Találkozás

A mosogató mellett állva idézte fel valami véletlen mozzanat; olyan trükkje ez az emlékeztetnek, amire csak az álmok esetében képes. Elgondolkodtatott: jó-e, szabad-e ővele álmodnom; miért épp vele, miért épp most? De az álmok ilyet sosem méltányolnak. Álmomban újra szent volt a béke. Nagy ember volt a szememben megint: nem férfiként; emberként. Újból megvolt az az elszakíthatatlan testi kötelék, ami nem csak kémia; azon túlmutat, sokkal több annál. Újból egyszerű, egyértelmű és alapvető volt minden; amilyenné akkor vált, azokban a hetekben, hónapokban, amikor gyerekből felnőtt lett belőlem. Nyugodt volt, türelmes, mint, ma már emlékszem, sokszor. Csak nem vettem észre az útkeresés kínjában . A gesztusai, baráti érintései, természetesek és maguktól értetődőek. Jó volt, hogy újra velem van, szívet melengető, biztonságos. Örültem, hogy ennyi idő után megint az életem teljes értékű részese; most, amikor megtaláltam a helyem, a párom, kezdem zsigerből érezni a boldogság mibenlétét. És most éreztem igazán, hogy már nem haragszom; mégcsak nem is neheztelek már. Örülök, hogy találkoztunk, hogy meglátogattál álmomban, P. Remélem, legalább olyan boldogan élsz, mint én! :-)