Az utóbbi hónapokban többször belefutottam a nálam egyel tapasztaltabb generáció részéről a fenti mondatba, a párkapcsolatomat illetőleg. Végzettségre, státuszra, jövőképre vonatkoznak az aggodalmak.
Igyekszem a mélyhorgos, frankómegmondós, szavaimat megnemválogatós belső fortyogás helyett az esetek túlnyomó többségében tisztelettudó lenni - pláne azokkal, akik bármilyen módon is, de alapjában véve nekem akarnak jót. Megaztán: túl erős is a szuperegóm ahhoz, hogy el tudjak siklani az efféle megjegyzések felett anélkül, hogy végiggondolnám: mi van, ha a tapasztaltnak tényleg igaza van. Legalább részben. Vagy legalább lesz...
Egyszóval: az utóbbi időben - többek szeretetteli ténykedése révén - többször alaposan körüljártam ezt a témát. Nem tagadom: voltak miatta álmatlan éjszakáim és nehéz reggeleim; furdalt a lelkiismeret és emésztett a düh.
Mindennek eredményeképpen pedig megszületett a válaszom arra az esetre, ha valaki a közeljövőben azt találja mondani - merő jószándékkal: Te ennél többet érdemelsz!
Nem gondolom, hogy bárki érdemelhet többet a feltétel nélküli elfogadásnál; a tisztelenél és a partnerségnél, ami a mindennapi nehéz helyzeteken is átsüt; a reggeli ágyba kapott kávénál; a közös munka öröménél; a testi harmóniánál; a közös álmoknál és terveknél; egy életformánál, amire mindig is vágytam, és mással esélytelen, hogy megéljem; a közös főzéseknél, korcsolyázásnál, biciklizésnél; az önfeledt nevetéseknél és a mély beszélgetéseknél; a fürdőkádban pezsgőzéseknél; egy rámvillanó mosolynál a lassító vonat ablakán át.
Biztosan kaphatnék többet, de nekem-valóbbat aligha.
Nem akarok kételkedni, a kétely minden önfeledtséget, boldogságot felemészt.
Meg akarom élni, amim van.
Méricskélés nélkül.
húúúú zsigeremig hatoltál ezzel az írásoddal a zsigeremig hatoltál :D annnnnyira jó érzés rádöbbenni arra, hogy persze mindenkinél van jobb, de minek keresni,amikor az ember e jelenben a jelenlegivel átélheted a TELJESSÉGET? :)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy megfogtad a kezem. Én - bevallom - néha még nagyon félek.
Törlésne tedd :)
Törlésegyébként a felsorolt szempontok alapján az én férjem sem ütötte volna meg a családban elvárt mércét. De emberileg mindenképpen. És mit ad Isten? most 45 éves fejjel kitalálta, hogy diplomát fog szerezni és kinéz egy előléptetés is neki. Jövőképe a Carpe Diem, de mivel teljes mellszélességgel támogatja az én elképzeléseimet a mi jövőképünkről, mondhatni legalább stresszmentesen haladunk előre, nincs vita :D és így az én jövőképem az övé is.
Így hát végül megkapok mégis mindent, amit a szüleim elképzeltek nekem az ideális társ címszó alatt, csak nem azonnal.Vannak akiknek kell idő,hogy beérjenek bizonyos dolgokra szerintem. De nagyon sajnáltam volna, ha PUSZTÁN emiatt golyózom ki a lehetőséget :)A diploma és a magas beosztás még nem garantálja, hogy ÉL-hető minőségű életem legyen. Márpedig az enyém legalábbis nem főpróba. :) sok erőt és nyílt szívet kívánok :)