Magként elfújja a szél, nem messze a felmenőitől a földre hull, beássa magát a talajba, és kivár. Később - amikor az időjárás is kedvez, kidugja a fejét a föld alól, szárba szökken. Csak úgy pumpálja magába a tápanyagokat. Ambíciózus. Körülnéz, és látja maga körül a tengernyi jó példát. Margaréta lesz. Vagy búzavirág!
Ahogy lassanként fejlődik, úgy tűnik fel neki napról napra a sok apró különbség. Más alakú a levele. Más árnyalatú a zöldje. Nincs figyelemreméltó, színes virága.
De a parlagfű nem adja fel. Majd az illat! A mindent elsöprő, össze nem téveszthető, eget rengető illat! Ez lesz a védjegye! Összekeverhetetlenül csakis hozzá tartozik majd - pajzsként hordozza kevésbé hivalkodó külseje előtt...
A mezőn emberek járnak. Kezükben fényképező, rácsodálkoznak a színes életképre, elhasalnak a fűben, miközben egy-egy fürtös gyöngyike kacéran modellt áll.
A parlagfű már nem is bosszankodik. Magában elnézően mosolyog. Hiszen őt még nem is ismerik...!
Nekiveselkedik, és kiereszti rég dédelgetett, aprólékos gonddal alkotott illatát.
Az emberek megrázkódnak. "Viszket a szemem, biztos valami pollen! Menjünk innen!" A fényképező eltűnik, a lépéseik egyre messzebbről hallatszanak.
A parlagfű csak áll, dermedten. Bárcsak mégis búzavirág volna!
jajj igen. iszonyat sokáig volt nekem is parlagfű allergiám. A lelki jajok (mert az emberekre voltam allergiás, csak így jött ki) megszűnésével a tavalyi meg az idei nyár már takonykór és visine nélkül zajlott.
VálaszTörlésMondjuk az írtásával nem értek egyet. tiltakozásul parlagfüvet tartok itthon cserépben és gondozom mint egy szobanövényt. :D Ha amcaskákra lennénk ennyire allergiások azokat is írtanánk? :-O sikeres túlélést, aztán ...majd "kinövöd" hidd el :)))
Nem is kételkedtem. Fúú, kemény dolgok vannak, Luca, komolyan. Ha nem mondod előre, hogy 26 éves koromban lesz ez, még meg is lepődnék...Nagyon DURVA.
VálaszTörlés