Van az úgy, hogy olyasmi látszik sikerülni, amiben nem is reménykedtél.
Van, hogy a dolgok hirtelen összeállnak, és Te hirtelen arra leszel figyelmes, hogy nem is a káosz, sokkal inkább a rend közepén álldogálsz, még mindig tanácstalanul.
Aztán úgy is van, hogy úgy érzed, valami módon kilyukadt az agyad, és mára már egyetlen értelmes, használható gondolatod sem maradt az utókor számára.
És van úgy, hogy ilyenkor is tovább mész, erőt merítve a fényből az alagút végén, erőt merítve ki tudja miből, önmagadból, és a hitből, hogy képes vagy rá.
Nem hittem volna, hogy karnyújtásnyira kerül a szakdolgozatom időbeni leadása.
Még kevésbé, hogy ezzel, az "Értelmezés"-sel gyűlik majd meg a bajom - amikor már nem kell elméleteket citálni, vagy statisztikai elemzéseket futtatni, csupán logikus, racionális érvek alapján meg kell indokolni, hogy miért is kaptam olyan eredményeket, amilyeneket.
Nehéz. Elfáradtam. De nem adom fel. Szeretnék holnap elkészülni.
Hogy aztán legyen egy hetem hátradőlve olvasgatni, és javítgatni, amikben esetleg hibáztam...
Egyébként pedig: aki tudja, ki találta fel az SPSS nevű statisztikai és adatbáziskezelő programot, kérem, árulja el nekem az illető nevét, címét. Szeretnék vinni neki egy csokor iszonyatosan büdös virágot. Mert rengeteget segített. Nade HOGYAN?!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése