1. Hiszem, hogy az Élet minden egyes területén igaz a szabály: előbb adni kell; és csak azután szabad remélni, hogy kapok is valamit. (Hangsúlyoznám: remélni, nem elvárni. Ez fontos.) Szerintem a siker titka az, hogy nem a sikert kell keresni, hanem egy célt, amiben hiszünk. A siker már csak a hab a tortán. :)
2. Meggyőződésem, hogy a világ legértékesebb tőkéje a kapcsolati tőke. Igyekszem úgy alakítani az életemet, hogy a kapcsolati hálóm révén a lehető legtöbb megoldandómat lefedhessem. Szívességekkel üzemelek oda-vissza: segítek, ahol tudok, és cserébe amikor megszorulok, én is bizton kérhetek és kapok segítséget. Sokkal jobban hiszek a bizalomban, mint a pénzben; ha csereértékekről beszélünk. A pénz el tud fogyni, el tudják lopni, véges. A bizalom - ha kölcsönös - végtelen.
Igyekszem ügyelni rá, hogy a szívességbank-egyenlegem ne szaladjon mínuszba; a környezetemre odafigyelve észben tartani, kinek ígértem süti-receptet, és kinek visszahívást; kinek van szüksége a meghallgatásomra, és kinek az ügyintézésemre; milyen feladatok merülnek fel a környezetemben, amik nekem 2 percbe, a gazdájuknak pedig hosszas fejtörésbe kerülnének. Ha lehetőséghez jutok, igyekszem juttatni belőle a környezetemnek is; nyitva van a szemem rá, hogy kinek mi jönne jól éppen. És nem várom a viszonzást, de bízom benne, hogy ez az együttműködés-háló engem is fenntart majd, ha szükségem lesz rá.
Néha észreveszem, hogy mások világa abszolút más dimenziókban, más értékek- és érdekek vonzásában, taszításában működik.
Az én világomban nem a forint az alap-mértékegység.
Inkább a mosoly.
Ugyanezt kívánom Nektek is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése