http://www.youtube.com/watch?v=dBCkoDJkIOc
Vannak pillanatok, helyzetek, vannak feladatok és kötelességek, amikben nem lehet jól, nem lehet helyesen dönteni.
Akkor döntenél helyesen, ha ketté szakadnál. A lelked - úgy érzed belül - éppen valami ilyesmire készül. Egyszerre két helyen szeretnél lenni, két testben egy lélekkel két ügyért tenni, két óriási zsákot vinni az egy hátadon.
Dönteni nehéz, de dönteni KELL. Jól? Rosszul? Ez mindig nézőpont kérdése. Ha jobbra mégy, balról hiányzol majd, ha balra fordulsz, jobbra lesz üres a helyed.
De menni - bizonyosan - KELL. Állni, és nézni, ahogy elhalad melletted a tér és az idő: ez dupla veszteség.
Dönteni-dönteni-dönteni. Nem is ez a nehéz része. Dönteni, és utána nyugodtan aludni - no ez már embert próbálóbb feladat.
És nem azért, mintha helytelenül választottál volna. Épp emiatt: mert NEM VOLT JÓ DÖNTÉS.
Mit tehet az ember fia-lánya, ha kétfelé húzza az esze és a szíve.
Nos én ezekben a helyzetekben - jelzem, iszonyat kínok között - a legtöbbször a SZÍVemre hallgattam. Korábban nem csalódtam.
Mostanában hol az ész, hol a szív napok óta felver hajnalban. Forgok, morgok, nem találom a helyemet.
Végre határoztam. A SZÍV javára.
Ezek után már csak egy teendőm maradt. Emelt fővel vállalni a döntésem következményeit. És megfeszített erővel dolgozni azon, hogy a nem "választott", a háttérbe került kötelesség se szenvedjen végeredményben csorbát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése