Szakdoga-szőrhöllés

(Megjegyzés a címhez: a "szőrhöllés" szűkebb értelemben a medvék, tágabb értelemben minden velük azonosuló emberi vagy állati lény azon tevékenysége, amikor fontosabb teendő híján - vagy pont annak sürgető volta miatt - nyűglődik, morog, és megmagyarázhatatlan, a környezet számára nehezen tolerálható dolgokat művel. A fogalmat Z. Hevele alkotta meg, a téma kutatói szerint valamikor a '90-es évek derekán. A kifejezés használata szűk, csakis magas medvészeti körökben elterjedt.)

Kedveseim!
Kérlek-kérlek-kérlek mondjátok, hogy ami nekem áltudományos helykitöltő fejtegetésnek tűnik, az a szakdolgozatom integráns részét képezi (Elméleti bevezeő alcím alatt), és nem egy nagy rakás kaka végestelen végig!
Mondjátok, hogy az adat-elemzés során - amikor meg kell magyarázni a bizonyítványt, nomeg, hogy miért azt az eredményt kaptam, amit - nem az a fő szempont, hogy minél több okos kutató korábbi munkáját citáljam, hanem hogy valami újat alkossak, saját véleményt formáljak - megtámogatva persze az okos kutatók korábbi eredményeivel!
Mondjátok, hogy képes vagyok még utoljára összeszedni magamat, és újra valami nagyot, valami maradandót alkotni, hogy aztán betehessem magam mögött az ELTE nagystílűen büdös ajtaját...
Kérlek-kérlek-kérlek segítsetek tartani magamban a lelket, mert már nincs sok hátra!
Viszont nekem annyira nem műfajom ez, hogy szinte minden leütés fájdalom.
És nem, nem azért, mert lusta vagyok. Sokkal inkább azért, mert csinálni (mármint az erdei iskolát) a legnagyobb magabiztossággal tudnám.
Nade könyörgöm: ÍRNI RÓLA?!