Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2015. január 28., szerda

12915

Szeretném ezt a blogbejegyzésemet Editnek ajánlani, aki az újabb és újabb megrökönyödéseivel és ironikus sunyiba elküldéseivel arra inspirál, hogy legközelebb se érjem be a drága konfekció-megoldásokkal, inkább túrjam végig a várost a tökéletes darabokért. 
Annyira szeretlek, Te dilinyós! :)

Természetesen forint.
És persze kb. 360 perc. Kinek miből jut sok, ugye.

Ennyi pénzből vásároltam ma 5 olyan darabot, ami remekül illeszkedik a (z egyre inkább kikristályosodó, és az elmúlt hetekben szárnyakra kapó) stílusomba, és amiket már hetek óta keresek a szekrényemben - mostantól nem hiába.

A - számomra - legzseniálisabb szerzemény az a kardigán, amire talán egyedüliként nem is volt kimondottan szükségem ("szükség" nem egyenlő "ha nem veszem meg, megfagytam volna, vagy legalábbis tutira tüdőgyulladást kapok, mert nincs ennek a funkciónak megfelelő legalább 1 db hordható ruhám"; "szükség" egyenlő "a jelenlegi ruhatáram elemeiből ennek a darabnak a helye nem pótolható ki"), viszont olyan elképesztően régen vágytam egy ehhez hasonlóra, hogy 2490 Ft nevetségesnek tűnt érte a second handben.

Ráadásul jó az anyaga; a színe pedig meghatározhatatlanul gyöngyszürkébe hajló bézs, tehát tökéletes, szinte mindenhez.
Alatta egy F&F, újonnan vett tunika/ruha lapul. Egyszerű, fekete, sportosnak is hordható, de ez ilyen övvel akár alkalmi is lehet. A lelki szemeim előtt fekete övvel és a világoskék farmerdzsekimmel hordom. Kár, hogy előbb ki kéne mosni...3490 Ft-tal ez volt a mai "kollekció" leghúzósabb darabja. De a pénztárosnő kétszer ellenőrizte, hogy valóban "csak ennyibe" kerül-e...

Persze van ennek egy kicsit lazább, fehér változata is. Mérete szerint 20-as, ami persze óriási; de lezsert akartam úgyis. Az meg nem zavar, ha néha lecsúszik a vállamról...1790 Ft-ért vagyok én az első tulaja, mert ugyan turis, de rajta még az eredeti, Marks & Spencer árcímke. Amin amúgy 12 font áll...

A nap másik vitathatatlan fénypontja a hús-színű hosszított mellény, amihez 2400 Ft-ért jutottam hozzá. Őt már hordta más, de ahogy látom, csak kíméletesen...Gyönyörű, lágy a színe, és elég hosszú ahhoz, hogy - ha nem is munkába - egy leggings + felső kombinációt teljes öltözetté tegyen. Méret szerint 44-es, de mivel saját öve van, nem gond, hogy a többi részen laza!


És végül következzen a tagadhatatlanul rám szabott, és menthetetlenül akciós F&F kisruha, szintén rózsaszín árnyalatokkal. Csajos, hosszabb ujjú, tehát télre is megfelelő, elegendően hosszú a munkába járáshoz, és elegendően rugalmas a kényelemhez. Grátisz, hogy még gyorsan is szárad. (Igen, mert műszálas. De ez nem zavar különösebben.) 2745 Ft-ért adták, akciósan. Volt belőle kevésbé nonfiguratív sötétzöld virágmintás is, de az nem tetszett ennyire.


Boltkóros vagyok, nah. Ha az elmúlt hónapokban lappangott is, de ez a betegség tudtommal nem gyógyítható...

2015. január 27., kedd

Vége főcím


2011. október 1. Amikor kezdtük. A minap megtaláltam azt a félbe vágott A/6-os füzetet, amit az első évben teleírtunk a jelenléti ívekkel. Sose gondoltam volna, hogy ide fejlődi ki magát az a 10 kölyök, akik akkor eljöttek az első alkalomra, és bizalmat szavaztak a félig keménykedésemnek, félig bénázásomnak. 25 éves voltam, és biztosan tudtam, hogy fél kézzel is megváltom a világot. (Persze kilógott a lóláb, de ezt csak sokkal később, némi nosztalgiával vettem tudomásul.)
A kassza-doboz a mai napig ugyanaz. Még a legelső ár-táblázat van beleragasztva.
Emlékszem az első komoly döntésekre. Amikor 2,5 óra helyett 2-szer 1,5 órás lett az edzés, mert úgy ítéltem, hogy külön kell edzeni a kicsiket és a nagyokat. Ettől aztán megborult a rendszer, de még nem volt akkora a volumen, hogy ne győztem volna kibogozni...
Egy évig váltott társakkal tartottam az edzést. És biztos voltam benne, hogy Csepelnél már csak közelebbről járhatok be szombatonként...

Most 2015. januárt írunk. Rengeteg beletett munkaórával, mámorító örömmel, fogcsikorgató döntéssel; két és fél éve edzőPÁRként, lassan 2 éve sportegyesületként, egy jól működő rendszerrel, egy saját szervezésű versennyel a hátunk mögött, még mindig szerelemből, KÖZÖSségben (és természetesen 60 km-rel messzebbről) csinálom még mindig ugyanazt minden szombaton.

Ugyanazt, de szombattól nem ugyanott.


Ég Veled, Mászóbirodalom! Azt hiszem, egyikünknek sincs oka panaszkodni az együtt töltött 3 és fél évre.

És (végre, valahára) Üdv Neked, BME Műfal! Nem akarok sokat várni. Elég lesz első körben újabb 3 és fél jó év. A többit meglátjuk! ;)


2015. január 22., csütörtök

Nagy téli zöldséges


Jelen blogbejegyzés célja csak kisebb mértékben a publicitás.
Nagyobb mértékben az, hogy összeszedjem magamban, hogy miket szórtam bele az elmúlt 1 órában a wok-ba, amiből most vígan falatozom ugyan; viszont 3 nap múlva (kb. akkor fogy el az adag) már halvány lila ibolyám se lenne, hogy miből is készült ez az étel.

Szerintem amúgy esztétikailag is gyönyörű, nem csak finom a cucc; kellenek ezek a finom, meleg színek a hideg téli napokba! :)

Tehát Téli Párolt Zöldségek:


  • 2 sárgarépa
  • 2 édesburgonya
  • 1,5 cékla
  • 1/2 zeller
  • 5 szál zellerszár
  • 30 dkg csiperke gomba
  • 3 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 20 dkg leveles spenót
  • 1 padlizsán
  • mirelit borsó
  • mirelit kukorica
  • mirelit zöldbab


A fentieket felszeleteltem, némi margarinon jól összepároltam, sóztam, borsoztam, petrezselymeztem, rozmaringoztam; most meg némi brindzával körítve falatozom. Mert nekem ez jó! :)
Vigyázat! Baromira laktató!

2015. január 7., szerda

Fogadalmakon túl


A legtöbb nőknek szóló mindenféle tele van a "Hogyan tartsuk meg az újévi fogadalmunkat" típusú cikkekkel. Egy sikeres tavalyi elhatározással a hátam mögött, gondoltam: mi lehet?!, és egyet-kettőt a vicc kedvéért elolvastam.
A kapott sokk arra késztetett, hogy leírjam azt, hogy hogyan kéne csinálni elméletben azt, hogy nekem tavaly hogyan sikerült. Hátha valakinek segít.

A sztori röviden: tavaly szilveszterkor nem jött rám egy olyan nadrágom, ami akkor már 6 éve rámjött...Addig csak sejtettem, hogy baj van, de amikor a ráncigálás közepette a kezemben maradt az övtartó, akkor mindez nyilvánvalóvá vált. Nem tettem újévi fogadalmat, de január 2-án elkezdtem rendszeresen futni, amit azóta is folytatok. 864 km-t hagytam 2014. január 2-a óta a hátam mögött. A közérzetem az egekben, az életem - egészen komolyan - megváltozott. És ezért aztán megéri összevakarnom magamat, és elindulni akkor is, amikor nehéz.

Ami segített:

1. Azt gondolom, a legfontosabb pont az volt, amikor rájöttem, hogy amíg a felszedett kilók, tehát a saját testem, lényem, létem ellen küzdök, addig nem fogok menni semmire. A változás ott kezdődik, hogy elfogadom a jelen állapotot, és nem holnapra akarok csodát tenni. Viszont a csodához ragaszkodom. Csak nem ostorozom magamat azért, mert még dolgozni kell rajta.

2. Az elején nekem nagyon segített a futáshoz letöltött tracker alkalmazásban megtalálható, szabadon kiválasztható edzésterv. Az első hónapokon az segített át, hogy volt valahol egy naptár, amibe be volt írva, hogy aznap futni kell mennem. Akkor is, ha esett. Akkor is, ha fáradt voltam. Ez a naptárat baromira nem érdekelte. És ha teljesítettem a feladatot, akkor mosolygós fejet adott; ha meg nem, akkor szomorút. Az első 3 hónapot azt hiszem, kihúztam szomorú fej nélkül. Teljesítmény-kényszeresek előnyben...
Aztán persze ez a naptár azóta belsővé vált, és már nem kell szomorú fejet kapnom, elég ha tudom, hogy ma van a harmadik nap, tehát ma ki kell menni futni. Különben szomorú lesz a fejem...

3. Csak elindulni nehéz. Fazi barátom, aki már tizeniksz éve triatlonozik, mondta nemrég, hogy egy nagy versenyzőtől hallotta a következőt: neki egyetlen szabálya van, ami alapján fenn tudta tartani a folyamatos edzést a hosszú évek alatt is: minden nap lemegy az edzőterembe. Ha nincs kedve edzeni, semmi baj. Akkor csak egy turmixot iszik a recepción. De effektíve minden nap elindul edzeni. Mert higgyétek el, az elindulás a legnehezebb. A döntés, hogy rászánom az időmet, energiámat. És ha már eldöntötted, akkor megy minden, mint a karikacsapás.

4. Célokat tűzz ki, ne határidőt. Merj módosítani. Nekem hosszú távon ez jött be. Tudtam, hogy szeretnék félmaratont futni, de nem adtam ehhez határidőt magamnak; úgy gondoltam, majd eljön az ideje. És így is lett. Októberben sikeresen lefutottunk egyet Edittel. De nem erőltettem. Ugyanez van a távokkal vagy a gyakorisággal is. Októberben a fejembe vettem, hogy innentől 8 km-eket fogok futni; de nem 2, hanem 3 naponta. Azóta 3 alkalom volt, hogy kevesebbet futottam; mert akkor annyi fért bele. A főszabály viszont ugyanaz. Ma is 8 km-re fogok elindulni. De ez volt a helyzet a 2014-ben lefutandó 1000 km-emmel is. Szeptember magasságában láttam, hogy nem fog menni. De nem nagyon bántott. A lényeg, hogy megyek, csinálom. Nem az, hogy meglesz-e az ezres.

5. Szerezz támogatókat. Légy büszke magadra, és légy olyanokkal, akik büszkék rád. Nekem óriási erőt adott, hogy az edzéses kölykeim látták, hogy honnan indulok, és hová igyekszem. És - pontosan emiatt - nagyon sokat biztattak, dicsértek, támogattak. Értük, a szemükben való hitelességért sokkal könnyebb volt néha nekiindulni, mint azért, hogy jó legyen az alakom.

Hirtelenjében nekem ezek segítettek kialakítani egy jó szokásrendet, és elindulni a futás útján. Állítólag ez nem sport, hanem életforma. Remélem, végig elkísér. :)

2015. január 6., kedd

Indulatos


Hiszem, hogy elemi erővel imádni - vagy éppen gyűlölni - csakis olyasmit, olyasvalakit lehet, aki nyomot hagyott benned.
Ha valakihez ilyen indulattal kötődsz, az valamiképpen fontos (volt) a számodra. Ha másképp nem, hát tanulságként. Tükröt tartott, megrettentett, felrázott, megtudtál általa valamit magadról, amit eddig nem tudtál, nem mertél tudni.
A burkodon belülre került; mondhatjuk úgy is, hogy megsebzett.
Nem mindegy. Aki mindegy, azt nem írtjuk őrjöngve.

Szeretni és gyűlölni csak önmagad beleadásával lehet. És ebben benne van, hogy közöd van az imádatod vagy utálatod tárgyához. Ebben - minden félelmeddel, vágyaddal, gyarlóságoddal és nagyszerűségeddel együtt - benne vagy Te magad is.