Huszonhetedikén aztán a Többiek kicsit sokáig voltak nálunk este; hajnali 2-kor estünk ágyba, de persze bíztunk benne, hogy másnap azért fel bírunk kelni...
Huszonnyolcadikán persze csak 10-kor kecmeregtünk ki az ágyból; és mire megreggeliztünk és lezuhanyoztunk, már kiszámíthattunk, hogy csak az esti sízésre érnénk érdemben Mátraszentistvánra.
Aztán pár telefon és némi egymás-győzködés után kiderült, hogy tulajdonképpen aludhatunk is a mátrasástói Panoráma Panzióban - így huszonkilencedikén tényleg időben kiérünk a sípályára, és a síbérlet így majd tényleg megéri az árát (4500 magyar forint).
Így aztán gyors csomagolás után egy napra felmentünk a hegyre.
Fantasztikus idő volt a Mátrában. Olyan, amilyet csak mesekönyvek lapjain lát a városi ember. Bő, vastagon kavargó hóesés; szűzhó-takarók alatt szunnyadó táj. Kedves kis szobát kaptunk, bár kicsit hűvöset: minden körülmény csak úgy hívogatott az összebújásra...
Reggel szikrázó napfényre ébredtünk, a hófelhőket elfújta az éjszakai szél; és bár a sípályán annyian voltak, hogy nem álltam be a sorba, fantasztikus napot töltöttünk a hegyek között.
Láttunk csipkebogyót és régi, beszántott sípályát; éreztünk kémény-illatot és hűvös szelet; jártunk térdig szűzhóban és átázott a zoknink a cipő fölött; kerülgettünk 20 centis kátyúkat, és hallgatólag mindig bevártuk egymást egy szimpatikus idegennel Héhalom és Egyházasdengeleg között; sétáltunk, síeltünk, megálltunk, elindultunk, nevettünk, szaladtunk, ÉLtünk.
Óriási élmény és nagyon boldog másfél nap volt a tegnapi és a mai!
Legközelebb már tudni fogjuk, hogy tényleg érdemes a szívünkre hallgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése