A sarkon túl...

Ezt a fotót néhány perce készítettem az ablakunkból.
A jobb oldali úriember itt lakik. A telet is ezen a helyen vészelte át (foglamunk sincs, hogyan).
Lehet vitázni, hogy vajon tehet-e róla, vagy sem, hogy idekerült. Ahogy arról is, hogy van-e értelme szendvicset adnom neki, mikor dohányzik is, alkoholt is fogyaszt (látom, hiszen nap-mint-nap találkozunk fél éve). Ugyanakkor nem kívánom senkinek ezt az életet. Neki sem.
És alkalmasint sokat segített az elmúlt hónapokban, amikor vélt vagy valós nehézségekkel küszködtünk, hogy minden nap láttam őt, és szembesültem vele, hogy milyen jó is nekem. Hogy van fedél a fejem fölött, étel az asztalomon, társam, akivel osztozunk örömben és bánatban.

De az ember általában nem lát, nem láthat a sarkon túlra. Túlságosan is leköti ami a sarkon innen van...