Ébren volt az első perctől. Kezet fogott, derekat masszírozott (pedig hogy utálja csinálni), kísért, tartott, biztatott, aggódott, együtt küzdött. Bagettet sütött. Teával kínált. Megtartott, megvédett, erőt adott.
Vele volt, mikor nem mehettem. Velem volt, amikor nem tudtam egyedül. A mellkasán altatta, míg éhes volt, napokig. Aztán én alhattam magamat ringatva a mellkasán. Táplál, hogy táplálhassam. Gondoz, hogy gondozhassam. Vigasztal, hogy vigasztalhassam. Este mindkettőnk álmát őrzi. Mindent megtesz, amiről azt gondoltam, nekem kell majd megtenni.
Ma nincs apák napja. Ma nincs különleges alkalom.
Csak egy nap az életünkből.
Egy nap, amin mérhetetlenül hálás vagyok Neki.
A Férjemnek. A kisbabám Apukájának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése