Szigetköz - nekünk

Tudod-e, milyen komótos 120-szal haladni az autópályán, miközben a hátad mögött kel a nap, és lassan beragyogja a tájat?
Tudod-e, milyen vicces megmagyarázni a biztonsági őrnek a duzzasztómű tetején, hogy Te bizony vízitúrát vezetni érzkeztél, és cseppet sem zavar, hogy még nincs nyitva a kemping?
Tudod-e, milyen a fűtől átnedvesedett cipőben figyelni, ahogyan felszáll az érintetlen víz fölül a pára?
Tudod-e, milyen nem várt öröm, amikor megjelenik egy régen látott, kedves ismerős, és azonnal tudjátok ugyanonnan folytatni a beszélgetést, ahol 8 hónapja abbahagytátok?
Tudod-e, milyen nehéz egy harmattól nyirkos kenut óvatosan leemelni a halom tetejéről?
Tudod-e, milyen hideg a víz, amikor - idén először - belelépsz?
Tudod-e, milyen gyorsan szokják meg az izmaid az ismerős terhelést, és milyen egyértelműséggel tér vissza a kezedbe az évek óta begyakorolt biztos rutin?
Tudod, milyen fájdalom, milyen düh tölti be a szíved, amikor olyan fák csonkjait látod, akik tavaly még jó ismerőseid, árnyadó barátaid voltak?
Tudod, hány másodperc alatt járja át a tagjaidat az adrenalin, amikor látod, hogy már szinte elkerülhetetlen, hogy a vízbe ess?
És tudod, milyen édes az íze a büszkeségnek, mikor végül mégis sikerül elkerülni a balesetet?
Tudod, milyen öröm látni, ahogy felragyog egy régi ismerős mosoly az ajtóban; és tudod, milyen összehasonlíthatatlanul finom a frissen sült házi szalagos fánk?
Tudod, milyen érzés idén először leülni a földre, centikre a víztől, és a teljes lényeddel megélni a nyugalmat, a csendet?
Tudod, milyen érzés az önigazolás, amikor bármilyen helyzetben képes vagy megoldással (és eozinnal) szolgálni?
Láttál már szarvas-csordát átúszni a vízen, pár tíz méterre előtted?
Eveztél már kilométereket megfeszített erővel, csak azért, hogy sötétedés előtt hazaérj?
Ismered annak a komikusságát, amikor a társaid szólnak rád: mostmár gyere ki a jéghideg vízből; miközben a Te érzékeid már évek óta nem érzékelik ezt a hőfokot jéghidegnek, sokkal inkább élvezed, ahogy a víz simogat?
Tudod, milyen unalmas megtenni az utolsó pár kilométert, és hogy milyen boldogság a kanyarban meglátni az ismerős hidat?
Tudod, milyen jól tud esni egy forró zuhany és némi meleg étel az egész napi evezés után?
Alutál már szinte teljesen egyedül valahol, ahol még a természet, még a víz az úr; és tudtad eközben, hogy ezen a helyen nincs mitől félned?

Tudod-e, hogy járja át a szívedet a melegség, amikor megérzed, bárhol is élj, ide tartozol?