Jó ideje kacérkodunk a témával, hogy kellene egy saját kocsi. Amivel Pestre mennénk szombaton. Amibe akkor tankolnék, ha kifogyott az üzemanyag. Amire úgy (nem) vigyáznék, hogy tudnám, úgyis rajtam csattan a dolog. Amivel lehetne anyagbeszerezni. Ami tartaná a hátát a nyári életvitelünkért.
Tegnap nyakunkba vettünk a fővárost, és találkoztunk nagyon rozsdás olcsó autókkal; nagyon antipatikus autókereskedőkkel; abszolút megbízhatatlannak tűnő használtautónepperrel, szép állapotú verdákkal viszonylag horror áron, és Gizivel, aki végül a miénk lett.
Nem mondanám, hogy elegáns, ahogy azt sem, hogy fiatal. Ugyanakkor Gizi egy szorgalmas dolgozó, aki ugyan már benne van a korban - de úgy tűnik, munkára termett! :)
Let it be a beginning of a beautiful friendship! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése