs idejük vagy energiájuk korlátozni minket, akkor legyünk felelősségteljesek (különben hogy is engedhették volna, hogy hosszú délutánokat töltsünk kettesben, az ő görcseik és félelmeik hálójában vergődve), és járjunk el az ő szabályaik szerint...(így aludtam életem első orgazmusa után külön ágyon, 1 méterre a szerelmemtől...) Mi pedig így tettünk, hiszen nem akartuk életünk meghatározó élményeit elrontani - ahogy jósolták. (Így utólag elgondolkodtat, hogy mit akartunk elkerülni: azt a sok negatív kimenetet, amit a bölcs okítások megajánlottak; vagy a családi csalódást, amikor kiderül a dolog - mert kiderült volna, egyikünknek sem volt kenyere a hazugság vagy a titkolózás.)

Elgondolkodtam, hogy vajon most, 10 évvel később, a mai felgyorsult világban mire van lehetősége, mire van joga egy félig felnőtt tizenévesnek egy átlagosan hagyományos, urambocsá' átlagosan maradi családban. (A saját tapasztalataimból indulok ki, nyilván van olyan szülő, aki nagyon pozitívan és nyitottan áll ezekhez a kérdésekhez; neki minden tiszteletem!)
Mert szeretkezni van joga, és lehetősége is. Nincs az a szülő, aki a kamasz gyermeke idejét 100%-ban ellenőrizni tudná. Ne áltassuk magunkat. Amit ki akar próbálni, arra a kamasz meg is találja a módját, hogy kipróbálja.
Mihez nincs joga vagy lehetősége viszont?
Együtt aludni, együtt ébredni reggel. És megélni az ezzel járó felelősséget és intimitást. Mert igenis felelősség másnap reggel együtt ébredni.
A szabadidejét önállóan beosztva, megjegyzések nélkül azzal tölteni az idejét, akivel szeretné. Természetesen nem rákényszerítve magát a partnerre. De valljuk be: az a partner, akinek ez kényelmetlen, az előbb-utóbb úgyis jelzi ezt. És az is egy nagyon fontos tapasztalat.
Rendelkezni a saját teste fölött, tudatában lenni annak, hogy a saját teste jelzéseit, vágyait vagy korlátait csakis ő maga mérheti fel. Hiszem, hogy arról senki sem dönthet kívülről, hogy mikor áll készen egy pár a következő lépésre testileg, lelkileg. Ezt csakis ők tudják, ketten, együtt. És a kívülről beléjük ültetett görcsök csak rontanak a józan értékítéleten.

A Férjemmel az első naptól kezdve együtt élünk. Nem nyomtuk agyon egymás személyes terét vagy szabadságát. Ha be kell mennem a szabadnapomon a munkahelyemre egy levéllel, elkísér. Mert ha tehetjük, együtt töltjük az időnket, közös élményeket gyűjtünk. Ugyanakkor nem veszi zokon, ha pár napra elmegyek a barátnőkhöz. Ahogy én sem, ha éjszakáig sörözik a haverokkal. :) Mert ezek a saját döntéseink, amiket a másik tiszteletben tart.
Tetszik neki, hogy szeretek minél többet Vele lenni. Ő egy ilyen típusú ember. Jó eséllyel ezért mi házasodtunk össze, és nem valaki más lett a férjem...

Nem lehet könnyű a mai fiataloknak. Tengernyi minta és elvárás között hányódva alkalmazkodni ahhoz, hogy mi a menő, és ahhoz a rengeteg görcshöz is, amit az idősebb generáció beléjük plántál. Azt hiszem, ahelyett, hogy riogatjuk őket valamivel, amiről csakis a saját tapasztalat a mérvadó, sokkal hasznavehetőbb lenne, ha megtanítanánk őket feltérképezni a saját igényeiket, érzéseiket, vágyaikat, félelmeiket és korlátaikat; bízni a saját értékrendjükben és értékítéletükben (amit eddigre már úgyis megtanítottunk nekik); és megtalálni (akár próbálkozások és mellényúlások árán is - mert azok is az Élet részei) azt a Társat, aki valóban őket egészíti ki.

Szabadon.

2013. december 9., hétfő

2013. december 3-9. - Konyha projekt. Hideget burkolunk.

Már egy hete csak a konyhámra gondolok mindig meg-megállva...
Múlt hétfőn ugyanis beköltözött a teljes felszerelés a nappaliba, a szekrények pedig eltüzelésre kerültek. Nem hullattam értük könnyeket. Ahogy a néhai műanyagpadlóért sem.

Azóta gyönyörű beige csempe és bambusz-zöld taposó került a helyiségbe. A szekrény még folyamatban van, de gyönyörű élénkzöld lesz az is. A karácsonyt - reményeim szerint - már ebben az új csodában fogom előkészíteni és celebrálni. :)

Fotók majd lesznek.
A héten még hideget eszünk.
Az új konyhából további receptekkel jelentkezem.

2013. december 2., hétfő

2013. december 2. - Sugo bolognese.

A Férjem a héten említette, hogy az Anyósom bolognait készített a héten. Kérdeztem, ízlett-e Neki, mire azt válaszolta: nem volt rossz, de bolognai sem...Még a Férjemnek is feltűnt, hogy löncsből nem lesz szalonna - sem virtigli olasz szósz.
Nosza, ez kérem egy kihívás. Nagyjából tudtam, mi van a bolognaiban, de ma hajnalban kicsit utánaolvastam a témának a neten, és megvilágosodtam, miszerint nem csak sárgarépa, hanem zeller is. A reszelést, amit úgy utálok kiküszöböltem a kedvenc Bosch aprítógépemmel, ami gyakorlatilag bármit felaprít, megkímélve engem a munka oroszlánrészétől. Imádom!!! (A sztárbloggerek az ilyen bejegyzések végén szokták megjegyezni apró betűvel, hogy "A bejegyzést a Bosch támogatta.")
Aztán persze szépen lassan lekúszott a tudatomig, hogy most legalább 1 hétig nem lesz bejárásom a saját konyhámba - ahol padlólap, csempe, majd új konyhaszekrény és -pult készül, úgyhogy nekiálltam összekapkodni a heti menü többi elemét is - még most, amíg lehet. Reggel 5-től 7-ig aztán el is készült minden; nem fogunk éhen halni ezen a héten sem.


Ja, a bolognai! Azt kell mondjam, zseniálisra sikerült! :) Érdemes volt 1 napot várni az elkészítéssel, mire összeszedtem a motivációmat! :)

Hozzávalók:
  • fél kg darált sertéshús (600 Ft)
  • 1 nagy sárgarépa (50 Ft)
  • fél zeller (100 Ft)
  • 2 fej vöröshagyma (50 Ft
  • fél liter paradicsomszósz (370 Ft)
  • 1 dl vörösbor (100 Ft)
  • 1 csomag spagetti (400 Ft)
  • 2 gerezd fokhagyma (30 Ft)
  • bors
  • oregano
  • bazsalikom
  • olaj

Összesen: 1700 Ft, ebből legalább 6 adag étel jön ki.

Elkészítés:
A vöröshagymát, fokhagymát, sárgarépát, zellert összeaprítom az aprítóval. (Ha nincs aprító, akkor a répát és a zellert reszelem, a vöröshagymát picire kockázom, a fokhagymát meg hozzányomom.) Némi olajon felteszem és 10 percig kis lángon fonnyasztom őket együtt. Ezután ráöntöm a darálthúst, amit azonnal sózok, fűszerezek (bors, oregano, bazsalikom). Nagyobb lángra kapcsolok, és addig kevergetem az egyveleget, amíg a hús ki nem fehéredik. Ekkor öntöm rá a vörösbort, amivel felforralom az egészet. Kicsit hagyom benne főni a húst, majd ráöntöm a paradicsomszószt is. Kb. fél óráig főzöm, amíg a hús már puha lesz. Eközben a tészta is kifő hozzá.

Én parmezánnal fogom enni, a Férjemnek trappista sajtot reszelek rá! :)

2013. december 1. - Anyu főz, karácsonyi vásár, gitárjam

Ez a nap a kétharmadáig úgy tűnt, hogy az étkezésről fog szólni. Felkeltünk, megreggeliztünk, de lévén vasárnap kisvártatva már indulni is kellett a szüleimhez ebédre - ahol Anyu a korábbi lelkendezésem nyomán ananászos csirkét készített burgonya gratin-nel - ami nem tudom, hogy készül, de jó nagyon! :) Mikor bevallotta, hogy még tiramisu is van, akkor időt kértünk, és csak másfél óra és egy skodálatos próbaút után mertük bevállalni. Megérte kivárni. :)
A következő célpont az Anyós volt, aki mindig nehezen érti meg, hogy a gyomrunknak van egy végső, további tágításra alkalmatlan kapacitás-határa. Végül azért meggyőztük. És csomagolt sütit.
A nagypapáméknál meg keresztelő volt. És nyilván maradt egy-két szelet a tortából...

Este fél 7-kor indultunk haza, némileg cukorsokkosan, amikor elhaladtunk a belváros mellett, és konstatáltuk, hogy hemzsegnek az emberek. Naná, mert most van a karácsonyi vásár első napja! Ott a helyünk!

Ezzel aztán belevetettük magunkat az estébe, aminek csak az vethetett végül véget, hogy leért a sok ásványvíz meg üdítő (amit autóval lévén megittunk a 3 helyen), és haza kellett indulnunk. Nagyon sok ember volt a belvárosban, szépen feldíszítették az utcákat és a Püspöki Palota kertjét is, egészen hangulatba jöttem tőle. A legszebb persze az volt, amikor a Férjem kezét szorongatva rájöttem, hogy idén karácsonykor tényleg mindenem megvan, meglesz, amire csak vágyom! Picit el is érzékenyültem...:)

Hazaérve a tervek szerint elkészítettem volna a másnapra tervezett bolognai szószt - hogy legyen mit enniük a dolgos férfikezeknek, akik elkezdik szétbontani majd újrakonstruálni a konyhámat. Nem vonzott a projekt igazán, mert azt már ekkor is tudtam, hogy a bolognai szószban répa van, én meg utálok répát reszelni...A helyzeten az sem segített sokat, hogy egymástól függetlenül kitaláltuk, hogy össze kellene végre raknunk egy kis gitáros repertoárt szilveszterre; és ez persze sokkal vonzóbb volt a répareszelésnél.
Szóval a bolognainak reszeltek.

Cserébe egész korrekten összepróbálhattunk 3 klassz dalt, nagyon-nagyon várom a folytatást; együtt zenélni a Férjemmel olyan elemi öröm, amit nem nagyon tudok szavakkal leírni. :)

Ma reggel azért felkeltem 5-kor, és pánikszerűen megfőztem egész hétre - mert rájöttem, hogy a szétbontott konyhában nem fogok tudni főzni, az alapanyagok meg megromlanak a hűtőben. De erről majd később!

Éljen december elseje! :)

2013. december 1., vasárnap

2013. november 28-29-30. - Maradékzaba és cukkinis pingvin

Autóvásárlás után, aznap este nem főz az ember. Ez fix.
Halkan megsúgom, mégcsak pezsgőt sem iszik. Annyira fáradt, hogy bedől az ágyba, még egy pár tízpercig azon agyal, hogy vajon egy ezer kilós ipari hulladékkal, vagy egy hasznos segéderővel lett-e gazdagabb a család...Aztán elalszik, reggel pedig a gondolatmenet ugyaninnen folytatódik...
Kész szerencse, hogy az aggódó csütörtököt kihúztuk az ananászos csirke és a fasírozott maradványain.
Közben persze kiderült, hogy NEM ipari hulladékot vásároltunk - ettől persze mindketten érzékelhetően fellélegeztünk.

Így pénteken már főztem. Az étel neve cukkinis pingvin. A cukkinit ugyebár mindnyájan értjük. A pingvin meg - gyengébbek kedvéért - egy olasz tésztafajta, majdnem pont olyan, mint a linguine, csakhát annak semmi értelme. Tehát cukkinis pingvin. Értitek!?!
Ez az étel nettó 20 perc alatt készül, olcsó, egészséges, vega. És finom.
Jah, volt mellé francia hagymaleves is. De abból eddig még elfelejtettünk enni.

Francia hagymaleves:

Hozzávalók:
8 fej hagyma (vegyesen vörös, fehér, esetleg lila; 250 Ft)
5 gerezd fokhagyma (80 Ft)
2 leveskocka (50 Ft)
3 dl tejszín vagy tejföl (300 Ft)

bors
szerecsendió
liszt
olaj

Összesen: 680 Ft. 6 adag leves ebből simán kijön.

Elkészítés:
A hagymákat felvágom kockára, sózom, üvegesre párolom olajon, majd mikor már puhák, akkor megszórom egy kis liszttel. Ezzel még egy kicsit hagyom sercegni, aztán felöntöm vízzel, beleteszem a 2 leveskockát, és hagyom felforrni. Mikor elforrta a habját, hozzáadom a többi fűszert is. Főzöm legalább 45 percet, ekkorra a hagymák már nagyon puhák. Ekkor beleteszem a tejszínt vagy tejfölt, és még ezzel is felforralom. Sajtos pirítóssal isteni! :)

Cukkinis pingvin:

Hozzávalók:
3 db cukkini (300 Ft)
1 szál póréhagyma (200 Ft)
fél liter 20%-os főzőtejszín (400 Ft)

bors
szerecsendió
olaj
reszelt sajt
egy csomag linguine tészta (400 Ft)

Összesen: 1300 Ft. Ebből 5-6 adag étel simán kijön.Mi ennyiszer ettünk belőle.

Elkészítés:
A póréhagymát felszeletelem, és az olajon megdinsztelem. Összevágom a cukkinit apró kockára vagy csíkokra, majd hozzászórom a póréhagymához. Sózom, borsozom, szerecsendiózom őket, majd kis lángra állítva lefedem és párolom őket a saját levükben. Amikor már mindegyik zöldség puha, akkor ráöntöm a főzőtejszínt, megvárom, míg felforr, és már kész is a szósz. Közben a tésztát is kifőzöm, meg a sajtot is lereszelem. Ennyi. Reszelt parmezán sajttal meg egyenesen zseniális!

2013. november 28., csütörtök

2013. november 27. - A gyaloglás VÉGGEEE! ;)

Jó ideje kacérkodunk a témával, hogy kellene egy saját kocsi. Amivel Pestre mennénk szombaton. Amibe akkor tankolnék, ha kifogyott az üzemanyag. Amire úgy (nem) vigyáznék, hogy tudnám, úgyis rajtam csattan a dolog. Amivel lehetne anyagbeszerezni. Ami tartaná a hátát a nyári életvitelünkért.

Tegnap nyakunkba vettünk a fővárost, és találkoztunk nagyon rozsdás olcsó autókkal; nagyon antipatikus autókereskedőkkel; abszolút megbízhatatlannak tűnő használtautónepperrel, szép állapotú verdákkal viszonylag horror áron, és Gizivel, aki végül a miénk lett.

Nem mondanám, hogy elegáns, ahogy azt sem, hogy fiatal. Ugyanakkor Gizi egy szorgalmas dolgozó, aki ugyan már benne van a korban - de úgy tűnik, munkára termett! :)

Let it be a beginning of a beautiful friendship! ;)

2013. november 27., szerda

2013. november 26. - Ananászos csirke, ami paleolit (állítólag)

A kedvenc ételem kölyökkorom óta a tejszínes csirkemell: füstölt sajtba panírozott husik tejszínnel megsütve, krumplipürével. Nyamm!

Egészen addig volt ez így, amíg a hetekben rá nem akadtam a tejszínes csirkemell egy változatára, nevezetesen az ananászos csirkemellre; amit már régen is ettem rokonoknál (és akkor is imádtam), node nem ilyet! Azt kell mondjam, generációk szakértelme és átszűrt konyhai tudása kristályosodott ki abban az ételben, amit tegnap alkottam. Pedig nem volt bonyolult, és kb. 15 perc alatt végeztem az elkészítés érdemi részével, onnantól csak sült a cucc...

A lényeg - szerintem - az ananász. Nem szabad konzervből készíteni. A friss ananász savanykás zamata kell ennek az ételnek, hogy azzá váljon, ami.
Ízorgia.

Hozzávalók:
  • 1 db ananász (Spar, 250 Ft)
  • fél kg csirkemell (800 Ft, hacsak nincs akció)
  • 15 dkg füstölt sajt (450 Ft)
  • fél liter főzőtejszín (400 Ft)
  • 2 tojás (70 Ft)
  • margarin
  • liszt
  • vegeta

+köret: rizs (200 Ft)

Összesen: 2170 Ft, ebből legalább 4 adag étel készül.

Elkészítés:
A csirkemellet szeletekre vágom, besózom, majd bepanírozom úgy, hogy a zsemlemorzsa helyett használom a füstöltsajtot. Az ananászt meghámozom, majd felszeletelem valamilyen alakú darabokra (én már nem vesződöm a "lukas karika" alakkal, körbevágom a közepét, lesz amilyen lesz a szeletek formája). Kivajazom a tűzálló tálat, majd állítva beleteszek egy szelet bepanírozott csirkemellet, majd megtámasztom egy szelet ananásszal, és így tovább. Érdemes akkora tálat választani, amiben a mennyiség alapján megáll majd a végén az étel, a rétegek megtartják egymást.
Rétegezés után a tejszínbe belekeverem a vegetát, majd az egész rétegrend tetejére öntöm. Legalább 1,5 órán át sül 170 fokon a sütőben (akkor jó, ha már nem bugyborog), de megéri várni! ;)
Közben legalább megfő a rizs: 1 bögre rizst olajon kicsit megpirítok (NEM PIROSRA!), aztán ráöntök 2 bögre vizet, szórok hozzá vegetát, és megvárom, hogy elfője a levét. Ezután letakarom, állni hagyom.

Ez a kaja Kraker szerint belepasszol a paleolit étrendbe.
Szerintem csak nem tudta megállni a múltkor, hogy ne egyen belőle...;)

2013. november 26., kedd

2013. november 25. - Harmadfokú riasztás! Férfi a konyhában! :P

(A kép nem saját, csak illusztráció)

Nem szeretek darálthússal mókolni. Ha kell megcsinálom - de olyannyira nem szeretem, hogy ha tehetem, delegálom a feladatot.
Ugyanakkor elég volt kimondanom a bűvös "fasírt" szót, és a Férjem máris háromszoros nyálelválasztásra kapcsolt, szóval a helyzet el volt döntve. Még azelőtt tisztáztam, ki gyúrja a fasírtot, hogy megvettük volna a darálthúst. Balziccer: bedobva! :)

Mialatt Zsolti a zsemlékkel és a fűszerekkel szöttyögött, én levest főztem a Sacitól kapott recept alapján, azzal a módosítással, hogy az én levesemben sárgarépa helyett fele részben sütőtök volt. Éééés nem ártott neki!

A második fogás tökfőzelék lett, fasírozottal.

Hozzávalók:
  • fél kg gyalult tök (450 Ft, jobb a friss, mint a mirelit)
  • 1 fej vöröshagyma (30 Ft)
  • kapor (együtt adják a tökkel)
  • tejföl (200 Ft)
  • liszt
  • pirospaprika

ÉS

  • fél kg darált sertéshús (600 Ft)
  • 4 db zsemle (80 Ft)
  • 4 gerezd fokhagyma (30 Ft)
  • 1 fej vöröshagyma (30 Ft)
  • bors
  • pirospaprika
  • zsemlemorzsa (50 Ft)
  • olaj (350 Ft)
Összesen: 1820 Ft, a főzelék 2 adag, a fasírt 4.

Elkészítés:
A tökfőzelékhez a vöröshagymát picire kockázom, majd ráhajítom a tököt meg a picire vágott kaprot, és addig főzöm fedő alatt, amíg a tök meg nem puhul. Ekkor a lisztet, tejfölt és pirospaprikát összekeverem, és behabarom vele a főzeléket. Max. 25 perces mutatvány. Lisztet még mindig nem vettem, tönkölybúzaliszttel is jelentem, ehető. De simával jobb.
A fasírthoz betettem a turmixba a vörös- és a fokhagymákat, összeaprítottam, majd átvette a Férjem az irányítást. Vízbe áztatta, majd kinyomkodta a zsemléket, majd összemixelte az összes hozzávalót, a zsemlemorzsa kivételével. Mikor homogén volt már a massza, akkor labdacsokat formázott belőle, majd ezeket zsemlemorzsába forgatva forró olajban kisütötte.

Fincsi lett! Máskor is rábízom! :)

2013. november 25., hétfő

Eközben az életünk...

Legyen adott egy ember, aki felelősségteljes. Szeret alkotni, teremteni, leizzadni, elfáradni. Dolgozni. Építeni valamit ami holnap így vagy úgy értékes lesz.
Legyen adott egy munkahely, ahol ehhez minden feltétel adott. Van munka, elfogadható a hangulat, senki nem bánt senkit. Belátható, számolható perspektívát jelenthetne. Lehetne tervezni egymással, hosszú távon.

És legyen adott a félelem. A munkáltató részéről, hogy lenyúlják az ügyfélkörét, hogy ha kevesebb órában is elvégzi a csapat ugyanazt a munkát, akkor átverik, megrövidítik őt; hogy ha nem "szép" emberekkel dolgoztat, akkor gagyinak tűnik majd a terméke; hogy ha meghallgatja, megszívleli a dolgozók észrevételeit, és elkezd emberien működni akkor nem fog tudni fegyelmet, rendet tartani. És a dolgozók oldaláról: ha felemelem a hangom, holnap nem lesz mit ennie a családomnak; ha nem keresek elég pénzt, romlik a státuszom a családban, a barátok között; nem fogok tudni olyan módon kommunikálni, hogy annak győztes-győztes helyzet legyen a vége; ha nem teljesítem a "lehetetlen"-t, vagy felhívom a figyelmet a visszásságokra, elveszítem az állásom.

Rengeteg ember él félelemben. Mi a bátorságot, a szabadságot választottuk. Mert a félelem öl. Elhiteti Veled, hogy valóban ennyire vagy képes, ennyire vagy hivatott; az álmaid pedig sosem válhatnak valóra.

Én nem félek semmitől. Igaz, nincs is még gyerekem; lakáshitelem, tartozásom meg sohase lesz. ha választani kell az értékes, értelmes ÉLET, és a pénzért való vegetálás között, nem kérdés, hogy melyiket választom! :)
És hiszem, hogy ilyen alapokon fogunk tudni majd a jövőben korrekt feltételeket teremteni ahhoz, hogy a saját munkánkkal építhessük a saját életünket. :)

2013. november 24. - Konyakos szósz és tönkölykrokett

Szombat délután a Lidl-ben jártunk, ahol azonnal rácuppantam a "Deluxe" nevű, újdonsült saját márkájukra. VÉGRE valamelyik átlagos közért rájött, hogy igenis SZÜKSÉG VAN minőségi (urambocsá' luxus) alapanyagokra, mert vannak ételek, amik csak abból jók - és ez nem jelenti azt, hogy minden nap 10.000 Ft ára ételt főzőcskézek el. Viszont mindig van a hűtőmben parmezán. Ebből nem engedek.
No, hát ezért a parmezánért mostantól úgy tűnik, nem kell expedíciót indítanom a Metro-ba, vagy nagy mázlimnak lennie bárhol máshol, merthogy a Lidl-ben van. Árán adják, ez tény, de kapható. Azaz eldönthetem, hogy akarom-e azon az áron megvenni, vagy nem. Nem az a kérdés, hogy akarnám én, csakhát nincs.
Egyszóval: Hurrá Neked, Lidl Deluxe! :)

Egyből le is csaptam 2 doboz tejszínes konyakmártásra. Jóanyám konyakos zöldbors-mártásának az ízével a számban terveztem a vasárnapi menüt - és hittem, hogy maga a csoda van a kosarunkban!
Itt kell megjegyeznem, hogy nem a csoda volt. A tejszínes konyakmártás finom volt, de nem átütő. Legközelebb veszek egy üveg konyakot, és otthon, magam készítem. A Deluxe-termékek közül viszont még sokat ki fogok próbálni. A kedvenc libatepertő-krémünket is átcímkézték ebbe a márkába, szóval a minőség tuti garantált! :)

Tehát vasárnap dióval pirított csirkemellet készítettem tejszínes konyakmártásban, házi krumplikrokettel.
Utóbbi egészségesebbre sikerült, mint terveztem, ugyanis csak teljes kiőrlésű bio tönykölybúza-liszt volt otthon. Így mit volt mit tenni - ebből készítettem.
Az biztos, hogy így nem fogom felzabálni a krokettet magában - pláne, hogy a sót is kifelejtettem belőle -, viszont a szósszal együtt abszolút harmonikus ízvilágot hozott, semmi gond nem volt vele. És Zsolti is megette. This is the beginning of a beautiful friendship...

Hozzávalók:
  • fél kg csirkemell (Lidl, 800 Ft)
  • 3 marék dió (300 Ft)
  • 2 doboz Lidl deluxe tejszínes konyakmártás (Lidl, 700 Ft)
  • 5 dkg Rama (50 Ft)
  • bors
  • szerecsendió

ÉS

  • fél kg krumpli (100 Ft)
  • 10 dkg Rama (100 Ft)
  • 4 tojás (120 Ft)
  • liszt (200 Ft)
  • zsemlemorzsa
Összesen: 2370 Ft, ebből 4 étkezésre elegendő étel készül.

Elkészítés:

A csirkéhez járó Rama-t felolvasztom, beleszórom a pici falatkákra vágott, sózott csirkemellet, borsozom, szerecsendiózom, és nagy lángon pirítani kezdem. A diót összevágom apróra, és hozzászórom a csirkemell falatokhoz. Addig pirítom őket, amíg a csirkemell darabkák egyik-másik oldala piros nem lesz. Ekkor ráöntöm a szószt, és összeforralom vele.
Még az elején felteszem a kroketthez meghámozott, apróra vágott krumplit főni. Ha megpuhult, leveszem a tűzről, és hideg vizet engedek rá, amíg a krumpli le nem hűl. Ekkor összedolgozom a 10 dkg Rama-val, 2 tojással, a sóval, és annyi liszttel, amennyit felvesz. Akkor jó, ha nyúlós, de kanállal formázható tészta lesz belőle.
Kanállal kroketteket szaggatok belőle, ezeket lisztben, tojásban, zsemlemorzsában bepanírozom, majd forró olajban kisütöm.

A krokett macerás étel, de én imádom! :)

2013. november 23. - Beteg vagyok, csak a tonhalas szósz segíthet! :)

Még mindig kitart a szerdán főzött kaja!
Zsoltival este konzultáltunk, hogy mennyi tésztát főzzön az általam kreált tonhal-szószhoz. Ami azt jelenti, hogy majdnem friss tésztát ebédelhetek szombaton, falmászó edzés közben.
A sztorit árnyalja, hogy a sajtot Ágica reszelte a tésztámra, miután Zsolti kifejtette neki, hogy a sajtreszelés minden sziklamászó elengedhetetlen feladat...:D Ági be is számolt erről az apukájának, aki szerencsére humoránál volt...No, hát ezért szeretem a falmászó edzést! :)

A tészta aztán persze lepotyogott a tányéromról - pont az egyik apuka lába elé! Szívem szerint kivételesen nem ettem volna a földről, de nagy volt rajtam a nyomás, hogy vagány csaj legyek, úgyhogy nem tudtam ellenállni...De egy kis immun-erősítés sosem árt! ;)

Délutánra aztán teljesen levert a lábamról a megfázás, nem kívántam semmi kaját. Végül este 9-kor döntöttem el, hogy mégis vacsoráznék. A tonhalas szósz ekkor már egy adag barnarizsre került; azon is nagyon jól megállta a helyét.
Tonhal for prezident! :)

Vasárnap már főztem...;)

2013. november 22. - Laci és a Krokodil

Eljött a nap, hogy otthon még kitart az ellátmány, én viszont a messze távolban élvezem a csajok vendégszeretetét. Lillánál ugyan tegnap én főztem, de Bogiéknál esélyem sincs ilyesmire. És ez nekem JÓ!
Készítettem már krokodilt menyasszonyi ruhában is. Kiváltságos kaja! ;)

Gulyáslevest kaptam, császármorzsával. Isteni volt mind a kettő.
A mai recept viszont nem erről fog szólni. Hanem a krokodilról. Az ételt Laci, Bogi édesapja nevezi így, amúgy grízgaluska, vagy Dédi szavajárása alapján p*csán suhintott nokedli.
Lacit még a nyári vízitúrán sikerült menthetetlenül elbájolnom vele, azóta epekedik a receptért. Én szentül hiszem, hogy már elküldtem vagy 3-szor - de Bogiék családjának egyöntetű vádja alapján meg egyszer se'! Hm.
Álljon hát itt emlékeztetőül, hogy mindenki visszanyúlhasson hozzá, amikor csak szükségét érzi!

Hozzávalók:
  • 10 dkg margarin
  • 30 dkg búzadara
  • 2 egész tojás
  • egy csipet só
  • apróra vágott petrezselyem 

Elkészítés:
A hozzávalókat kézzel összedolgozom. Inkább lágyabb legyen, mint kemény. Akkor jó az állaga, ha kanállal könnyedén lehet belőle galuskákat szaggatni. Kicsit állni hagyjuk, majd a kész, forrásban lévő levesbe szaggatjuk kanállal. Véletlenül se' formáljunk belőle tömör gombócokat, mert akkor nem főll át, nem járja át a főzőlé, így kemény marad a belseje.

Én tárkonyos ragulevesbe szoktam tenni. Arról is lesz recept hamarosan! ;)

2013. november 21. - Vega cézársaláta, fél lábon is


Az úgy volt, hogy én ma nem főzök. Vagy legalábbis otthon nem.
De aztán rövid úton rájöttem, hogy ma csajos este lesz. Vagyis én főzök. Csak nem otthon.

Mivel a csajos esték húsmentesen telnek, Lilla azt javasolta, hogy csinálhatnék olyan salátát, amin házi majonéz van. Nos, Cézár saláta, bingó! :) Úgyis hús nélkül az autentikus - de bevallom, nekem azért hiányzott a ropogósra sütött, fokhagymás csirkedarabka róla! :)
No nem baj, majd otthon!

Viszont olcsó, egyszerű és meglepően laktató étel ez is - mindemellett ínyenc falat! Csak azt ne gondoljuk, hogy attól, hogy saláta, egészséges. Nem. Ez nem az a saláta. ;)

Hozzávalók:
  • 1 fej fokhagyma (30 Ft)
  • 1 római saláta (vagy jégsali is jó, római van néha a Lidl-ben, vagy a piacon, de amúgy nem jellemző. Spar, 300 Ft)
  • 4 zsemle (100 Ft)
  • 3 dl olaj (80 Ft)
  • 3 tojás sárgája (120 Ft)
  • reszelt parmezán sajt (Lidl, 570 Ft; vagy fűrészpor-ízű a Spar-ból, 200 Ft-ért. Ha tehetem, a jobbat veszem, bár drágább...)
  • Worchester- vagy szója szósz
  • esetleg 1/2 kis pohár tejföl (60 Ft)

 Összesen: 1260 Ft. Ebből 4 adag sali készül.

Elkészítés:
A fokhagymákat megtisztítom, kis olajon felteszem pirulni, és rászórom a felkockázott zsemléket. Csak akkor érdemes ezzel kezdeni, ha a többi munkafolyamat mellett tudunk figyelni rá, hogy a kenyér mennyire pirul meg, alkalmasint keverjük, rázogatjuk. ;) Eközben a tojásokat ketté választom, a sárgájukhoz pedig kanalanként elkezdem hozzáadni az olajat. Mindig addig keverem, amíg homogén, sűrű állagot nem kapok. Ekkor jöhet a következő kanálnyi. Amikor hozzáadtam ilyen módon az összes olajat, akkor beleteszem a worchester- vagy a szója-szószt és a parmezán sajt harmadát. Ha könnyebb öntetre vágyom, akkor hozzáöntök egy fél pohár tejfölt is, ettől lazább lesz a szósz. Eddigre a kenyérkockák általában ressre sülnek. A jégsalátát felvágom, rászórom a kenyérkockákat, a tetejére a majonézt, majd a végén a maradék parmezánt is. Addig tálalom, amíg még melegek a kenyérkockák.

Ha husit is szeretnék hozzá, akkor a fokhagymára előbb a picire vágott csirkemell-falatkákat teszem fel pirulni, majd ha az pirosra sült, akkor sütöm meg ugyanazon a fokhagymán a kenyérkockákat. Nekem úgy favorit! :)

2013. november 20., szerda

2013. november 20. - Szombaton jövök, ne halj éhen!

Amikor eldöntöttem, hogy férjhez megyek, többek között azért tudtam gyorsan és hatékonyan elhatározni magamat, mert tökéletesen biztos voltam benne, hogy bizonyos igényeim, szükségleteim nem fognak sérülni a házasságban.
Ilyen például a szabadság-vágyam. Nekem időnként le kell lépnem.
No nem örökre, csak néhány napra; nem másik pasival, csak a barátnőkkel; ezt viszont muszáj. Ha eltelik 1 hónap nélküle, már hiányzik; ha eltelik 2 hónap is, akkor megőrülök. Őrülten meg viszonylag melós dolog elviselni engem...
Szerencsére a Férjem sosem akart gátat szabni ebbéli vágyamnak. Naná, hogy nem: ilyenkor 2 napig le sem teszi a táblagépét (szerintem azzal is alszik titokban, és tuti, hogy a masina az én párnámat használja...), este a haverokkal sörözik a törzskocsmában, megnéz n+ 213 részt valamelyik ultrabrutál zombis sorozatból (amit hallgatni se bírok, ha csak mellettem nézi), és egyáltalán nem mosogat. (Szerintem az is lehet, hogy nem is fürdik. Csak mire hazaérek. Erre nincs bizonyítékom.)

Mindemellett kaja nélkül itthon hagyni a Férjemet 2 napra azért nagyobb fokú gondatlanság, mint amit képes vagyok lelkileg felvállalni. Mi lesz, ha éhen hal? Vagy mondjuk skorbutot kap a párizsis zsemlétől? Egyáltalán: fel sem tudom fogni, hogy maradhatott életben, mielőtt megismerkedtünk, és elkezdtem én menedzselni a táplálkozását...:P

Egyszóval: főzök. Nem is keveset.
Igaz, a tegnapi főzelékből, és a tegnapelőtti levesből még van; mégis úgy érzem, hogy szörnyű, égető hiányomat csak egy nagy adag jól komponált étel enyhítheti a hűtőben.

A csirkemell, amit még hétfőn vettem, és azóta várja a sorsát a hűtőben, adott. Ha viszont ma és holnap is eszik belőle, kevés lesz. Tehát kétfélét kell főznöm. Pláne, ha azt akarom, hogy szombaton nekem is jusson belőle, és ne kelljen edzés után azonnal nekiállnom kotyvasztani...

A csirkéhez újabban nincs fantáziám. Szerencsés egybeesés, hogy a Férjemnek meg sohase volt ;). Viszont találtam a hűtőben egy nagy darab Brie sajtot - ami a hetek óta az ablakban szottyadó almával tovább árnyalja a képet.
Eldöntöttem, utánam az özönvíz: Almás-sajtos csirkemell lesz rizzsel.
Péntek-szombatra pedig tonhalas fussili. A tésztát a Férjem is ki tudja főzni.

Almás-sajtos csirkemell:

Hozzávalók:
  • fél kg csirkemell-filé (Spar, akciós volt, 650 Ft)
  • 1 db alma (kb. 50 Ft)
  • egy nagyobb darab penészes sajt (Brie, Budget, 200 Ft)
  • kis margarin
  • bors
  • gyömbér
  • szerecsendió

Elkészítés:
A megmosott, felszelt, sóval, fűszerekkel megszórt csirkemell-szeleteket kivajazott hőálló tálba teszem, sormintában az alma és a sajt-szeletekkel. (Volt itthon egy darab házi sonka, én azt is csempésztem közé, a füstölt íz kedvéért) Szerencsés, ha a tálnak van teteje, mert akkor nem fog a hús kiszáradni, de ez alufóliával is pótolható. Öntök alá egy pici vizet is, nehogy kiszáradjon a hús.
Addig sütöm, amíg a husi puhára sül, és kicsit megpirul.
Rizzsel tálalom. (1 bögre rizst olajon megpirítok, ráöntök 2 bögre vizet, szórok hozzá vegetát, megvárom, míg elfőlli a vizet, majd letakarva hagyom állni - Blankától tanultam, és a Férjem így szereti.)

Összköltség: 1100 Ft rizsestül, mindenestül + a fűszerek. Ez maximum 4 adag ételre elegendő.

A tonhalas tészta sem egy trükkös fogás, konkrétan ez az adu ászom arra az esetre, ha 30 perc alatt kell értékelhető kaját alkotni a semmiből...

Hozzávalók:
  • 2 doboz tonhal-konzerv (ajánlanám azokat, amire "Tuna chunks" van írva: zöld Gianna, Spar, 2*369 Ft; vagy a Lidl-set, 2* 419 Ft)
  • egy marék zöld olivabogyó (kb. 300 Ft)
  • egy üveg fűszerezett paradicsom-szósz (Spar és Lidl is 370 Ft körül kínálja)
  • olivaolaj
  • bors
  • oregánó
  • bazsalikom
  • 1 citrom leve
  • 1 zacskó tészta (nálunk most zöldséges fussili-vel készül majd, Spar, 400 Ft)
  • reszelt parmezán sajt (silány utánzat a Spar-ból: 200 Ft) vagy trappista sajt (Spar, 300 Ft)

Összesen: 2210 Ft - ebből 6 adag étel is kikerül.

Elkészítés:
A 2 tonhal-konzervről nagyjából lecsepegtetem az olajat, majd beleöntöm őket a felmelegített edénybe. Hozzádobom az elnegyedelt olívabogyókat, rányomom a citrom levét, és hagyom, hogy kicsit összerottyanjanak. Kb. 5 perc elteltével hozzáadom a paradicsom-szószt és a fűszereket, majd összeforralom őket.
Ha azonnal akarom fogyasztani, akkor a tésztát az elején felteszem főni - és mire a szósz kész, a tészta is megfő.
Reszelt trappista vagy parmezán sajttal tálalom.
Ha az egész el fog fogyni az adott étkezésre, akkor érdemes a tésztát csak fogkeményre főzni, majd összeönteni a szósszal, és még abban rotyogtatni, amíg meg nem pirul. Ha viszont másnapra is ezt ennénk, akkor érdemes a tésztát és a szószt külön főzni és tárolni.

2013. november 19., kedd

2013. november 19. - Ma csak borsófőzeléket főzök!


Ma igazából csalok. A borsó már múlt hét óta várja a sorsát a mélyhűtőben - tehát szorosan véve nem esik bele a tegnapi 10000 Ft-os bevásárlás keretébe. Node! A kaja-projekt lényege éppen az, hogy ne lapuljanak a konyha sötétebb bugyraiban enyészetre ítélt alapanyagok, próbáljunk mindent feldolgozni, megenni, amíg még friss/nem járt le a szavatossága...:P

Tehát a mai kaja borsófőzelék. Előtte a tegnap készült májgombóclevest esszük nagy buzgalommal. Majd szólok, ha elfogyott...;)
Amikor boldogult ifjúságomban (2-3 évvel ezelőtt) komolyabban elkezdtem kísérletezni vele, akkor ragadt rá a "betonfőzelék" elnevezés. Igen, a rántással vigyázni kell, hogy ideális legyen a liszt és az olaj aránya, különben felmerülhetnek nehézségek a kanalazásnál (extrém esetben késsel-villával kellhet enni...).
Különben nem egy nagy etwas.
Mivel nincs itthon virsli, viszont ezt a kaját pasinak csak valami húsfélével (szójafélével...:S) ildomos feltálalni, szintén csalok, és venni fogok 1 nagy csomag Falni jó! virslit a Sparban hozzá. Én meg tükörtojással szeretem.

Hozzávalók:
  • 1 kg mirelit zöldborsó (Spar, Budget, 400 Ft)
  • 2-3 szem krumpli (30 Ft)
  • 2 db leveskocka (30 Ft)
  • liszt
  • olaj
  • pirospaprika
  • petrezselyem (50 Ft)

Elkészítés:
A zöldborsót és az apróra vágott krumplit felteszem főni annyi vízben, hogy jó bőségesen ellepje. Hozzádobom a leveskockát is. Várok, amíg a borsó puhára fő. Ekkor készítek a lisztből, olajból, pirospaprikából, apróra vágott petrezselyemből és a sóból rántást (olyan állaga kell legyen, hogy ne lötyögjön, de még ne kelljen erő a keveréséhez). Ezt hozzáöntöm, majd kevergetés mellett megvárom, hogy besűrűsödjön tőle a cucc.
Virslivel vagy tükörtojással tálalom.

Az összes költségem ezen a napon (beleszámítva a virslit is, mondjuk 400 Ft-tal a 10-es csomagot) 910 Ft. 
Külön kiemelném, hogy ezért az ételért effektíve nettó 7,5 percet töltök a konyhában. Na jó, virslisütéssel, mosogatással együtt 15-öt. De akkor is! :D

2013. november 18., hétfő

2013. november 18. - Hirtelen sült citromfüves csirkemell lime-os barnarizzsel.



Ha már kaja-projekt, akkor induljon a recept-, praktika- és tapasztalat-kavalkád.

Amikor kevés pénzből akar az ember sok időre főzni, abban általában a beszerzés-rész a legnehezebb.
Adott ugyanis egységnyi kiszerelés a boltban, amit muszáj megvennem, mert a termék úgy olcsó vagy úgy elérhető. Emiatt aztán 1. nehéz számolni vele, hogy mennyibe is került az adott kaja; 2. könnyen végzi a már megkezdett alapanyag a konyhaszekrény / hűtő mélyén, elfeledve, romlásra ítélve; mivel ugyebár frissen nem lett elfogyasztva.

De próbálom ezt a problémakört is jól managelni - ami persze az új konyhaszekrényem elkészülte után már sokkal könnyebb feladat lesz (hurrá neked, Átláthatóság!). A lényeg, hogy ma bevásároltam majd' 10.000 Ft ára alapanyagot - és az a kedves tervem vele, hogy majd kitart péntekig.
Meglátjuk.

A mai+holnapi menü pedig: Tárkonyos májgombóc-leves, és Hirtelen sült citromfüves csirkemell lime-os barnarizzsel

A tárkonyos májgombócleves nem nagy mutatvány (pláne, mióta feleség lettem, és mégjobban mennek a levesek nekem...;D)

Hozzávalók:
  • 1 csomag mirelit májgombóc (Lidl, 289 Ft)
  • 3 db sárgarépa (Lidl, 80 Ft)
  • 2 db fehérrépa (Lidl, 167 Ft)
  • 2 db krumpli (bárhonnan, 50 Ft)
  • 1 db zeller (Lidl, 108 Ft)
  • 1 csomag petrezselyem (Spar, 50 Ft)
  • fél fej vöröshagyma (bárhonnan, 30 Ft)
  • 2 gerezd fokhagyma (bárhonnan, 30 Ft)
  • olaj
  • bors
  • tárkony
Összesen 805 Ft + a fűszerek. Ebből az adagból kb. 6 nagy tányérnyi leves készül.

Elkészítés:
Ezt a levest én mindig fordítva teszem fel. Előbb a picire kockázott zöldségek mennek az olajra pirulni egy kis sóval és a felszeletelt fokhagymával; és csak miután finom illatuk lesz, öntöm fel az egészet vízzel, és várom meg, hogy felforrjon. Ha már forr, mehetnek bele a fűszerek - a petrezselymet nagyon picire aprítom a széles pengéjű késemmel.
Mikor minden megpuhult, belefőzöm a májgombócot, és kész is. Én tejföllel, Zsolti Erős Pistával eszi. :)

A hirtelen sült citromfüves csirkemell alapreceptje Anyósomat dícséri. Tőle tanultam, hogy a csirkemellet elég megmosni, befűszerezni, majd egy kis lisztben mindkét oldalát megforgatni, és így tenni a forró olajba, amiben 3 perc alatt puhára sül. Az eredmény frenetikusan lágy bevonatú, nagyon ízes és szaftos hús. Imádom! :)
Én most citromfűvel és gyömbérrel ízesítem, hogy illjen a körethez...;)

Hozzávalók:
  • 40 dkg csirkemell (Lidl, épp akció volt, 520 Ft)
  • liszt
  • citromfű
  • friss gyömbér (Lidl, kb. 50 Ft)

Összesen: 570 Ft + a fűszerek; ebből kb. 4 adag étel készül.

Elkészítés: 
Fent már elsztoriztam...;)

A Lime-os barnarizs nem az én találmányom. A Nosalty-n olvastam, most fogom kipróbálni.

A recept itt található.

A költségek a következők:

Hozzávalók:
  • 50 dkg barnarizs (Spar, 350 Ft)
  • 1,5 l zöldség alaplé (ha a májgombóc-levest nagy edényben kezdem előbb, akkor nem is kell leveskockával szüttyögni...)
  • 2 lime-ból nyert lime héja (Spar, akciós volt, 40 Ft)
  • 2 szál fenyérfű (ilyenem nincs)
  • 2 ek római kömény
  • 2 ek koriandermag
  • 4 ek olívaolaj
  • 2 közepes db vöröshagyma (kb. 30 Ft)
  • fél csokor koriander (ilyenem is csak szárított van...)
  • 5 cm gyömbér (Lidl, 50 Ft)
Összesen: 470 Ft + a fűszerek; ebből is 4 adag köretet remélek.

Elkészítés:
A fenti linkre kattintva elérhető.

Tehát a mai menüre összesen 1845 Ft-ot költöttem el, és elvileg 2 étkezésre elég lesz mindkettőnknek.

No, akkor lássuk a gyakorlatban! :)



Kaja-projekt


Tavaly már megpróbáltam - akkor még nem ment.
Most, egy évvel később, többek lelkesedését, és a magam takarójának rövidre nyúlását látva újból nekivágok.

A Projekt: finomat, változatosat egészségeset főzni minden nap, fogásonként 1000 Ft-ból. Nem hagyni, hogy elcsábítson a bolti akció-fikció; jól kitervelten, ésszel értelmes ételt alkotni.

Mert hiszem, hogy a minőségi táplálkozás nem pénz, hanem energia-ráfordítás kérdése.

A sikerélmény kedvéért - és többek unszolását követve - létrehoztam mindehhez egy NoSalty-profilt, ahol nyomon követhetőek a konyhai ámokfutásaim!
http://www.nosalty.hu/szakacs/tarkony

Jó étvágyat! :)

2013. november 14., csütörtök

Emberek! Csináljátok azt, amit SZERETTEK! :)

Szombat hajnal van. Alig élek. Péntek este szétcsaptuk magunkat - na nem nagyon, tudtam, ma kelni kell; de a péntek este azért péntek este marad.
Sötét van még odakinn. Nincs kedvem hajat mosni - mégis megteszem. Ma sok új kapcsolat indul; ma sok múlik a fellépésen.
Előbb lézengek, aztán kapkodom. Szerencsére van autó - semmi kedvem vonatozni. Lámpa, öv, kuplung, egyes, induljon a hét 6. számú munkanapja. Ködös reggel, álmos táj, nem kell sietnem. Időben érkezem.

Míg várok, eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha...még ágyban lennék. Zsolti mellettem szuszogna; délelőtt kéz a kézben mennénk a piacra; vagy kirándulni indulnánk; sziklát mászni a hegyekbe; a Szigetközbe még egy utolsót idén. Lenne két teljes nap kipihenni, utolérni, átélni, lenyugodni, elrendezni, felkészülni...


A nyikorgó ajtó riaszt fel. Kezdődik. Belép az első lurkó. Akármelyikük az - legyen morcos vagy bújós, nyitott vagy távolságtartó, álmos vagy felpörgött - ebben a pillanatban már egyik fenti alternatívával sem cserélnék.
Mert nekem itt a helyem. A falmászóedzésen, amit a nevem fémjelez; a lurkók között, akiknek - bár néha 40-en is vannak - mind tudom a nevét, a hóbortját, a kényes pontját. Ha reggel 6-tól mostanáig voltak kételyeim (mert szinte minden szombat hajnalban eltöprengek, hogy mi a bánatért akarom én ezt olyan veszettül?!), azok egy pillanat alatt foszlanak szét.

Én ehhez értek, ezt tudom jól csinálni. Ebben van benne az első pillanattól az utolsóig szívem, lelkem. Ezért lelkesedem. Erről mesélek. Ezzel tervezek.
És bármilyen becsülettel és szakértelemmel végezzek akármilyen másik munkát, még mindig erre érkezik a legeslegtöbb pozitív visszajelzés, bátorító szó, hálás levél, simogató tekintet.


Nincs szombati program, ami többet adhatna ennél.Teljesen komolyan. Cukormáz nélkül. Olyan megtartó-erő ez, ami szinte bármin átlendít.

Emberek! Csináljátok azt, amit szerettek! Megéri.

2013. november 11., hétfő

Álmomban


Mikor megérkeztem, minden teljesen más volt, mint amilyenre emlékeztem. Más volt a vízpart - csak sejteni lehetett a Dunát valahol, a fák mögött, más volt a kemping és a bolt is.
Az emberek viszont ismertek. Azok voltak ott, akik mindig is szoktak. Arcokra nem is emlékszem - nem az arcuk, hanem a lényük, az érzetük volt jelen. Ági, Endi, a boltosnéni... Emlékszem, ahogy segítettem neki bezárni délután.

Zsoltit telefonon értem el. Naptárral a kezemben próbáltam egyre nyugtalanabbul, türelmetlenebbül és ingerültebben kitalálni, hogy mikor fogjuk tudni mindketten itt tölteni az időnket. Mikor lesznek a táborok? Hány túra fér bele idén?
Meleg volt, már biztosan nyár, talán már július is. Rohant az idő.
Emlékszem a bénító érzésre, ahogy rádöbbenek: az idei nyár már nem lesz olyan, mint a tavalyi, vagy a tavaly-előtti. Zsolti nem kap szabadságot, nekem ügyelnem kell a munkahelyemen; talán augusztusban egy-két hetet eltölthetünk itt. Ha mázlink van, még csoport is jut arra a hétre...
Emlékszem a félelemre, a fájdalomra; a kétségbeesett gyász ízére; hogy olyasmit veszítek el menthetetlenül, ami nélkül nem teljes az életem. Ami pótolhatatlan.

Egyedül riadtam fel a hűvös lakásban. Percekbe telt, mire sikerült beazonosítanom azt a megmagyarázhatatlan mardosó kétségbeesést, ami a testemet-lelkemet átjárta.

Álmomban elvesztettem a Szigetközt.
Álmomban elvesztettem az álmaimat.

2013. október 31., csütörtök

Mennyit ér egy férfi?


Az utóbbi napokban többedszerre futok bele a témába: sokan a mai napig úgy gondolják, hogy a Férfi az igazi értékeit a pénztárcájában hordja...
Elszomorítóbb, hogy az így gondolkodók között jóval több férfit ismerek, mint nőt...Így aztán egy csomó értékes pasi él masszív önbizalom-hiánnyal, komoly önostorozásban, úgy érezve, hogy az esélyei a nullával egyenlőek a boldogságra. Mert nincs pénze.

Zsoltival a Szigetközben ismerkedtünk meg. Túravezetők voltunk, miénk volt a tér, a nyár, és semmiben nem szenvedtünk hiányt. Boldog, gondtalan hetek teltek.
Amikor először randiztunk Fehérváron, én Budapestről érkeztem, vonattal, munkából. Zsolti elém jött az állomásra, a peronon várt, majd a parkolóba vezetett, kinyitotta nekem a kocsiajtót. Mikor beült mellém nevetve néztem rá: Hiszen azt mondtad, egy éve nem működik a kocsid! Időbe telt, míg elmondta, hogy az autó a testvéréé, tőle kapta kölcsön, "nehogy ezen múljon, hogy meghódít-e egy ilyen nőt". 
Nos, azóta már tudjuk, hogy az "ilyen nő" néha még stoppozik is - ha nincs keret a vonatjegyre.
Néhány nappal később már sétáltunk hazafelé. 
És szerencsések voltunk, hogy rögtön az elején tudtunk erről beszélni.

Tapasztalatom szerint rengeteg nő gondolkozik így. A szegénységből pedig van kiút. Lépésről lépésre.
És ez az út legkönnyebben az érzelmi biztonsággal, egy Társsal kezdődik. Aki (újra) hisz bennünk, ahogy idővel magunkban is fogunk. ;)

2013. október 27., vasárnap

Kortalan Barátság

A minap megkérdezte tőlem az egyik csoportomba járó kislány, hogy mivel töltöm majd az őszi szünetet. Azt válaszoltam, hogy a barátiammal megyek kirándulni. Megkérdezte, pontosan kikkel. Erre elmeséltem neki, hogy Lizával, Zsófival, Dániellel és Anikóval, aki mindhármuk édesanyja. A kislány nem tágított: ezek szerint a barátaim gyerekek?!? A legnagyobb természetességgel bólintottam: Hát persze! :) Neki furcsa volt. Nekem természetes.

Aztán szombaton megbeszéltük Lucával, hogy a héten elmegyünk együtt falat mászni. Nagyon örült a közös programnak - és az anyukája is rábólintott. Luca épp 9 éves. És nagyon jóban vagyunk. Lehet, hogy Pancsit is elhozza - aki az 5 éves kistesó...

Aztán este írtam Blankának, hogy megszervezzük a közös kirándulást. Végül abban egyeztünk meg, hogy csütörtökön kimegyünk járni egy nagyot valahová a közelbe - és jól megtárgyaljuk az élet nagy kérdéseit, mert már mindkettőnknek hiányzik a másik véleménye a témában. És titokban örültem, hogy a közös, budapesti barátaink nem a hét elején látogatják meg - mert akkor pont nem leszek itthon, de nagyon szeretnénk velük mi is (Zsolti meg én) találkozni , ha már itt vannak. Még akkor is, ha fejenként pont fele annyi idősek, mint én, és Zsoltinak kor szerint pont a gyerekei lehetnének tigrisbukfenc nélkül is...



