Apám után szabadon én is hiszek a Jelekben. Konkrétan abban, hogy az Sorsom (Karmám, Isten, stb.: mindenki válasszon kedvére!) küld visszajelzést a tetteimre vonatkozóan; akár a helyes irányba haladok, akár nagyon mellényúlok épp, szinte azonnal megérkezik a visszacsatolás: "Igen, csak így tovább!" vagy "Ezt azért még át kellene gondolni egy kicsit..."
Kezdem megtanulni, és elfogadni, hogy figyelmen kívül lehet hagyni ezeket a jelzéseket - csak nem nagyon érdemes...Előbb-utóbb úgyis visszanyal a fagylalt; jószerivel magam választhatom meg, hogy mekkora taknyon-világgá-csúszás után vagyok hajlandó megérteni, amit a Sors üzen.
Ugyanakkor remek érzés, amikor sorozatos pozitív visszacsatolások érkeznek Jel formájában. Elég egy kicsit erőszakosabban kiállnom, hogy a honlapunk címe - dacára, hogy még nem működik webes szakember, és a rászánható keret hiánya miatt - igenis kerüljön fel az egyesületes pólókra; egy hét sem telik bele, és valaki szeretettel, és magától felajánlja, hogy barátságból elkészíti az oldalunkat. Elég futás közben hiányát éreznem, és azonnal megjelenik a semmiből egy budi-bódé a futóutam mellett. Elég kételyek között megvitatnom itthon a Férjemmel egy munkahelyi kommunikációs-problémát (amiben félő, hogy a főnököm elvi problémának látja); másnap behív a főnök, és mosolyogva biztosít, hogy a problémának nem én vagyok a kiindulópontja.
Nagyon sok területen szeretnék még feljődni, csiszolódni, alakulni, szintet lépni.
Mindemellett csodálatos érzés ezektől a jelektől övezve élni. :)
Jó úton járok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése