Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2016. május 30., hétfő

Mátéval az Úton

Már nem emlékszem, hogy mi mi után történt pontosan. Vannak előttem képek, hangok, érzések, de nincs meg filmszalag-szerűen: ahogy ez a különleges, feloldódós élményekkel már lenni szokott.

Vártunk. Nagyon sokáig vártunk arra, hogy végre elindulhassunk együtt, ezen az közös úton, közös próbatételen. Nyugodt voltam, bíztam magamban, Mátéban, tudtam, hogy rendben leszünk együtt.
Nehéz volt? Igen. Voltak pontok, amikor azt éreztem, nem bírom tovább? Igen. Volt, amikor mindketten, együtt sírtunk? Igen. Belül mélyen tudtam, hogy ketten, egy csapatként mégis bírni fogjuk? IGEN. 
Olyan erőt éreztem magamban, amit nagyon ritkán korábban. Mondják, hogy az anyaság megacéloz: már tudom, hogy tényleg így van. 

És persze, látszólag nem úgy történt, ahogy az ideális lett volna. Nem úgy történt, ahogy el lehetett tervezni. Nem lett a vége a nagykönyvben megírt, csont nélküli "tökéletes" eredmény. Nem lett az, mert emberek vagyunk mindketten; mert nem lehet magunkat, egymást programozni; mert egy ilyen helyzetben nincs helye az elvárásoknak és a ragaszkodásoknak. 

Nem úgy fejeztük be, ahogy szerettük volna. Úgy fejeztük be, ahogy tudtuk.
És - ezúttal, végre egymást érezve, együtt rezegve - úgy, ahogy mindkettőnknek a legjobb élmény maradhatott!

9 hónap kellett ahhoz, hogy végre legyen egy olyan közös élményünk, erőpróbánk is, aminek a végére ezt az utolsó mondatot is teljes szívemmel oda merem, oda tudom írni.
És most megadatott!

Köszönjük, Ultrabalaton 2016! Maximálisan terápiás voltál!

2016. május 26., csütörtök

Apa-társas, vol. 2


Reggel a nappaliban. Apa-anya kávézik és informatikai eszközöket berhel, Máté játszik.
Máté hirtelen élénk érdeklődést mutat Apa kisasztalra helyezett bögréje után. Mire Apa:
- Kisfiam! Apának hááárom dolga van. A kávéja, a tabletje, meg a gitárja. Ezekkel nem játszhatsz. A többivel (gálánsan körbemutat az életünk összes többi tárgyára és helyszínére), azokkal felőlem...!

2016. május 24., kedd

Apa-társas


Zsolti és Máté játszanak. Zsolti magyarázza nekem (aki épp szülői szabim kerek 20 percét töltöm) a szabályokat:
Máté is a játék része. Az a lényeg, hogy ki tud minél magasabb tornyot építeni, mielőtt Máté lerombolná. Persze a játékokat nagyon nehéz egymáson megállítani, meg kapkodni is kell, mert ugye ha észreveszi, akkor azonnal ledönti...

Elvan a gyerek, ha játszik...

...vele az Apukája. ;)