A három, egymást szorosan követő eset után komolyan elgondolkodtam: vajon én működöm furcsán? Vannak nekem barátaim a saját korosztályom tagjai között is; mitöbb: belőlük van több. Ugyanakkor nem restellek barátkozni a nálam sokkal fiatalabbakkal vagy sokkal idősebbekkel sem.
Úgy értem: barátkozni, tehát egyenrangú, egyenjogú, partneri szeretet-kapcsolatba kerülni. Ahol mindkettőnk szavazata 1 egységet ér. Ahol demokratikusan döntünk bizonyos dolgokról. Ahol mindkettőnk igényeinek helye és ideje van. Ahol mindkettőnk véleménye fontos és megfontolandó. Ahol kölcsönösen adunk-kapunk, tanulunk egymástól.

Lehet, hogy ez nem szokványos - én viszont nagyon élvezem. És olyan perspektívák nyílnak meg előttem, amiket valószínűleg nem tapasztalhatnék meg csak 25 és 35 közöttiek szemüvegein keresztül...:)

2013. október 17., csütörtök

Minden napra egy mosoly


Sok időm van, átmeneti időszakban létezem, már nem és még nem. Hetek óta ez megy, és ha nem töltöm meg színnel, tartalommal a napjaimat, akkor bizony felőrlöm saját magamat.

Ennek - és még sok más hatásnak - a kapcsán találtam ki magamnak egy játékot - amihez akár más is csatlakozhat. Elhatároztam, hogy minden nap tudatosan teszek legalább 1 dolgot, amivel önzetlenül, valaki máson segítek. Szeretetből. Azért, hogy elindítsam a pozitív energiák áramlását. Minden nap csak egyetlen apróságot. :)
Leírom például a tegnapit - vagy azt, ami a tegnapi lehetett volna, ha már tegnap elkezdem...Tegnap birtokába jutottam az információnak, hogy Edit barátnőm másnap reggel Budapestre utazik busszal Székesfehérvárról. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ugyanabban az időben édesapám autóval megy ugyanarra, tökegyedül. Szóltam mindkettejüknek, örültek - Edit a fuvarnak, Apu az útitársnak -, és ma reggel együtt mentek munkába. Ennyi. :)

Igyekszem minden nap beszámolni az adott napi "Mosoly-kommandóról". Aki pedig kedvet kap, az csatlakozzon hozzám; annyival több mosoly jöhet szembe velünk nap, mint nap! :)

2013. október 11., péntek

Teher alatt...

...általában addig várok, amíg épp-hogy-csak-nem roppanok össze...


Ez a hosszútávú tapasztalat. Legyen szó munkáról, esküvőről, túráról, szívességről, házimunkáról, jószerivel BÁRMIRŐL, általában addig csinálom, amíg végem nem lesz, mint a botnak.
Nem nagy gond ez akkor, ha olyan tevékenységről van szó, aminek a vége a valós, fizikai kimerülés. Mert akkor a végén nyűgösködöm egy fél órát, aztán úgyis elalszom, és másnap reggel pihenten ébredek.
Sokkal nehezebb az ügy, amikor a kimerülés lelki síkon történik meg. Azt is könnyű észrevenni - de sokkal nehezebb neki okot tulajdonítani. Beletelik sokszor hetekbe, akár HÓNAPOKBA, mire rájövök, hogy mitől vagyok annyira elviselhetetlenül kezelhetetlenül nyűgös, rosszkedvű, fáradt, motiválhatatlan, stb.
És általában csak akkor jövök rá, amikor az adott, túlságosan szorongató helyzet végre megoldódik. Ilyenkor aztán robban a felszabadultság-bomba.


Tanulság az nincs. Megkönnyebbülés van. Megint úgy érzem, egy kicsit hazaértem. :)

2013. október 5., szombat

HáziASSZONY

(Ez itten egy művészi részlet az idei eperlekvárunkból, ami a nyári tábor folyamán sajnálatos módon elfogyott...;))

Korábban se a rossz végén fogtam meg a fakanalat. Takarítani meg például azt gondolom, hogy a mai napig sem tudok - ennek ellenére minden héten szoktam. És egyre jobban belejövök.
Viszont néhány napja a hatalmába kerített az érzés, hogy ami eddig jóleső, felvállalt, teljesen legitim feladatom volt a háztartás-vezetésben, azt hogy érzem mostanában természetesnek, belőlem és a lényemből fakadónak.
Eddig is egyértelmű volt, hogy rendezem a ruháinkat, készítem az ételünket, harmóniát tartok az otthonunkban. De a napokban átjárt az érzés, hogy én ebben vagyok jó, és ebben tényleg jó vagyok. Szeretem is csinálni. És a feladatom is.
És már nem igazán érzem szükségét - ahogy korábban - hogy rácsodálkozzanak: értek hozzá, képes vagyok rá, "nahát nem is gondoltam, hogy lányok a Te korodban is tudnak már háztartást vezetni". Ahogy annak sem, hogy a kedvesem minden ételt, amit csak elé teszek, megdicsérjen, megköszönjön.
Örülök neki, de nem szükséges már. Asszony vagyok, Feleség, ez a helyem, ez a dolgom, ez az életem egy része. Szeretem. Vállalom. Élvezem.
És mióta ennyire összesimultunk, mintha a tárgyak, alapanyagok, eszközök is megérezték volna a változást: kézreállnak, nem makrancoskodnak, és minden sokkal gyorsabban, gördülékenyebben megy.
Természetesen. :)

2013. szeptember 30., hétfő

Vár


Érlelődik bennem egy bejegyzés egy ideje. Még nincs teljesen kiforrva, hogy melyik irányból szeretném megfogni a témát. Próbálkozom innen is, onnan is. Sikamlós, kicsúszik a kezeim közül.

A határmezsgyét puhatolom elvárás és várható történés között. Azon gondolkodom, újra és újra felkapva, megrágva, majd elfelejtve a témát, hogy vajon létezik-e olyan, hogy elvárható.
Elvárható az alapján, ami a nagy könyvben meg van írva. Ahogy szoktuk. Ahogy a jóízlés diktálja. Ahogy megbeszéltük. Ahogy a józan ész szerint történnie kellene. Ahogy mindenki győztesként kerülne ki. Ahogy van pofánk.

Várhatok-e bárkitől bármit? Jogosan érezhetem-e azt, hogy valakitől mást vártam? Vagy ezek a várakozások - bármilyen elemi szokáson, törvényen, kapcsolaton alapuljanak - pontosan ugyanolyanok, mint bármilyen másik elvárás?
Elvárhatom, hogy azt kapjam cserébe, amit adok? Elvárhatom, hogy valaki aszerint éljen, amire tanított vagy kötelez? Elvárhatom a jogos elbánást amikor igazam van? Van értelme? Van helye? Igazam van egyáltalán?

Vagy jobb lenne végre beletörődni, hogy az emberek olyanok amilyenek; szeretni őket azokban a pillanatokban, amikor szerethetőek, és szeretni magamat annyira, hogy kiálljak magamért, amikor úgy érzem, hogy megsértik a határaimat. Nem harcosan. Szeretettel. Nem elvárás, hanem a holnapunk alapjain.

2013. szeptember 24., kedd

Van egy Barátunk.

 Van egy Barátunk, aki valahogy megfoghatatlan. Ha beszél, általában figyelnek rá; ha figyelnek rá, általában élvezi. Van egy Barátunk, akinek a kreativitása sokszor túlcsordul szokáson, ritmuson, napszakon. Ha dolgozik, nem igát von, hanem alkot. Van egy barátunk, aki úgy tűnik, szinte mindig szárnyal. Élménytől, szerelemtől, bortól, lendülettől, gondolattól, ihlettől. Van egy Barátunk aki hisz. A világban, önmagában, az emberekben. Bennünk is. És ez jó nekünk.
Van egy barátunk, aki próbál érteni az emberek nyelvén, és próbál mosolyt osztani akkor is, amikor a legtöbben sebeket ejtenek. Van egy barátunk, aki ördögien érzi az ívek, ízek, dallamok ritmusát. Van egy barátunk, aki meri az álmait élni.
Van egy barátunk, akinek ma van a születésnapja.
Isten éltessen, Kraker! :)

2013. szeptember 22., vasárnap

Love


Járólapozni készülünk az előszoba-konyha-fürdő-wc tengelyen.
Ez a színű járólap nagyon drága, és nincs is az ismerős szállítónak, akinél meg vehetnénk olcsón másmilyet.
Én mégis őt szeretem.
Nem tudom. Talán ha megígérem Zsoltinak, hogy lemondok az idei pár új csizmámról...;)

(Nász)Útinapló

 Úgy indultunk el, hogy még csak körvonalas elképzeléseink voltak arról, merre tartunk. Az esküvői készülődés + esküvő totális katartikus kimerültsége után végre ketten egy autóban: felszabadultság, élmény-hegyek, szabadság, végre egy szabad hét, teljesen az ízlésünk szerint. Az autós töltő, a booking.com és a laptopnak továbbadott wifi úgy Bábolna magasságára meghozta az eredményét: ma éjjel wellness szállodában alszunk, és egy kicsit áztatjuk a popónkat a kemény nyár és a kalandos szervezés után.
A szállás gyönyörű, impozáns hely volt kívülről; és belülről sem volt vele semmi gond. (Halkan, a margón jegyzem meg: tudtuk, hogy ezen a helyen a Szépasszony Völgyet és a wellnesst fizetjük meg. És mindkettő nagyon rendben volt.) Kicsit nehezen indult a beköltözés (fizetős parkoló, folyató wc, szobacsere, aztán visszacsere, hiányzó törölközők), de a másnap gördülékenysége mindenért kárpótolt. Mondjuk lehet, hogy a recepciós srácot nem, akit Zsolti viccesen megkérdezett, hogy ennyi pénzért le is mossák-e a kocsit...De meg kell mondjam: egyetértettem Vele.
A büféreggeli nagyon sznob volt és nagyon bőséges, gyakorlatilag degeszre ettük magunkat, miközben azokat szekíroztuk magunk közt, akik ugyanezt elegáns mozdulatokkal, előkelően teszik. A délben nyitó wellnessben vagy 4 órát töltöttünk el szinte végig kettesben; kipróbáltam életem első jakuzziját (amit előtte takarítottak ki teljesen a szemem láttára), és teljesen ellazultunk.

Este a völgyben vacsoráztunk, finom borokkal kiegészítve, és abszolúte úgy éreztük, hogy mi vagyunk az élet császárai. :) Ami egy nászúton igencsak helyénvaló.
Másnap aztán Szilvásváradnak vettük az irányt. Rövid töprengés után nem indultunk neki a kilátónak, hanem első körben a völgyet céloztuk meg.
Megállapítottuk, hogy nagyon nem vagyunk jó kondiban, de azért felszuszogtunk az Ősember-barlangig, útközben pedig találtunk egy foltos szalamandrát, aki bár mérgező, de cserébe nem gyors. Így elég sok fotót tudtam készíteni róla. Úgy éreztük, órisái szerencsénk van, hiszen egy ilyen ritka jószággal futottunk össze. Aztán megtaláltuk a következő kanyarban a következő szalamandrát is. És ő még sokkal fotogénebb is volt!
Lefelé elkapott minket a zuhé, és azt hittük, 1-kor indul a kisvasút, így a lefele-távot futva teljesítettük - aztán kiderült, hogy csak fél 2-kor megy a vonat. Ami azért volt kicsit kellemetlen, mert egy másik pár szintén velünk rohant le a hegyről, hogy elérjék velünk...Várakozás közben jót beszélgettünk egy másik friss-házas párossal, és örömmel konstatáltuk, hogy egyetlen esküvő sem zökkenőmentes. Juhé! Ezután már csak Ida mama főztje maradt ki a szilvásváradi nevezetességek közül, de az sem sokáig; Zsolti a végén alig bírt mozogni, annyira teleette magát.

De a nap legnagyobb meglepetése még ezután következett. Délután megérkeztünk a parádi szállásunkra - ami már a netes fotók alapján is zseniálisnak ígérkezett. A valóságban meg! Maga volt a TÖKÉLY. (Igen, ez itt a reklám helye: www.hangavendeghaz.hu; és SZÉP kártyát is elfogadnak!) Falusi házacska az erdő közepén, gyönyörű külső, fantasztikus, faragott bútorok, kedves vendéglátók, és olyan egyedi hangulat, ami mindenkit áthatott.
 Annyira otthon éreztem magamat, hogy egyből aludtam is 2 órát a gyönyörű ágyikóban; csak vacsorára tértem magamhoz, amit a háziasszony készített nekünk nagy szeretettel.
 Káposztás-krumplis bableves volt és túróscsusza. Bár alig tudtunk megenni ketten egy adagot, de elhatároztuk, hogy ilyen koszt mellett holnap sem éttermezünk. Vacsora után nagyon beszélgettünk a háziakkal és a szomszédos vendégekkel. Hangulatos este kerekedett.
Másnap csak délben indultunk neki a kirándulásnak - valamiért ebben az ágyban én egybefüggő 14 órát is képes voltam végigaludni - na jó, egy reggelinyi megszakítással. A célunk az Ilona-patak volt, ahová a házigazdánk szerint egy kis sétával el lehet jutni. Ami igaz is - egy kis 10 km-es sétával (újból megjegyezném: nem vagyunk kondiban). Az úton gyönyörű fasoron haladtunk végig,
 forrásvizet húztunk kútból, vödörben,
 és az erdőben hallottuk, láttuk, ahogy tőlünk néhányszáz méterre kidől egy fa...
A kirándulás után még sok időnk volt vacsoráig, úgyhogy eldöntöttük, ha már itt vagyunk, megnézzük Recsket. ("Hol voltatok nászúton? Recsken táboroztunk." vagy "Hová szervezitek a 2014-es gyerektábort? Hm...Láttunk egy jókis táborhelyet Recsken...) Az emlékparkkal kapcsolatban csak pozitívan tudok nyilatkozni: informatív volt, de nem hatásvadász vagy szájbarágós; mindenki annyit fogadhatott be az élményből, amennyit aktuálisan szeretett volna.
De Recsk más meglepetést is tartogatott nekünk: belefutottunk egy strucc-farmba, és úgy döntöttünk, megnézzük.
Ott pedig - a rengeteg strucc, emu és baromfi mellett - megismerkedtünk egy kedves, kajla őzikével. Én sosem simogattam még őzet; ez a gida pedig nagyon kedves, kezes, játékos volt.
Az őzike persze úgy játszik, hogy megpróbál felöklelni. Mindez nagyon mókás, ha az illető őz a térdedig ér. Amikor nem ezt játszotta, akkor viszont totálisan összenyalt minket. Tündéri volt! Vagy fél órát töltöttünk vele, és rengeteget nevettünk! :)
A vacsora persze ezen az estén is nagyon fincsi volt - ezúttal zöldséglevest és sült oldalast kaptunk.
Másnap fájó szívvel búcsúztunk a szállásadóinktól, és Siroknak vettünk az irányt.
A vár az elmúlt 6 évben nagyon sokat szépült, komoly kis látogatóközpontot varázsoltak bele. 2007-ben még csak romok voltak. Hajrá, Sirok! :)
Sirok után Lillafüred volt a következő célpont. Eddigre már jó fáradtak voltunk valamiért - így egy rövid pisztrángozás után már újra úton voltunk - Kazincbarcikára, ahogy a szállásunk volt.
A terv szerint erről a bázisról jártuk volna be az Aggteleki Nemzeti Park szépségeit.
Kazincbarcika nem nagy. A belvárosát most újítják fel. Tehát pillanatnyilag nem is szép. A szálláshelyünk mindemellett sziget volt a háborgó óceánban: európai színvonalú szoba és kaja; az Ambrózia Ördöglángos íze még mindig a számban motoszkál.
Csakhát a környezet ugye... Nem is fotóztam sokat a városi séta során; Zsolti azt javasolta, tegyem el a gépet, ha még holnap is használni akarom...és volt ebben valami.
Azt már délután konstatáltuk, hogy az Aggteleki Nemzeti Park barlangbelépő-árai alulról verik a csillagokat - viszont egy olyan kedvezményre lettem figyelmes, mely szerint a nemzeti park hotelében megszállók 50%-os kedvezményben részesülnek. Így hagytuk ott másnap kora reggel a festői Kazincbarcikát, és érkeztünk meg Jósvafőre, kiforrott barlang-ütemtervvel a kezünkben.
Végül persze nem azokat a barlangokat, és nem olyan sorrendben néztük meg, ahogy elterveztem; de ez egyáltalán nem is volt baj.

Jártunk a vörös-tói középtúrán, ami 100 percet tölt a föld alatt, és ahová kellemes erdei sétával jutottunk el a felszínen.
Aztán átruccantunk Aggtelekre, ahol megnéztük a Baradla-barlang rövidtúráját is. Mindkét - majd másnappal együtt mondhatom: mindhárom - barlangtúrán teljesen profi, nagyon hiteles, képzett, határozott túravezetők kísértek minket! Le a kalappal mindegyikőjük előtt! :)
Barlangolás után még felmásztunk az aggteleki sziklafal tetejére is. Innen beláttuk az egész vidéket! 
Este a helyi fogadóban vacsoráztunk, én személy szerint húsgombócot párolt káposztával és knédlivel. Zseniális volt. Ismét egy helyi íz! :)
Vacsora után még nem akarózott hazamenni a szállásra, így autóval indultunk felfedező útra; és teljesen véletlenül megtaláltuk a nemzeti park címerállatát, a mezőn kövekből kirakott óriási foltos szalamandrát! :)
Másnap hosszú túrát terveztünk a Vass Imre barlangba, ami a kiírás szerint 3 óra hosszat tart. 10-kor csak ketten várakoztunk a találkozási ponton, aztán rövidesen megjelent Marika is, aki erre a délelőttre a vezetőnk lett. Együtt túráztunk el a barlang bejáratáig, át a gyönyörű Jósvafőn.
A barlang pedig: végre nem kiépített, lebetonozott barlangban találtuk magunkat; ha nem is kellett kúszni-mászni, de nagyon figyelni kellett rá, hogy hová lépünk. Hármasban a barlangban sokkal több idő jutott mesélésre, rengeteg dolgot tudtunk meg, ami nagy csoportban valószínűleg kimaradt volna. Találkoztunk például egy denevérrel, aki perceken át repkedett körülöttünk, ismerkedett velünk.
A formavilág pedig fergeteges volt! :) Hazafelé még bekukkantottunk a huncul-ménes istállóiba, aztán elköszöntünk Marikától, és hazafelé vettük az irányt.
Fergeteges hét volt, tele élményekkel! Ezekre a helyekre még biztosan visszatérünk! Annyi néznivaló maradt még... :)