Tavaly karácsonykor a Szentestét megelőző reggelen még nem volt konyhabútorunk. Utolsó pillanatban rohangásztunk karácsonyfáért, ajándékért; és már nem emlékszem, hogy hányféle sütit sütöttem, de az tuti, hogy volt, amikor ideggörcsöt kaptam az - amúgy zsírúj - konyhában.
Bántott, hogy Zsolti nem szeret ajándékot adni; a vacsorát a konyhában nyomorogva fogyasztottuk el a kempingasztalnál, nem igazán volt karácsonyi hangulatunk, de talán be se vallottuk magunknak.
Idén tegnapra mindennel elkészültem, amivel el kellett, lehetett. Ma a napsütésben sétálva választottunk karácsonyfát magunknak - de úgy indultunk neki, hogy ha találunk szépet, csak akkor veszünk. Már csak röhögök Zsolti abszolút hektikus ajándékozási morálján. Minden ajándék becsomagolva. Halászlét főzök. És kezdek hangulatba jönni.
Egy év alatt fenekestül fordult fel, változott meg, állt irányba az életünk.
Az én karácsonyom ettől boldog. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése