Hétköznapi boszorkányság

Azt hiszem, vannak hétköznapi boszorkányok; evilági boszorkányságok.

Amikor 12 éves voltam, a (Tündér-)Keresztanyám velünk nyaralt. Szerelmi bánat kínozta; kifogott egy fickót, aki csak játszadozott vele; unos-untalan megsebezte a lelkét. Ott, az olasz homokban varázslatot eszelt ki Édesanyám: beleírtuk a fiú nevét a homokba, közel a vízhez; ahogy kicsaptak a hullámok, hamar elmosták a girbe-gurba betűket. Aztán gátépítésbe kezdtünk. Az elkészült fal mögé, szív-formába írtuk gondosan egy másik fiatalember nevét: azét, aki hónapok óta leste Keresztanyám kedvét, mindaddig hiába. Még másnap is ott volt a szív, vigyázott rá a homok-falunk.
Egy év múlva Keresztanyám férjhez ment. A gát által védett nevű fiatalember vette el. :)

De ne menjünk ilyen messzire. Ennél egyszerűbb boszorkányságokat is ismerek. Szerintem varázslat, amikor egy nagy kupac 5 éves hirtelen elcsendesül, és néhány percig csendben odafigyel. Mágia, amikor ugyanazokból az alapanyagokból, ugyanazokkal a módszerekkel és arányokkal adott sütőben hétről hétre finomabb sütemény sül. És bűbáj, amikor egy irodalomtanárt annyira lenyűgöz egy elsőkönyves író alkotása, hogy a nagy lelkendezésben percekig át sem adja a szót az este főszereplőjének...:)

Bizony csoda, amikor valaki mer nagyot álmodni; követni a szívét, intuícióját, és megmutatni egy mélységesen védtelen szeletet magából: ezért tisztelem annyira, aki hangosan énekel, érzésből táncol, közönségnek ír. 27 évesen írónőnek lenni - a sokat méltatott teljesítmény-értéknek fejet hajtva, de azon túl - azt jelenti, hogy a legeslegelejétől fogva kitartok amellett, amit a fejembe vettem; vállalom a céljaimat, és veszem a fáradságot, hogy tegyek is értük.

Könyvbemutatón voltam ma, ahol egy kortárs boszorkány mesélt nekünk madarakról, gyerekekről, emlékekről, virágokról, teákról és süteményekről - az Életéről, ahogy ez minden mondatán átsütött. Két világban volt hiteles egyszerre: ebben a miénkben, ahol madarakról tanít, mesét mond, gyógynövényt szárít, könyvet ír; és a könyvbéliben, ahol boszorkányokkal repül, macskákkak oson a képzelete.
Júliában ez a két világ nem különül el egymástól. Párhuzamosan él mindkettőben - ahogy kicsit felnőtt- és gyerekszemmel is lát egyszerre.
Van akinek különc. És van, akinek különleges.

Egy biztos: a gyerekek szeretik. Ahogy szerintem a könyvét is fogják. :)