Nem szeretem, hogy pofavizit van a nappalimban; hogy úgy kell csilli-villinek lennie a lakásban, hogy közben a konyhában meg konstans csatateret hoznak az elvárások; nem szeretek kapkodni és tülekedni.És nemszeretek fenyőfát ölni. Még bűntársként sem...
Szeretek viszont sütni-főzni; ünnepi menüt kigondolni; szeretem ünneplőbe öltöztetni testem-lelkem. Szeretek ajándékot adni, kapni. Szeretek együtt lenni a családdal, lusta napokat tölteni, ahol csak az együtt-lét a lényeg. Szeretek finomakat enni, minőségi nedűket kortyolni, kizökkenni abból, ami nem fontos; arra, azokra figyelni, akik viszont nagyon.
Idén különleges lesz a karácsony kaja-szempontból; én csak vacsorázom; cserébe nálunk is lesz vendégség 25-én. Persze nem tudom megállni, hogy ne valami újjal próbálkozzak; naná, hogy életem első halászléje kerül az asztalra, korhely módra, ahogy Tiszacsegén úgy megszerettük.
A párolt káposzta se volt eddig az erősségem, ugyanakkor fel szeretném dobni a baconos karajszeletet valamivel; tehát belevágok:lesz, ami lesz!
Szenteste meg: ebédre Zsolti a kedvencét kapja, ami egyáltalán nem ünnepélyes (az összes többi ember számára legalábbis; de Zsoltinak minden nap ünnep, amikor pirított tésztát ehet...); én meg majd vacsorázom a családdal.
És a békés, nyugodt karácsony nem álom, hanem nagyon is valóság lesz idén minálunk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése