Az út szélén mogorva arcú, borostás fickó, gitárral. Mellette mosolygós lány, aktatáskával. A kezükben tábla hirdeti: Budapestre tartanak. Székesfehérvár közigazgatási határa, szerda reggel 7.
Amikor az RS4-es Audi feltűnik a kanyarban, a pasas lemondóan felszisszen:
- Nnnnna, ez tuti fog felvenni minket!
Pár perc múlva - valahol Pákozd és Sukoró között a lány elmélyülten magyarázza a hátsó ülés két szélén ülő két kiskrapeknak, hogy miért autóstoppal indultak ma útnak. A srácok cserébe ellelkendezik, hogy hová járnak iskolába. Aztán nemsoká kiszállnak, és az úton való átkelés után elsprintelnek a suli felé - a lány pedig egy kicsit kényelmesebben utazik a hátsó ülésen, a következő 20 percben, Pestig. Ez az autó ennyit tud.
Útközben - két telefon között - szó esik sportról, táborokról. A közös út végül egy piros lámpánál ér gyors véget. A sofőr maga ígéri: megkeres minket, még találkozunk.
És újfent kiderül, hogy nem mindenki tapló újgazdag, akinek sportautója van; nem mindenki hordja fenn az orrát, aki vezető beosztásban van; és nem mindenki számára az a helyes lecke egy kiskölyök részére, hogy ha egy idegen segítséget kér tőle, akkor azt messzire kerülje el.
Cserébe nem minden borostás gitáros stoppos a.) gondozatlan b.) rossz szándékú c.) rossz modorú. A Férjem például egyik sem...;)
Szeretek stoppozni. Nagyon jó energiája van. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése