Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2014. január 20., hétfő

Lea és a viharbanyák

Könyvbemutatón voltam a héten. Meséltem. 
Azóta kiolvastam a megvásárolt könyvet is. Mitöbb. Az első 3 fejezetét Lizán (8 éves barátnőm) is teszteltem. Sajnálta, hogy már le kell szállni a vonatról, és nem fér bele mégegy fejezet...:)

Én nem szeretném megkérdezni, hogy mire gondolt, vagy mit érzett az író. Anélkül is úgy érzem, hogy jobban megismertem 190 oldal alatt. Ugyanis egy - a könyvbemutatón feltett - kérdés fonalán elindulva, némi szakmai ártalomtól is vezérelve elég komolyan elgondolkodtam: Kivel is azonosul a szerző a könyv folyamán? Ki Júlia alteregója? Lea? Vagy Frugilega?

Mielőtt még bárki megijedne: szűk értelemben nincs válaszom a kérdésre.

Én azt hiszem, a Lea és a viharbanyák egy misztikusan sok rétegű könyv. Gyerkőcöknek izgalmas, boszorkányos mese. Ínyenceknek, értőknek fantáziadús népmese-kavalkád. Felnőtteknek gyerekkorba visszavezető édes limonádé. Vagy - ha jobban belegondolunk; ahogy személyes baráti érintettségemtől vezérelve magam is tettem - egyfajta útmutató a harmonikus élethez.


Szerintem Júlia egy kicsit Lea, és egy kicsit Frugilega is. Ismerem az életben, és tudom, hogy mennyire kétségbe tud esni, ha történetesen olyan helyre kell eljutnia, ahol még sosem volt, és nem tudja az utat. Tudom, hogy ha a munkájáról kérdezik, mesemondónak vallja magát. Tudom, hogy néha elvárja az élettől a happy endet - csak azért, mert ő úgy álmodta meg. Bizonyos dolgokban nem tud, és nem is akar felnőni; ragaszkodik a hóbortjaihoz, és még azt is el tudom képzelni, hogy csak a fehér csíkra lép, amikor átkel a zebrán...Ugyanakkor imád mord boszorkányként pózolni, hogy a tekintetétől csak az nem ijed meg, aki ismeri. Kiemeli, hogy komoly, végzett biológus, ha szoros értelemben nem is a szakmájában dolgozik. Nem tűri, ha becézik; ha elvitatják önállóságát, erejét. Remekül menedzseli az életének történéseit: mesét mond, előadást tart, madárlesre jár. Törődik a környezetével a szó mindkét értelmében.

Ilyen értelemben a Lea és a viharbanyák számomra arról szól, hogyan szelidül meg, hogyan símul össze Lea és Frugilega egy karakterré, egy személyiséggé - alkalmasint Júliává, vagy bármelyikünkké; és a kezdeti gyanakvás után hogyan tudja a kétféle személy(iség), a két egymástól teljesen eltérő hozzáállás és kompetencia-kör egymást megtámogatva sikerre vinni a céljait. Hogyan szerez érvényt Lea szavainak Frugilega átható tekintete, és hogyan vezeti a helyes útra Lea nyitottsága a zsörtölődő boszorkányt.

Innen nézve a gyermekmese átlényegül: utat mutat, hogyan legyünk önmagunkkal is türelmesek, toleránsak, nyitottak, és hogyan találjuk meg az egymástól homlokegyenest eltérő vágyaink, szándékaink eredőjét. 

Holnaptól hívjuk Leának a lányt, aki fél a sötétben, és nevezzük Frugilegának a fúriát, aki reklamál a pénztárnál. :) Vicces, hasznos játék ez. Segít abban, hogy egyensúly legyen legbelül. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése