Saját hajamnál fogva...

Annyi mindent szeretnék leírni.
Igen, vannak benne személyes felhangok. Nem egy, nem kevés.
Tele vagyok keserűséggel, a meg nem próbálás, az előre elkönyvelhető bukás keserűségével; azzal az érzéssel, amikor tudod, hogy bármit is teszel, vannak dolgok, amik nem sikerülnek, nem sikerülhetnek.
Leírhatnám, hogy fáj ez vagy az. Hogy félek x-től vagy y-tól. Hogy dühít valami. Hogy megvan a véleményem.
És a kedves olvasónak is kellemes "a-rohadt-életbe" hangulata lenne tőle. Pokol vs. mennyország 1:0.
Na neeem, nem rúgunk gólt a saját kapunkba! Attól óvjon az ég!
Helyette elmesélem, hogy mit szeretnék. Hogy mit szeretnék éppen most, ebben a pillanatban.
Szeretnék egy savanykás limonádét. Szeretnék egy olyan jó könyvet, amit nem bírok letenni még átszálláskor sem a HÉV és a villanyos között. Szeretnék egy nagy ölelés+mosoly kombinációt valamelyik nagyon közeli, kedves barátomtól vagy rokonomtól, amit pusztán azért kapok, mert Neki nagyon jól sikerült valami, és meg szeretné osztani velem az örömét; szeretnék egy kedves lurkó-csoporttal napsütésben evezni a Szigetközben; szeretnék elégedett lenni avval, ami már megvan a szakdolgozatomból; szeretném, ha holnap magától az ölembe mászna valamelyik kismanó; szeretnék nyerni egy kettest a lottón; szeretnék megenni egy narancsot; szeretnék látni egy szórakoztató filmet; szeretném, ha nem jönne be a por a nyílászárókon; szeretnék venni egy nagy kád üdítő fürdőt valami kellemes habfürdővel; szeretném körbefutni a Margit-szigetet; szeretnék a fűben ülve társasjátékozni alkonyatkor és szeretnék órákig játszani gondtalanul egy kiskutyával.
Egyik-másik nem is olyan nehezen megvalósítható, nemde?
Mi volna, ha legközelebb, amikor bekerítenek a gondok, nem borongana egyikünk sem, hanem írna egy ilyen listát? :)