Amikor a Forest Gumpot láttam, el se' tudtam képzelni, hogy valóban megtörténhet: az ember csak fut,a kilométerek meg csak repülnek; nincs véres verejték, csak befelé figyelés, felfrissülés, kellemes elfáradás.
2014. január 2. óta én is a futók táborát gyarapítom. Nem volt ez klasszikus újévei fogadalom, inkább egy hosszú múltra visszatekintő elhatározás fülön csípése.
Mert futni rang. A futók egy közösséget alkotnak - nemtől, hazától, tejesítménytől, céltól függetlenül. Mert a futás nem csak a testet, hanem a lelket is erősíti. Rendszert visz a rendszertelen hétköznapokba. Segít, hogy nyár elején a régi ismerősök ne arra csodálkozzanak rá, hogy mennyire "megasszonyosodtam", hanem arra, hogy mennyire jól nézek ki. Ugyanakkor abban is pályára állít, hogy hogyan lehetek hiteles minta a edzésemre járó 13-14-15 éveseknek.
Szóval futok. Élvezettel.
Ilyen hosszú elhatározás után komolyan megkönnyebbülés, amikor a sok lelkifurdalás és kifogás-keresés után egyszerűen nincs más dolgom, mint fehúzni a cipőmet, és elindulni...;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése