Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2014. december 31., szerda

Hullámhegy 2014




Teljesítménytúrák; hétközbeni edzések; hidegben evezés; saját honlap; farsangi falmászás; első adóbevallás; Hullámhegy Piknik; sok-jó-ember-kis-nappaliban-is-elalszik; vízitúrák; kismillió kiosztott póló; Szigetköz; mászótábor; jegeskávé; Balaton körbetekerés; Geleszta; hamburgersütés; Kalandtábor; özönvíz; kockára pakolt Skoda; via ferrata; első szikla; edzés-szülinap; BME mászóverseny; ide-a-kölykeinket-is-elhozzuk-majd; madártej-party; Mikulás-mászás; karkötő osztás; I. Hullámhegy Mászóverseny.

Budapest, Nadap; Nagy-Kevély; Biatorbágy; Velencei-tó; Jolán Fagyizó; Székesfehérvár; Szigetköz; Dunakiliti, Cikolasziget; Csesznek; Mászóbirodalom, BME.

Falmászás, sziklamászás, evezés, futás, kerékpár, strand-röplabda, ping-pong.

Csapat. Összetartozás. Együtt.

Köszönjük!

2014. december 30., kedd

2014 - ami jött és ami ment

Tyűha, mennyi minden történt idén! 2014. méltán pályázhat az "Eddigi kedvenc évem" megtisztelő címre. Rengeteg változás, kismillió újdonság, döntés, választás, válasz, meglepetés, tapasztalat és tanulság: kb. így tudnám jellemezni az elmúlt 364 napot.


Amit idén kaptunk:

  • óriási fejlődés az Egyesület életében
  • "új élet" nekem: futás és Harcosok Étrendje
  • "új élet" Zsoltinak: "tanárbácsi" életforma
  • egy sokkal mélyebb, elfogadóbb és ezáltal harmonikusabb kapcsolat
  • közösség, amiben dolgozhatunk, fejlődhetünk, élhetünk
  • rengeteg új és új fajta kaland
  • otthoni épülés, szépülés
  • nagyobb nyugalom, bölcsebb hozzáállás
  • visszajelzések arról, hogy jó úton járunk az álmaink felé
  • bátorság a határ-húzáshoz, változáshoz, fejlődéshez


Amit idén elengedtünk:

  • rivalizálás egymással és másokkal
  • egzisztenciális félelmek
  • bosszantó partnerek
  • rengeteg idegeskedés felesleges hülyeségeken


Ha 2015. "csak" ugyanennyire lesz klafa, én már azzal is boldogan kiegyezek! :)



2014. december 25., csütörtök

Ezt (t)esszük karácsonykor


Idén - ahogy már írtam is - igazi békés, nyugodt, lazasággal áldott ünnepünk van.
Emiatt aztán - mind ételben, mind sütiben - volt, van merszem próbálgatni; olyat is, amit már régen, vagy még sosem készítettem.
Ilyen kaják tömkelege kerül(t) idén az ünnepi asztalra nálunk. A recepteket pedig - honnan máshonnan - az internetről vadászom, vadásztam.

Akinek még nincs elege a teríts-merítsből, annak íme az idei menü-lista!
(Kiváncsi leszek rá, hogy a mai hogy sikerül...)

December 24., Szenteste:
Tradicionálisan a szüleimnél töltjük a nagycsaláddal, és ott vacsorázunk. Tradicionálisan virslit és citromos teát. Régi történet ez: még édesanyám gyerekkorában a Dédmamánál gyűlt össze Szenteste a család; ott is evett mindenki. A Dédmama viszont - bölcsen - nem vállalta be ennyi főre a töltött káposztát halászlével, így mindenki virslit kapott tormával, mustárral; és forró teát ittak rá. Így mindenki jóllakott, viszont nem kellett egy egész évig spórolni erre az estére a kisnyugdíjból. A dolog kultúrtörténeti pikantériája, hogy aki diplomát szerzett, az onnantól csészealjjal kapta a csorba bögrében a rumosteát. Ami jár, az jár.

Épp emiatt nálunk csak a másnapra szánt korhely halászlé készült el (Zsolti végül lemondott a pirított tésztáról, és meghagyta a helyet a gyomrában a süti-hegyeknek). Itt sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam végig a recept alatti kommenteket, így a mustár végül kimaradt a levesből. No mindegy. Ma melegítéskor még beletehetem. Amúgy tuti lett!

December 25., Anyós a kapuk előtt:
Előrelátóan sertéskarajt vettem, mert azt - akárhogy is legyen - csak némi előkészítés után be kell hajítani a sütőbe, és elvan magában...Így is lesz.
Miután pótoltam a háztartásunkban fellépő mustár-hiányt, ezt a receptet választottam; majd fotózom, hogy milyen lesz.

Köretnek már a terv is párolt káposzta volt; ebben se voltam eddig nagy spíler, de majd most! :) A recept szerintem brilliáns, nagyon várom már az eredményt!


Valami mustáros szósz és zsemlegombóc teszi majd teljessé ezt a menüt. Ha kibírom kóstolgatás nélkül este 6-ig, akkor én leszek a nap hőse! :)

Sütik:
4 féle sütemény készült nálunk az idén:

  • kekszestekercs: szupertitkos családi recept alapján készül. Ha leírnám, mindenkit meg kellene, hogy öljek, aki elolvassa. (Zsoltin is még erősen gondolkodom...)
  • kókuszgolyó: a kekszestekercs megmaradt anyagából. Nem kóstoltam, de állítólag jó. Mandulát tettem a közepébe.
  • raffaello golyó:így készült. Érdemes nagy edényben nekiállni...
  • flódni: egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik, HA van az embernek egy fantasztikus kuktája, aki elkészíti a töltelékeket, amíg ő a tésztával mókol. Nagyon fincsi lett, nem túl édes, remek ízharmóniákkal. Teli találat! :)


Összességében gasztro-szempontból nekem ez egy zseniális karácsony.
Pláne, hogy 3 gyönyörű, fűzöld kerámia-lábas várt a karácsonyfa alatt...

2014. december 24., szerda

Tavaly és ma



Tavaly karácsonykor  a Szentestét megelőző reggelen még nem volt konyhabútorunk. Utolsó pillanatban rohangásztunk karácsonyfáért, ajándékért; és már nem emlékszem, hogy hányféle sütit sütöttem, de az tuti, hogy volt, amikor ideggörcsöt kaptam az - amúgy zsírúj - konyhában.
Bántott, hogy Zsolti nem szeret ajándékot adni; a vacsorát a konyhában nyomorogva fogyasztottuk el a kempingasztalnál, nem igazán volt karácsonyi hangulatunk, de talán be se vallottuk magunknak.


Idén tegnapra mindennel elkészültem, amivel el kellett, lehetett. Ma a napsütésben sétálva választottunk karácsonyfát magunknak - de úgy indultunk neki, hogy ha találunk szépet, csak akkor veszünk. Már csak röhögök Zsolti abszolút hektikus ajándékozási morálján. Minden ajándék becsomagolva. Halászlét főzök. És kezdek hangulatba jönni.


Egy év alatt fenekestül fordult fel, változott meg, állt irányba az életünk.
Az én karácsonyom ettől boldog. :)

2014. december 21., vasárnap

Hal-álom

Gyűlölöm a karácsony előtti kapkodást. A karácsonyt szeretem, az idegbetegséget nem.
Nem szeretem, hogy pofavizit van a nappalimban; hogy úgy kell csilli-villinek lennie a lakásban, hogy közben a konyhában meg konstans csatateret hoznak az elvárások; nem szeretek kapkodni és tülekedni.És nemszeretek fenyőfát ölni. Még bűntársként sem...
Szeretek viszont sütni-főzni; ünnepi menüt kigondolni; szeretem ünneplőbe öltöztetni testem-lelkem. Szeretek ajándékot adni, kapni. Szeretek együtt lenni a családdal, lusta napokat tölteni, ahol csak az együtt-lét a lényeg. Szeretek finomakat enni, minőségi nedűket kortyolni, kizökkenni abból, ami nem fontos; arra, azokra figyelni, akik viszont nagyon.


Idén különleges lesz a karácsony kaja-szempontból; én csak vacsorázom; cserébe nálunk is lesz vendégség 25-én. Persze nem tudom megállni, hogy ne valami újjal próbálkozzak; naná, hogy életem első halászléje kerül az asztalra, korhely módra, ahogy Tiszacsegén úgy megszerettük.
A párolt káposzta se volt eddig az erősségem, ugyanakkor fel szeretném dobni a baconos karajszeletet valamivel; tehát belevágok:lesz, ami lesz!
Szenteste meg: ebédre Zsolti a kedvencét kapja, ami egyáltalán nem ünnepélyes (az összes többi ember számára legalábbis; de Zsoltinak minden nap ünnep, amikor pirított tésztát ehet...); én meg majd vacsorázom a családdal.

És a békés, nyugodt karácsony nem álom, hanem nagyon is valóság lesz idén minálunk! :)

2014. december 19., péntek

Szerelem


2014. 12. 10., szerda:
V.: Szívem, épp vásárolok; vegyek valami ajándékot az iskolai karácsonyotokra?
Zs.: Nem kell, Kicsim, majd én intézem!

2014. 12. 11., csütörtök:
V.: Vettél valamit az iskolai karácsonyra?
Zs.: Még nem, de csak jövő pénteken lesz.

2014. 12. 12., péntek:
V.: Ha megmondod, mit vegyek nagyjából, én szívesen beszerzem.
Zs.: Hát, még nem igazán tudom; de majd megálmodom.

2014. 12. 13., szombat:
V.: Mégis mit szeret csinálni, akit meg fogsz ajándékozni?
Zs.: Olyan kézműveskedős. Dehát tegnap láttad is a suli előtt!

2014. 12.15., hétfő:
V.: Vettél már valamit?
Zs.: Nem, de majd holnap elmegyünk együtt, jó?

2014. 12.16., kedd
17:00
V.: Most végeztem Anyumnál, akkor elmegyünk ajándékot venni?
Zs.: Gyere haza, aztán meglátjuk!
V.: Nem megyek haza. 10 perc múlva randi a ház előtt!

17:47
V.: Oké, akkor ha bögrét veszünk, kötök neki bögre-pulcsit!
Zs.: Klassz! Vegyünk bögrét!

18:12
V.: Piát is kell venni a karácsonyi bulitokra, nem? Most itt vagyunk, megvehetnénk!
Zs.: Nem, majd én elintézem csütörtökön; Te úgyis Pesten leszel, lesz rá időm!

22:34
Zs.: Hagyd a fenébe a becsomagolást! Majd én becsomagolom csütörtökön!
V.: (Sokatmondóan csendben marad és csomagol tovább.)

2014. 12. 19., péntek:
7:36
Két nem fogadott hívás V. telefonján Zs.-től.

7:56
Zs.: Csak azt akartam megkérdezni, hogy hol a tornacipőm. De aztán megtaláltam. A szekrényben volt. Meg azt is meg akartam kérdezni, hogy hol a cellux...
V.: Becsomagoltad végül az ajándékot?
Zs.: Nem, jó lesz az csomagolás nélkül is! De bocsi, most le kell tennem, mert el fogok késni, és most vagyok boltban piáért...

7:59
V. gondolatai:
És volt otthon két üveg bor; karácsonyra vettem őket, a kedvencem-fajta. Zs. tudta, hogy hol vannak, valamelyik este még beszéltünk is róla.
De nem érdekelte, hogy elkésik; nem vitte el a borokat, amiket magunknak, karácsonyra szántam.
Mert szeret.
Én meg bocsánatot kértem, amiért elpakoltamrejtettem a tornacipőjét és a celluxot.
Mert szeretem.

2014. december 17., szerda

Kedvenc konyhai prakitkáim


Kiskarácsony, nagykarácsony, mászóverseny, céges ebéd, edzés-logisztika, kinekmitvegyek, kinekmitkészítsek, milyensütit, takarítsunk, futnikéne, névnapislesz, közbenszponzor, érem-póló-díjak, csajosvacsi, satöbbi.

Szóval ha most nem létkérdés, hogy gyorsan, hatékonyan, a lehető legkisebb kosszal (és nem utolsó sorban: költséggel) járjak el a konyhában, akkor soha.
Íme egy lista az eddig már kikristályosodott újító és kevésbé újító megszokásaimról - amikkel tényleg csomó időt és energiát lehet spórolni. És nem csak környezetvédelmi értelemben...
Bár, ha nem akadok ki az este végére, az szerintem a környezetet is rengeteg tehertől kíméli meg...

1. Nem tudom elégszer megköszönni a Sorsomnak, hogy megvetette velem a vízforralónkat. Ha akkor tudom, hogy mire fogom majd használni, mondjuk tuti a nagyobbikat veszem - de így is tökéletes. Amikor az elkészítés folyamatához forró víz kell, akkor mindig a vízforralóban melegítem fel; sokkal gyorsabb, és már addig elkezdhetem, amíg a zöldségek kicsit lepirulnak a fazék alján. Tehát: mínusz 15 perc a vacsora tervezett elkészültéig.

2. A második szuperkedvenc mégcsak nem is a konyhában történik, hanem sokkal azelőtt: a bevásárlásnál. Hetente szigorúan egyszer megyek boltba; mert ahányszor megyek, annyiszor nem úszom meg 3000 Ft alatt...Így aztán szombat délután / vasárnap délelőtt jól összeszedem a fejemben, hogy mit is szeretnénk enni a héten, és mindent megveszek, ami ehhez kell. (Több éves tábor- és túravezetői tapasztalat előny.) És hazaérvén aztán napokkal később sem engedek a csábításnak, hogy "úgy megkívántam egy kis" valamit. Azt esszük, abból főzünk, ami otthon van. És általában sosem éhezünk vagy fintorgunk. Cserébe 2-3-szor 3000 Ft marad a zsebünkben, aminek jó helye van máshol is...

3. Ha már bekapcsolom a sütőt, akkor próbálok többféle ételt is betenni egymás után. Mert úgyis olyan nehezen melegszik fel, meg le. Érdemes a hőt (és a kivárt időt) felhasználni egy egyszerű sütihez. Múltkor mondjuk kuglófot sütöttem, asszem a sztrapacska után. Zsolti imádja, ha süti van, én meg örülök, hogy nem hiába ment a sütő.

4. Minden zöldséget egyszerre hámozok meg a menühöz. Végiggondolom, hogy mibe mi kell, és úgy kezdem az előkészítést, hogy egy zacsiba belehámozok minden zöldet, krumplitól a fokhagymáig. A későbbi felhasználásuk persze más-más időben történik majd de így egy kosszal megvan az egész; utána a héjas zacsit kidobhatom egyben, és amikor szükségem van valamire, akkor egyből rendelkezésre áll, nem kell még pucolgatni.

5. Tésztát sosem mikróban melegítek. Alapból szentségtörésnek érzem a nagy gonddal elkészített olasz tészta felmelegítését; de van az a hét, amikor kénytelen vagyok 2 napra megfőzni előre...Így aztán melegíteni kell...De nem mindegy, hogy hogyan. Úgy szoktam csinálni, hogy a tésztát (amin ugye már rajta van a szósz, hiszen ebben puhult meg végleges állagára az al dentéről) belemerem egy serpenyőbe, és a szósz valamelyik folyékony alapanyagából öntök alá még. Ahogy alágyújtok, ez persze hamar felforr, és a tészta is beissza; néha többször is pótolnom kell a tejszínt, vagy paradicsom-szószt. A lényeg, hogy a végén egy meleg, és az első napihoz nagyon hasonló állagú tésztát kapok a ruganyos, félighideg-féligforró mikrós vacak helyett.

Ne őrüljetek meg a héten! :)

2014. december 14., vasárnap

Ön-terápia


Kellene egy időkorlát nélküli pszichológus, akiről el tudom hinni, hogy nem ítél meg a morális elvei alapján; nem kell hozzá rendszeresen járni, csak most, lélekhányni; és aki nem akarja, hogy ügyesen elfejlődjek A-ból B-be, csak egyszerűen pártatlanul meghallgatja, ami a szívemet nyomja; aztán őszintén elmondja a véleményét; és segít elhinni, hogy nem én csinálom már megint elképesztően szarul...

Merthát...haladjunk időrendben:

A nyári csodaországomban ott segítek, ahol tudok; jóindulatú vagyok mindenkivel; figyelek, kérdezek, idomulok, ahol tudok. Érvényesítem a rám bízott érdekeket, de mindig úgy, hogy minden fél jól járjon. Élvezem az életemet, de nem más kárára.
Mégis, többen vannak, akik utálnak, akik ellenfelüknek, urambocsá' ellenségüknek tartanak; és ennél még többen, akik összesúgnak a hátam mögött. Persze, vannak dolgaim. Kinek nincsenek. De - én úgy érzem, legalább - igyekszem.

Aztán ott a munkahelyem. Ahol persze teljesen más rendszerben és szemléletben működöm, mint a kollégáim bármelyike. És ennek értelmében abszolút más szabályrendszert érzek magamra nézvést érvényesnek, mint ők. Mindemellett próbálok segíteni nekik; ha megkérnek valamire, megteszem; öniróniával szemlélem a bénázásaimat azokban a dolgokban, amik számukra magától értetődőek, nekem meg tök vadidegenek; és megint csak: jól érzékelhetően herótjuk van tőlem. Mert persze: én elmegyek korábban, ha nincs munkám. És persze, nem mindig mosogatom el aznap a saját bögrémet, és néha a hűtőben is bent felejtek valamit. És oké, el is mondom, ha valamivel gondom van. Mondjuk, hogy ne minden feladatot 6 perccel a buszom indulása előtt mondjanak...De ugyanakkor: igyekszem. És ezt nem is rejtem véka alá.

És ott az edzéseink helyszíne is. 3 éve dolgozunk együtt; mindig korrekt voltam, sosem vertem át senkit. Olyasmit építettem ki, amit nem sokan (náluk senki); és működtetem nap, mint nap. Amikor változtak a feltételek, hozzájuk idomultam. Amikor ki akarták húzni a lábam alól a szőnyeget, mindig udvariasan kértem először, hogy ezt talán nem kellene. Mikor megszegték a párbajkódexet, mindig figyelmeztettem előbb, csak azután változtam én is agresszív kismalaccá. És utálnak. Összesúgnak a hátam mögött itt is; folyamatos bírálatok kereszttüzében dolgozom, és semmiféle támogatást nem kapok - még abban sem, amiben támogatom őket.
Igen, mert még mindig támogatom...

Tudom, hogy egy arrogáns köcsög vagyok. Tudom, hogy érdekérvényesítésből csillagos hatos vagyok, mert rábeszéltem a tanárt, hogy a megbukott csoporttársam jegyét is adjuk hozzá az enyémhez, hadd javítsa az átlagot...Tudom, hogy mindenki a saját szempontját nézi, node könyörgök: ÉN IGYEKSZEM a másét is! Én tartom magam az együttélés szabályaihoz. És próbálok fejlődni, amikor rájövök, hogy nem sikerült. Elismerem a hibáimat, és igyekszem változtatni rajtuk. Megbocsájtok az embereknek. És bocsánatot kérni is szoktam.

Sok ez nekem, mert azt gyanítom, hogy egy élhetetlen vadállat lettem; közben meg pont azt hittem, hogy a másik irányba haladok gőzerővel.
Nem értem. És ez mérhetetlen szomorúsággal és félelemmel tölt el. És legfőképp: bizonytalansággal.

2014. december 1., hétfő

Ajándék

Karácsony jön, aktuális a téma. Mit adjak ajándékba? Mit vegyek ajándékba?
Abszolút tudat alatt úgy válaszoltam meg mindig ezt a kérdést, hogy titkon a saját ízlésem szerint döntöttem: olyat adtam ajándékba, aminek én is örülnék, tudnék vele mit kezdeni.
Biztos ezért volt mindig olyan nehéz ajándékot kitalálnom a férfi-rokonoknak. Mert az egyértelmű volt, hogy ők nem lesznek boldogok egy türkizkék leggings-sel. Maximum, ha felveszem.

Idén szerettem volna saját készítésű adventi naptárral meglepni a Férjemet. Gondolkodtam rajta, hogy mit írok majd a kis kártyákra: egy-egy közös emlékről szóló félmondatot teszek majd az apró csokik mellé, amik megmelengetik a szívét...
Aztán rájöttem, hogy ilyen ajándékot én  szeretnék kapni, nem pedig ő.
Úgyhogy gyorsan kiolvasztottam a kreativitásomat a récezsírból, és kitaláltam valamit, ami igenis Zsoltiról szól, nem pedig rólam; igenis Neki lesz vicces, kedves, figyelmes, nem pedig nekem.



Csodák csodájára tényleg örült! ;)
És azt hiszem, most karácsonyig lesz mit innunk...Bár azt elárulom, nincs a naptárban két egyforma nap...