Megbetegedtem, másfél napja az ágyat nyomom. Sok erő sem volt bennem, így ráfanyalodtam az interneten elérhető valóságshow-kra. És - a sok baromság és undormány mellett - olyasmivel is találkoztam, ami komolyan elgondolkodtatott.
Nevezetesen a szemérmesség kérdéskörével.
Nők, lányok öltöznek-vetkőznek, zuhanyoznak, napoznak kamerák előtt lenge, hiányos öltözetben; és takargatják magukat a közvetlen környezetük előtt. Egy fél világ látja, láthatja a testüket; ugyanakkor tartják a "jóízlés határait" a szobatársakkal.
Valóban ezek lennének a jóízlés határai?
Elgondolkodtatott az egyik lányzó felvetése a képernyőn: "Miért takargassan a melleimet, amikor olyan szépek?!" És jobban belegondolva teljesen igaza van!
Kicsi gyermekkorunktól kezdve azt tanuljuk, nap-mint-nap azt halljuk, látjuk, hogy a testünkkel jó viszonyban lenni bűn; felvállalni, megmutatni magunkat sért valamilyen kimondatlan egyezményes szabályrendszert. Akár szépek, akár csúnyák vagyunk a társadalmi normák szerint, a testünkkel való kompromisszum nélküli harmónia vitaindító, ellenszenves, gyakran erkölcstelennek titulált. Aggodalomra ad okot, amikor egy gyerkőc először kezd ismerkedni a testével, reakcióival; az anyák féltve óvják a lányaikat attól, hogy felhőtlenül, félelem nélkül éljék meg a szexualitást; aki monokinizik az feltétlenül könnyűvérű; és még sorolhatnám.
Úgy gondolom, az emberi - női és férfi - test nem titok. Már csak azért sem, mert felnőttként szinte mindannyiunknak van már tapasztalata egyikkel és másikkal is. Az emberi test szentély, szentség a maga nemében. Tiszteletre és szeretetre méltó - legyen szabályos, vagy szabálytalan; aktuális divatnak megfelelő, vagy attól eltérő. Jelen van mindennek a hátterében akár eszközként, akár célként; hiszen ő maga a lét alfája és omegája: az emberi élet forrása.
Éppen emiatt úgy gondolom, társadalmi szinten meg kellene tanulnunk kezelni végre az emberi test, és az emberi testiség jelenségét. És meg kellene tanulnunk, hogy ne találjunk semmi kivetnivalót a test látványában és a szexualitásban - és ezt így is adjuk tovább a gyermekeinknek. Meg kellene tanulnunk úgy tekinteni a ruháinkra, amelyek védenek a hidegtől, a sérüléstől, a naptól, széltől; de amelyeknek nem az az elsődleges céljuk, hogy eltakarjuk velük önmagunkat. Meg kellene tanulnunk, hogy nem szükséges magunkat eltakarni. Mert ezáltal csak egy olyan kollektív tabut örökítünk tovább generációról generációra, amely csak gátol minket a boldog, harmonikus, felszabadult életben. Meg kellene tanulnunk, hogy a testünk az egyik legnagyobb csoda, amit az életben kaptunk; tele lehetőségekkel és meglepetésekkel.
És meg kellene tanulnunk irigység és rosszérzés nélkül gyönyörködni abban, és örülni annak, amikor valaki egységben és harmóniában él saját magával, és ezt mindenki előtt, szemérem nélkül vállalja.
Nyugodtabb, békésebb, boldogabb hely lenne ez a világ, azt hiszem.
Szerintem meg nem így van.
VálaszTörlésA két különböző nem között kell, hogy legyen valami rendkívüliség érzés, amit részben a szemérmesség, a test eltakarása, a titok működtet, ill. előidéz. Nem véletlen az, hogy a női bálvány pasik rendre buzikká változnak, mert nem tud ambícióvá válni a női titok felfedezése, kizárólagos és intim kisajátítása, mivel csettintésre adott számukra akármelyik bombázó lány teste. Ehhelyett keres magának olyat, ami más miatt tabu, ill. nehezen elérhető.
Szóval valahol középen van a dolog. Nem jó az abszolut prüdéria, de a teljes nyítság, ill. fedetlenség sem O.K. Egy nudista telepen normális felnőttben nenm jön elő a libidó, sőt inkább a közömbösség vegyi folyamatai válnak gyakorlattá, ami szintén nem az egészséges lét felé viszi az illetőt.