Nagyot álmodni

Sokszor vagyok úgy, hogy egyszerre ezerféle dolgot szeretnék csinálni. Világmegváltó hangulatban csak csapongok, vergődöm faltól falig, amíg teljesen össze nem törik a lelkesedés bennem: mindenbe belekapnék, de a kitartás már hiányzik; a tengernyi ötlet közül bosszant, hogy csak egyet-kettőt valósíthatok meg belátható időn belül.
Tegnap is így éreztem magam, de épphogy elkezdődött a ketrecbe zárt tigrisként végzett rácstól-rácsig kör, kipattant a fejemből AZ ÖTLET.

Táskát fogok varrni, mégpedig kézzel, itthon talált anyagokból.
Jó mintájú maradék függönyanyag van. Tű, cérna van. Bélésnek majd kerítek valamit.
Kicsit méricskéltem, hogy a dolog ergonómikus legyen; vagy legalábbis beleférjen egy A/4-es; aztán már csak vágtam, és varrtam, újragondoltam és újra vágtam; visszabontottam - bár sokat nem kellett, szúrtam, mértem, elképzeltem, megvalósítottam.
Mára elkészült a táska. Még bélése is lett - egy turis, szétvágott pólóból, ami színben harmonizál az alap-anyaghoz. Anyagköltsége max. 500 Ft mindenestül; kb. 6-7 órát töltöttem el vele - Terence Hill és Bud Spencer társaságában amúgy...
Nekem megérte.
És nem csak azért, mert lett egy nagyon frankó táskám, ami sokkal jobban tetszik, mint ami bárhol kapható - és még meg is spóroltam vele 4-5 ezer forintot.

Hanem azért, mert végre - hosszú idő után először - bebizonyítottam magamnak, hogy nincs előttem lehetetlen; szabad - mit szabad, kell is - nagyot álmodni, mert ha végigviszem, remek eredménnyel szolgál. :) Az egész csak elszántság és kitartás kérdése.
Nameg fantáziáé. :)